Nem külföldi, hanem helyi forrásokból, a térség hadseregitől zsákmányolják fegyvereiket a Száhel övezetben működő radikális iszlamista milíciák – derül ki egy friss felmérésből. Az al-Káida vagy az Iszlám Állam sem képes arra, hogy közvetlenül felfegyverezze a régióban működő csoportjait.
A Száhel övezet dzsihadista fegyveres csoportjai elsősorban saját országaik katonai készleteinek kifosztásával jutnak fegyverekhez – megcáfolva azokat a feltételezéseket, pletykákat, amelyek szerint ezeket a csoportokat külföldi országok, például Franciaország látja el fegyverekkel – állítja egy friss elemzés. A Conflict Armament Research legfrissebb jelentése megállapította, hogy a szalafista dzsihadista csoportoknak nincsenek egyedi ellátási csatornáik – fegyvereiket helyi forrásból szerzik fosztogatás révén, akárcsak más fegyveres szereplők a térségben.
Az elemzés szerint a Száhel dzsihadista milíciái által használt fegyverek legalább 20%-át – és az új fegyverek csaknem 100%-át – nyolc észak- és nyugat-afrikai ország hadseregeitől zsákmányolták, amiket többek között Mali, Niger és Burkina Faso területén végrehajtott támadások során szereztek meg. A kutatók olyan fegyvereket is azonosítottak, amelyek eredetileg Elefántcsontpart, Libéria, Líbia, Nigéria és Csád haderejéből származnak.
A jelentés szerint az ilyen katonai fosztogatás az elsődleges fegyverforrás az olyan csoportok számára, mint az al-Káidához közeli JNIM és az Iszlám Állam – Száhel Tartománya (ISSP/IS-GS). Ez a fosztogató taktika a dzsihadisták kettős stratégiájának „kulcseleme”: egyrészt aláássák ezzel az állami hatalmat, másrészt közvetlen harcok révén jutnak fegyverhez. A JNIM rendszeresen népszerűsíti ezt a módszert propagandájában, videókat közölve az elfoglalt „háborús zsákmányokról”.
A felmérés több mint hétszáz, 2015 és 2023 között terrorellenes műveletek során lefoglalt fegyvert elemzett – köztük gépkarabélyokat, géppuskákat, gránátvetőket és aknavetőket. A fegyverek és a lőszerek szinte kivétel nélkül helyi forrásból származtak. Az idősebb fegyverek – ha nem állami erőktől zsákmányolták őket – gyakran illegális szereplők között cseréltek gazdát a térségben. Az újabb fegyvereket viszont főként és szinte kizárólag közvetlen támadások során szerezték meg a száheli hadseregektől.
Kevés bizonyíték van külföldi fegyverszállításokra
A jelentés szerint „nincs bizonyíték arra, hogy ezek a csoportok közvetlenül a középső Száhel térségén kívülről szereznének be fegyvereket, vagy hogy olyan ellátási forrásaik lennének, amelyek eltérnek a többi illegális fegyveres szereplő által használt csatornáktól”. Ez megcáfolja azt az elképzelést, hogy az al-Káida vagy az Iszlám Állam közvetlenül fegyverezné fel a Száhel övezetben működő csoportjait. Ugyanígy megdönti azokat az online összeesküvés-elméleteket is, amelyek szerint külföldi hatalmak – különösen Franciaország – látják el fegyverekkel a térség radikális iszlamista harcosait.
A fegyverek elemzéséből kiderült, hogy az arzenál főleg kínai (38 százalék) és orosz gyártmányokból (28 százalék) áll, de használnak bolgár, szerb, egyiptomi, cseh, észak-koreai, francia és lengyel gyártmányokat is. A milíciák által használt eszközök túlnyomó többsége az 1960-1980-as években készült, a modern, 2010 után gyártott fegyverek száma elenyésző – 5-7 százalék között mozog.
Burkina Fasóban, Maliban és Nigerben 2020 óta katonai puccsok voltak, amelyeket követett a nemzetközi biztonsági erők – többek között az ENSZ mali békefenntartó missziója (MINUSMA) – kivonása 2023-ban. A három ország 2023 szeptemberében megszakította katonai kapcsolatait korábbi partnereivel, köztük Franciaországgal, és létrehozták a Száhel Államok Szövetségét (Alliance of Sahel States, AES). Az AES tagjai idén januárban hivatalosan is kiléptek a térségi együttműködésből, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségéből (ECOWAS).
Alább egy táblázatba szedtük, mit lehet tudni a Száhel övezetben működő iszlamista milíciák fegyverarzenáljáról:
Tana Consulting 