A szudáni haderő tavaly év végi egyik rajtaütésében 22 kolumbiai zsoldos vesztette életét. Eddig is rebesgették, hogy az RSF oldalán a polgárháborúban külföldi zsoldosok is részt vehetnek, ám azokat leginkább a környező országokból toborozzák. A főleg a nyugati, dárfúri régiót ellenőrző RSF a kontinensen etnikai-vallási alapon toboroz az arab törzsekből. A kolumbiai zsoldosok ügye más. Őket az Egyesült Arab Emírségek verbuválja, és Líbián át többek között Szudánba is kiszervezi. A kiképzett kolumbiai katonák az egyik legolcsóbbnak számítanak a védelmi piacon, ezért lehet velük sok helyen találkozni.
Tavaly év végén a szudáni haderő (SAF) blokád alá vette a líbiai Bengáziból a Szudán északnyugati részén található al-Uwaynat felé tartó utat, hogy így vegyék elejét annak, hogy Líbiából külföldi zsoldosok szivárogjanak be az RSF oldalán harcolni. Egy drónnal le is csaptak egy konvojra, a támadásban pedig 22 kolumbiai állampolgár is életét vesztette. A dél-amerikai csapat a dárfúri régió legnagyobb városa, el-Fasher felé tartott, amelyet az RSF lassan két éve ostromol, de még ez idáig nem tudta elfoglalni. Az ügyből komoly diplomáciai perpatvar kerekedett, Kolumbia kétszer is elnézést kért az al-Burhan tábornok vezette szudáni katonai kormányzattól. A kolumbiaiak feltűnését követően aztán ismét arról kezdtek beszélni, vajon mennyi külföldi zsoldos harcolhat a szudáni polgárháborúban, és e külföldi erők mennyire nemzetköziesítik el a konfliktust.
Az már az RSF-et vezető Mohamed Hamdan Dagalo tábornok és al-Burhan elnök közötti szakítás legelején kiderült, hogy az RSF soraiban számos egyéb afrikai országból érkezett milicista harcol. A szervezet erre indulatosan úgy reagált, hogy amíg al-Burhannál vállvetve együtt küzdöttek, addig „nemzeti erőnek” számítottak, ám ahogy a két tábornok szakított, hirtelen külföldi zsoldoshad lett az RSF-ből. A szervezet tiltakozása ellenére már a polgárháború elejétől bizonyíték volt arra, hogy az RSF Csádból, Nigerből, Nigériából, Maliból, Etiópiából, a Közép-afrikai Köztársaságból és Dél-Szudánból toboroz embereket. Egy nyomozás azt is kiderítette, Líbiából és Jemenből is érkeznek RSF-zsoldosok. Szudánba sok fegyveres a jemeni polgárháborúból érkezett meg, egy radikális becslés szerint Szudánban akár 18 ezer külföldi, főleg afrikai országokból származó katona lehet, a túlnyomó többségük pedig az RSF oldalán harcol. Források szerint az RSF etnikai, vallási alapon az afrikai arab törzsekből tud hatékonyan mozgósítani, a muszlimokat sikeresen meg tudja szólítani. Egyes források azt állítják, Dagalo tábornok mintegy 1000 katonát kapott Líbiából a lázadó bengáli kormányt támogató Haftár tábornok erőiből is.
A kolumbiai zsoldosok beszervezési hálózatát feltárva a dél-amerikai volt katonák teljesen más indokból érkeznek Szudánba, mint az egyéb afrikai országokból verbuvált fegyveresek. Mivel a hadseregből történő leszerelést követően sok lehetőségük nincs otthon, ezért katonai vállalkozások szervezik ki őket külföldi küldetésekre. A tapasztalt, kiképzett kolumbiai zsoldosok pedig az egyik legolcsóbbnak számító profik a piacon. Köztük és Szudán között az Egyesült Arab Emírségek (UAE) a kapocs, amely helyi kontraktorokon keresztül szervezte be őket az RSF oldalán a szudáni polgárháborúba. A tavaly életüket vesztő kontingenst egy emirátusok-beli biztonsági cég, a Global Security Service Group alkalmazta, amely eredetileg 300 kolumbiait vett fel különféle védelmi feladatok elvégzésére. Ebből 40 katonát vezényletek át Szudánba, akiket Líbia felől próbáltak meg becsempészni. Hogy korábban sikerrel járhattak, azt bizonyítja, hogy az SAF közösségi oldalán mutatott be olyan, elhunyt katonától el-Fashernél szerzett útlevelet, amelyet Kolumbia állított ki. A most Szudánba küldött brigádot egy leszerelt kolumbiai tiszt, Alvaro Quijano ezredes szervezte be a felesége által tulajdonolt Academy for Security Instruction (A4SI) nevá cégén keresztül. A vállalkozás korábbi ex hadnagy társtulajdonosa szerint 1500 katonáért egy év alatt mintegy 7,7 millió dollárt ígérhettek a megbízók.
Kolumbiaiak korábban a jemeni polgárháborúban is harcoltak. Oda egy 450 fős vegyes dél-amerikai egységet biztos, hogy beszerveztek. A kolumbiaiak az Emírségekben korábban végeztek különféle biztonsági munkákat, illetve állami vezetők védelmét látták el külföldi útjaik során. A tavaly év végi végzetes rajtaütés óta úgy tudni, leálltak a kolumbiai ex katonák beszervezésével.
Egyes korábbi jelentések szerint Szudánban orosz zsoldosok is tevékenykedtek. Az RSF katonáit a Wagner (ma már Afrika Korps) emberei képezték ki Omár el-Basír korábbi diktátor 2019-es bukását követően. A Szudán déli része és az oroszok afrikai főhadiszállásának számító Közép-afrikai Köztársaság közötti régióban mintegy 500 orosz zsoldos tevékenykedhetett. A polgárháború kezdeti fázisában voltak olyan hírek, hogy a Wagner az RSF-oldalán besegít, de Moszkva – többek között a Port Szudán-i orosz katonai kikötő létesítése miatt – jóval óvatosabb lett, és inkább az al-Burhan vezette katonai kormányzat felé játszik. Nem hiába, hiszen jelenleg úgy áll, a katonai kikötőjüket az idén megnyithatják Szudánban.
Érdekes színezetet ad a konfliktusnak, hogy az SAF oldalán iszlamisták is harcolnak az RSF ellen. Az Al-Baraa Bin Malik (ABBM) brigád mára egy 20 ezres jól felfegyverzett csoport, amely al- Burhánt támogatva egyre komolyabban részt vesz a harcokban. Nélkülük a szudáni katonai kormányzat nem tudott volna ekkora sikereket aratni az RSF-fel szemben. Az ABBM előretörésével és egyre komolyabb szerepvállalásával egyébként politikailag az látszik, hogy a korábbi diktátor pártja, a Nemzeti Kongresszus Pártja és az al-Burhán tábornok körül csoportosuló katonai kör kiegyezni látszik.
Tana Consulting 