Az afganisztáni tálib rezsimnek hivatalosan egyetlen egy afrikai országgal sincsen diplomáciai kapcsolata. Így elsőre meglepő lehet Burkina Faso teheráni puhatolózása és a tárgyalások ténye. Ugyanakkor a lépés illeszkedik a három száheli katonai junta – Mali, Niger és Burkina Faso – elmúlt időszakban folytatott diplomáciájába.
Tárgyalást folytatott egymással Teheránban Burkina Faso és az afganisztáni tálib rezsim; a május 13-i találkozón a tálib kormányzat, illetve a száheli junta iráni fővárosba akkreditált nagykövetei – Maulvi Fazl Mohamed Hakkani és Mohamed Kaboura – vettek részt. Beszámolók szerint a felek több szektort érintő gazdasági együttműködésről egyeztek meg, többek között kereskedelmi, mezőgazdasági, valamint bányászati területen való kooperációról, illetve delegációk jövőbeli találkozóiról állapodtak meg. Burkina Faso tálibokkal történt gazdasági megállapodásai jól mutatják, hogy Afrikban még az olyan „partvonalon” mozgó szereplőket sem szabad leírni, mint az afgán rezsim.
Az afganisztáni tálib rezsimnek hivatalosan egyetlen afrikai országgal sincsenek hivatalos diplomáciai kapcsolatai (mint ahogy egyetlen kontinensen kívüli ország sem ismerte el hivatalosan a Tálibánt), így ebből a szempontból elsőre meglepő lehet Burkina Faso puhatolózása és a tárgyalások ténye. Ugyanakkor a lépés a tágabb kontextust nézve illeszkedik a három puccsista száheli katonai junta – Mali, Niger és Burkina Faso – elmúlt időszakban folytatott diplomáciájába. A Száheli Államok Szövetségét (Alliance des États du Sahel, AES) létrehozó, a nyugat-afrikai régiós együttműködéstől, az ECOWAS-tól magát egyre inkább eltávolító hármas ugyanis informálisan számos olyan vonalon puhatolózik – oroszok, kínaiak, törökök, irániak –, amely túlmutat a klasszikus nyugati orientációt kereső diplomácián. Ebbe a perspektívába pedig beleillik egy ilyen atipikusnak tűnő kapcsolatfelvétel is. (De ebbe a sormintába illik az is, hogy napokkal a teheráni találkozó előtt az iráni biztonsági erők főparancsnoka, Rezaei Radan Nigerben tárgyalt a két ország biztonsági együttműködésének elmélyítéséről.)
Noha az elérhető adatok alapján a tálib kormányzatnak egyetlen afrikai országban sincs nagykövetsége, informálisan számos országban vannak összeköttetéseik elsősorban a különféle radikális iszlamista milíciákkal. Burkina Fasóban több dzsihadista szervezet is működik – például az al-Káidához közeli JNIM (Dzsamiat Naszr al-Iszlam wal Muszlimin – Az Iszlám és a muszlimok támogatóinak gyülekezete) – és egyes források szerint a helyi iszlamista fegyveres csoportok ideológiai szempontból az elmúlt években – különösen miután a tálibok 2021 nyarán visszakapták az irányítást Afganisztánban – kapcsolatba kerülhettek a tálibokkal. Egyes felvetések szerint Burkina Faso épp e radikális elemek mérséklése miatt, ellensúlyként vette fel a kapcsolatot a tálibokkal.
Kérdés persze az is, hogy mit szól mindehhez az Egyesült Államok, amely – ahogy arról korábban írtunk – mintha újra puhatolózna a Száhelben, amit a nigeri vezetők washingtoni tárgyalása is jelzett nemrég.
A teheráni megbeszélésekkel összefüggésben megnéztük, hogy az elmúlt években a tálibok milyen afrikai országokkal vagy fegyveres csoportokkal léptek kapcsolatba.
Ami az állami diplomáciát illeti, nem meglepő, de egyetlen afrikai országgal sem folytattak hivatalos tárgyalásokat. Nem úgy a különféle fegyveres csoportokkal, amelyek közül nem egy szellemi útmutatóként tekint a tálibokra.
A JNIM Burkina Faso mellett Maliban is igen aktív. A fegyveres csoport és vezetője, Ijád ag-Gáli (Iyad ag Ghali) 2018-ban nemcsak al-Káidának, hanem a tálib mozgalom vezetőjének is hűségesküt fogadott, ami jelzi, hogy a szalafista fegyveres lázadók ideológiai síkon lojálisnak tekintik magukat a tálibok eszméihez.
A tálib mozgalomnak Szomáliában nincs hivatalos képviselete, és nem folyt, nem folyik semmiféle tárgyalás a szomáliai kormánnyal. Ez ugyanakkor nem tántorítja el őket attól, hogy kapcsolatokat ápoljanak az ugyancsak az al-Káida hálózatához tartozó szomáliai as-Sabáb nevű iszlamista lázadócsoporttal, amely a JNIM-hez hasonlóan a tálib vezetőnek tett hűségesküje révén szimpatizál az afganisztáni tálibokkal. A tálib vezetőktől kapott információk szerint így ideológiai kapocs van az afgán és szomáliai iszlamista mozgalmak között is.
Hasonló a helyzet Nigériában is, ahol bár a Boko Haram elsősorban az ISIS-hez köthető, a tálib törzsi hagyományokból merít, és egyes források szerint a nigériai radikális csoport is hűséget esküdött a tálib vezérnek is.
Az afgán rezsim tagjai hivatalosan Líbiával sem tárgyaltak elmúlt években, ám számos helyi dzsihadista szervezet, például a tálib mozgalom mintájára működő Anszar as-Saría, amely ugyancsak az al-Káida szövetségesének tekinthető, szintén hűséget esküdtek a tálib vezetésnek. Általánosságban pedig elmondható, hogy Líbiában az al-Káida-kötődésű radikális csoportok részéről érezhető támogatás övezi a tálibokat. Mindezen csoportok számára ugyanis a Tálibán fontos referenciapont arra nézve, hogy kitartó háborúval legyőzhetik a ,,nyugati kereszteseket” és ,,helyi bábjaikat”, és egy teljes országot az ellenőrzésük alá vonhatnak.
Tana Consulting 