Tana Consulting

Az új amerikai Trump-kormányzat pénzügyi-támogatási rendszerekre kiterjedő átalakításai évtizedek óta bevett csatornákat és mechanizmusokat érintenek, amelyek rövid távon globálisan sokkolták az érintett feleket. Egyesek szerint a nemzetközi fejlesztésekért és támogatásokért felelős amerikai kormányügynökség, a USAID támogatásainak és programjainak befagyasztása, illetve megszüntetése Afrikát fogja a leginkább megviselni. Vajon mekkora realitása van mindennek? Mekkora amerikai kormányzati támogatásban részesült a fekete kontinens és melyek a pénzügyi források megvonásának leginkább kitett ágazatok, országok?

A hivatalba lépő Donald Trump amerikai elnök januárban egy olyan rendeletet írt alá, amely 90 napra befagyasztotta a külföldi segélyprogramokat, amíg felülvizsgálják azok hatékonyságát és azt, hogy ezek mennyire vannak összhangban az Egyesült Államok külpolitikájával és érdekeivel. Trump America First politikája szerint ugyanis az amerikai segélyek nem voltak összhangban az ország érdekeivel. Marco Rubio amerikai külügyminiszter március 10-én aztán arról tájékoztatott, hogy az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) 5200 külföldi segélyszerződését – az összes aktív megállapodás 83 százalékát – törlik. A fennmaradó mintegy ezer szerződést pedig a USAID-et magába olvasztó amerikai külügy fogja kezelni a jövőben. Átalakítása előtt az USAID 10 ezer alkalmazottat foglalkoztatott több mint 100 országban, köztük az Egyesült Államokban is. Az ügynökség számos oktatási, illetve a járványok elleni védekezéssel és az egészségügyi ellátás javításával összefüggő programot koordinált világszerte.

A USAID Afrikában három fronton – egészségügy, gazdaságélénkítés és oktatás – volt komoly partnere, támogatója a kontinens országainak. Ezek közül az egészségügyi szegmens számított a leginkább markánsnak. Pénzügyi adatok szerint a szubszaharai Afrikába két éve 12,1 milliárd dollár USAID-támogatás érkezett; csak HIV/AIDS elleni küzdelemre 10,6 milliárdot fordított Amerika, plusz 1,5 milliárdot az olyan járványok monitorozására, mint ebola, malária, TBC stb. Ugyanez a keret 2024-re 6,5 milliárd dollár volt, ami kevesebb, mint a 6800 milliárdos tavalyi amerikai éves költségvetés 0,1 százaléka.

A járványok elleni védekezés lehet az egyik legnagyobb áldozat

A programok 2025-ös befagyasztása technikai szempontból azt eredményezte, hogy Szudántól a Kongói Demokratikus Köztársaságig több százmillió dollár értékű élelmiszer és gyógyszer – amelyet az amerikai farmerek és gyártók már leszállítottak – a segélyezés szüneteltetése és az amerikai kormány nem egyértelmű útmutatásai miatt a kikötőkben rekedt. Ugyancsak problémát okoz, hogy a USAID és a hasonló globális ügynökségekben (pl. az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO – amelynek Trump ugyancsak hátat fordított) dolgozó amerikai állampolgárok kivonásával – és az adatmegosztás leállítására vonatkozó utasításokkal – az Egyesült Államok lényegében kizárja magát a globális információmegosztási mechanizmusokból. Vagyis nehezebb lesz megosztani az Amerikában felmerülő egészségügyi veszélyekről szóló információkat a világ többi részével, és fordítva.

Az USAID égisze alatt Afrika számára a legnagyobb veszteséget a Pepfar [US President’s Emergency Plan for AIDS Relief (PEPFAR)] finanszírozása jelenti, amely a HIV-vel kapcsolatos programokat, többek között a megelőzést, tesztelést és kezelést fogta össze. A Pepfaron keresztül az amerikai kormány több mint 110 milliárd dollárt áldozott a globális HIV/AIDS elleni küzdelemre. A program, amely afrikaiak milliói számára jelentett mentőövet, már a mostani befagyasztás előtt is pengeélen táncolt, miután a washingtoni kongresszus 2024-ben a szokásos ötéves pénzügyi ciklus helyett csak egy évre finanszírozta meg a kiadásokat. A HIV mellett például az olyan járványok kezelése is, mint az ebola, a jövőben sokkal nehézkesebb, forráshiányos lehet. A 28 ezer fertőzöttet és 11300 halottat eredményező 2014-2016-os nyugat-afrikai ebola-járvány is sokkal súlyosabb lett volna, ha a USAID a WHO és az amerikai járványügyi központ, a CDC segítségével nem avatkozik közbe. Az amerikai ügynökség segítségével azóta Kenyában nyolc labort építettek, hogy 12 országban monitorozzák az ebolát.

Hasonló veszélyekkel kell most megküzdeni Tanzániának. A potenciális biológiai fegyvernek tekintett Marburg-vírus fertőzés 2024 őszén ütötte fel a fejét a kelet-afrikai országban. A USAID tavaly novemberben 500 ezer dollárt folyósított Tanzániának, amiből az egészségügyi személyzet járvány-ellenes kiképzését finanszírozták. Ezt azonban idén befagyasztották, a tanzániai programot az amerikai mintára létrehozott – idén 1 milliárd dolláros büdzsével üzemelő – Afrikai CDC támogatta meg 2 millió dollárral.

Gazdaságélénkítés, oktatásfejlesztés

Az egészségügy mellett az USAID-nek a gazdaságélénkítés és az oktatásfejlesztés területén is futott jó pár programja Afrikában. E területeken jellemzően további szereplőkkel, így az Afrikai Fejlesztési Bankkal (AFB), európai uniós intézményekkel közösen vagy magáncégek (pl. Microsoft, Facebook, Google, Uber, stb.) bevonásával finanszíroztak projekteket.

Exporttámogatásra létrehoztak több befektetési központot is. Ezek közül a nairobi székhellyel működő Kelet-afrikai Kereskedelmi és Befektetési Központ 2014-2019 között 600 milliós exporteredményt ért el, miközben 40 ezer munkahelyet teremtett. Az Afrikai Fejlesztési Bankkal közösen Szenegálban 80 millió dollárt fordítottak arra, hogy beruházásokra ösztönözzék a fiatal vállalkozókat. A Boost Africa Initiative – uniós partnerekkel, illetve az AFB-vel közösen – 200 millió eurót fordított startup-ösztönzésre, így 2019 óta mintegy 1500 vállalkozást támogattak.

Oktatásfejlesztés terén elsősorban angol nyelvtanulást erősítő, illetve a munkaerőpiacon történő elhelyezkedést célzó programok futottak korosztályokra igazítva általános- és középiskolai szinten. Etiópiában 17, Szomáliában pedig 14 millió dollárt fordította erre. Hasonló programok Tanzániában és Ugandában is megvalósultak.

Összegezve az amerikai támogatásokat a USAID nyolc legnagyobb kedvezményezettje Afrikában: Nigéria, Mozambik, Tanzánia, Uganda, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya, Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság voltak.

A rendszerszintű korrupció hátráltatja az együttműködéseket

Miközben egyértelmű, hogy a forrásmegvonás Afrika esetében különösen kritikus, az éremnek két oldala van, amit érdemes megvizsgálni. A rendszerszintű korrupció talán Afrikát sújtja a leginkább, és Washingtonban joggal vethetik fel, miért áldozzanak súlyos dollár százmilliókat projektekre, ha azok egy jelentős részét az adott országokban a politikai elit egyszerűen zsebre teszi? A teljesség igénye nélkül három példa arra, hogy az afrikai támogatások felhasználása az adott országokban egyébként tapasztalt és – akár számvevőszéki vizsgálat nyomán – igazolt korrupció miatt kétségeket ébreszthet az amerikai félben.

A Dél-afrikai Köztársaságban a Pepfar adta a HIV-elleni védekezési egészségügyi büdzsé 17 százalékát, 407 millió dollárt, amiből 15 ezer egészségügyi dolgozót fizettek. A helyi számvevőszék vizsgálatai közben súlyos szabálytalanságokat állapítottak meg az országban: a 2023-2024-es fiskális évben a Dél-afrikai Köztársaság mind a 9 tartományában összesen 69,35 milliárd randot (mintegy 3,71 milliárd dollár) költöttek el korrupciógyanúsan.

Kenyában a USAID-támogatás felfüggesztése veszélybe sodorta a nairobi Nyumbani gyermekotthonban élő HIV-pozitív árvák egészségét. Az amerikai ügynökség 1999 és 2023 között több mint 16 millió dollárral járult hozzá az árvaház működéséhez, lehetővé téve, hogy mintegy 50 ezer gyermeket támogasson a mentőközpontban. A szükséges finanszírozás nélkül a kiszolgáltatott gyermekek ezrei betegedhetnek meg súlyosan vagy halhatnak meg. Sokkal több fiatal eshet el a létfontosságú HIV/AIDS-tanácsadási szolgáltatásoktól.

Kenyának, akárcsak a Dél-afrikai Köztársaságnak, lehetősége van arra, hogy kiszabaduljon az amerikai segélyezés szorításából, és saját finanszírozásából támogassa az olyan árvaházakat, mint a Nyumbani gyermekotthon. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a kenyai kormány határozottan fellép a korrupció ellen, átértékeli a kormányzati kiadásokat, és a hatékony kormányzás fokozására összpontosít. A helyi Etikai és Korrupcióellenes Bizottság megállapításai szerint a korrupció becslések szerint évente 608 milliárd kenyai shillingbe (4,7 milliárd dollár) kerül az országnak, ami a bruttó hazai termék (GDP) 7,8 százalékával egyenlő. Kenyában egyre többen azt hangoztatják, Nairobinak kötelessége gondoskodni a leghátrányosabb helyzetű polgárairól, épp ezért a Nyumbani otthon esetében sem szabadna Washingtonra hagyatkozniuk a HIV/AIDS-cel kapcsolatos szolgáltatások tekintetében. Az árvák elsősorban azért vannak ilyen nehéz helyzetben, mert – ahogy azt sokan állítják – a kenyai kormányzat és a politikusok közömbösek az ő jólétük iránt.

Nigéria mintegy 600 millió dollár egészségügyi támogatást kapott – elsősorban a malária megelőzésére, a HIV felszámolására és a vakcinák elosztására – korábban az Egyesült Államoktól, ami a 2023-as egészségügyi költségvetésének több mint 21 százalékát adta. A forrásmegvonások miatt a nigériai kormány február 14-én jóváhagyott egy 200 millió dolláros finanszírozási keretet, hogy enyhítse a 2025-re várható hiányt, amelyet az amerikai egészségügyi támogatás befagyasztása okoz.

Az üggyel kapcsolatban sokan megszólaltak, és egyre többen vélik úgy, hogy Nigériának inkább önellátásra kellene törekednie, minthogy az Egyesült Államok segítségére támaszkodjon. Az ország hatalmas gazdasági potenciállal rendelkezik, amelyet többek között a jelentős korrupció és pazarlás miatt nem tud kihasználni. Nigéria évente mintegy 18 milliárd dollárt veszít pénzügyi visszaélések és korrupt közbeszerzési eljárások miatt. A korrupció egyes becslések szerint 2030-ra elérheti az ország GDP-jének 37 százalékát. Nigéria – amely 2024-ben a #EndBadGovernance tüntetések hullámát élte át – a helyiek szerint rendelkezik az erőforrásokkal és képességekkel ahhoz, hogy végleg megszabaduljon az amerikai segélyektől. Ehhez azonban – mint mondják – az országnak prioritásként kellene kezelnie az erős, progresszív és elvszerű kormányzás megvalósítását.

És akkor hogyan tovább?

A USAID leépítése sorsdöntő pillanatot jelent a szubszaharai Afrika történetében. Bár az amerikai fejlesztési ügynökség tevékenysége az elmúlt évtizedekben nagyban hozzájárult a régió fejlődéséhez, az afrikai nemzeteknek most a regionális együttműködésre, a helyi intézményekbe való befektetésekre és a magánszektorral való stratégiai partnerségekre lenne égető szükségük. Előtérbe kellene helyezniük az egészségügy, a gazdasági fejlődés és az oktatás terén elért eredményeket, hogy fenn tudják mindezt tartani, és ezen az úton tudjanak tovább fejlődni. Az olyan szervezetek megerősítése, mint az Africa CDC, a vállalkozói kedv ösztönzése, a mezőgazdasági beruházások bővítése, valamint a magánszektor hozzájárulásainak kihasználása alapvető fontosságú lesz az átmenet átvészelésében. A kontinens előtt álló bizonytalanság ellenére több helyi forrás szerint is Afrikának lehetősége van arra, hogy nagyobb önállóságot szerezzen a fejlődésében, biztosítva a hosszú távú ellenálló képességet és a fenntartható növekedést az USAID-től függetlenül.

Fontos az is: ahelyett, hogy az amerikai segélyeket más országok további támogatásával helyettesítenék, Afrikának a kontinensen belül a saját erőforrásait kellene kiaknáznia. Fel kellene például pörgetni és jelentősen fokozni a belső – országok közötti – kereskedelmet, amely most Afrika teljes kereskedelmének kevesebb, mint 20 százalékát teszi ki, miközben Európa esetében a régión belüli kereskedelem 60 százalék körül mozog.