Az elmúlt években számos jele volt annak, hogy Irán komolyabban érdeklődik az afrikai nyersanyagok iránt. A legtöbb riport a lehetséges uránbeszerzésekre enged következtetni, a fő partnernek Niger és Szudán számít, míg Zimbabwében a lítium és a ritkaföldfémek lehetnek fókuszban. Ugyan utóbbiak esetében egyetlen szerződés sem ismert, az iráni lépések többek között e nyersanyagtípus kiaknázásának irányába is mutatnak. Alább összeszedtük, különösen az urán tekintetében, mit lehet tudni Irán afrikai nyersanyag-kitermelési aktivitásáról.
Az elmúlt időszak eseményeit, és Iránnak az Izraellel kialakult konfliktusát figyelembe véve az egyik legégetőbb kérdés talán az, Teheránnak milyen forrásból sikerült uránhoz jutnia. Afrika két legnagyobb uránforrása Namíbia és Niger; emellett Szudán, a Dél-afrikai Köztársaság és Tanzánia rendelkezik még komolyabb tartalékokkal. A hidegháború idején Irán szinte kizárólagos ellátója a Dél-afrikai Köztársaság volt, ahonnan még az 1979-es iszlám forradalom előtt összesen mintegy 600 tonna úgynevezett szárított urán-oxidot (yellowcake) sikerült vásárolniuk, ami aztán a Homeini ajatollah fémjelezte radikális iszlamista rendszer birtokába került. (A yellowcake egy finomított uránkoncentrátum, melyet az uránérc feldolgozása során állítanak elő. Ez egy köztes lépés a bányászott urán és a fűtőanyag-előállítás és az urándúsítás között. A yellowcake por alakú, és általában sárga vagy barnás színű, bár a modern feldolgozóüzemekben előállított yellowcake lehet fekete vagy sötétzöld is.)
Az iszlamista rendszerváltás után Irán kapcsolatai Pretoriával elég hűvössé váltak, s csak 2000 után élénkült meg újra a kétoldalú viszony, ami 2012-re odáig jutott, hogy évi 20 milliárd dolláros forgalommal Irán vált a Dél-afrikai Köztársaság egyik legnagyobb kereskedelmi partnerévé. A yellowcake-hez való hozzáférést, illetve az ezzel való kereskedelmet azonban egészen az idei évig blokkolták Irán vonatkozásában – egy erre vonatkozó 2005-ös közös szándéknyilatkozatot (memorandum of understanding, MoU) később vissza is vontak. A dél-afrikai kormány 2025 februárjában jelezte, nyitott arra, hogy Irán részt vegyen civil nukleáris projektek tendereiben (például a Koeberg erőmű bővítésében), jóllehet hivatalosan nincs és nem is kötöttek semmilyen atomenergiára vonatkozó megállapodást Teheránnal.
A finomított uránhoz jutást nehezíti, hogy a szektort Afrikában elég jól kisajátította magának Kína, amely Namíbiában a legnagyobb kitermelőnek számít, de Nigerben is számottevő részesedéssel bír.
Niger a fókusz?
Biztonsági források szerint tavaly nyár elején Iránnak sikerült 300 tonna yellowcake-et vennie a nigeri katonai juntától. A nyersanyagért cserébe Teherán drónokat és különböző légvédelmi rendszereket adott az Abdourahamane Tchiani tábornok vezette kormányzatnak mintegy 56 millió dollár értékben. Ha az árfolyamokat nézzük, akkor Irán kicsit ráfizethetett az üzletre, ám minden bizonnyal már az is siker lehetett, hogy sikerült beszerezniük a nyersanyagból. Egy font yellowcake ára jelenleg nagyjából 75 dollár, egy tonna értéke tehát 166 ezer dollár. Azaz 300 tonna megközelítőleg 50 millió dollár körül mozog most a piacon. A yellowcake fontja az elmúlt fél évben egyébként 68 és 79 dollár között ingadozott.
A nigeri junta azóta is hevesen tagadja az üzlet megtörténtét. Az iráni-nigeri közösködés lehetőségét erősíti ugyanakkor, hogy Niamey éppen ebben az időszakban kezdett el bekeményíteni a legnagyobb nyugati uránkitermelővel, a francia Oranóval szemben. A nagyobb bevétel és nyersanyag-szuverenitás címszavaival a nigeri junta 2024 júniusában visszavonta az Orano imouraren-i bányájának művelési engedélyét, a Somaïr/Arlit üzemet pedig részben államosította és exportleállítással sújtotta. (Az Orano ezután a namíbiai uránlelőhelyre helyezte át fókuszát.)
Egyértelmű jelei vannak annak, hogy a két ország egyre szorosabban együttműködik a bányászati, nyersanyagkitermelési vonalon. Egy szándéknyilatkozat alapján Irán készen áll egy karbamidgyár építésére Nigerben, és később műtrágyát is exportálna. (A karbamid vagy más néven urea egy szerves vegyület, amely a szervezet fehérje-anyagcseréje során a fehérjék lebontásakor létrejövő ammónia lebontásakor keletkezik a májban. A színtelen, kristályos vegyület vízben és alkoholban jól oldódik.) A fő cél az lenne, hogy Niger csökkentse agráripari függését. Ezzel párhuzamosan Irán szakértőit bevonná különféle petro-kémiai, finomítói- és energiaipari projektekbe is, amennyiben Niger megfelelő nyersanyagokat (pl. ammónia) biztosítana. Lehetséges kitermelési opcióként pedig ott van Agadez térsége, ahol réz, molibdén (ólany), nikkel, lítium, cink, ólom és ezüst is potenciális forrás lehet Irán számára.
Idén májusában Niger hivatalosan is üdvözölte az iráni bányászati termékek importját, valamint az iráni mérnökök, bányatechnológia és logisztikai szaktudás még aktívabb szerepvállalását a nigeri gazdaságban. Az iráni IMIDRO (Iráni Bányászati Fejlesztési és Technológiai Szervezet) vezetője többek között mérnöki szaktudás és technológiatranszferről beszélt a két ország ez irányú együttműködése kapcsán.
Burkina Faso, az új célpont
Hasonló forgatókönyvvel operál Irán Burkina Fasóban is. Teherán még 2023 szeptemberében jelentkezett be egy helyi olajfinomító megépítésére. Egy hónappal később nyolc szándéknyilatkozatot írtak alá többek között az energetika, a bányászat, az építőszektor, az oktatás, a gyógyszeripar és a várostervezés területén. Teherán közben arról beszélt, hogy Burkina Faso „profitképes bányái” (pl. arany) hasznosíthatók Irán iparában. Ezzel párhuzamosan Teherán biztonsági és biztonságtechnikai támogatást ajánlott Burkinának (fegyver, képzés, határvédelem), valamint gyógyszergyártó üzemek és a bankszektor fejlesztésében is segédkezett, segédkezik.
Burkina Faso közben átalakította bányatörvényét, öt aranybányát államosított, és arról is döntöttek, hogy a külföldiek ezután csupán 10 évre bérelhetnek kitermelő-területeket – ezek az intézkedések, hasonlóan a Maliban és Nigerben eszközöltekkel, elsősorban a nyugati bányászati cégek hegemóniáját voltak hivatottak megtörni. Ebben a környezetben azonban az iráni vállalatok is csak korlátozott bányászatból profitálhatnak. Teherán pozícióit erősíti ugyanakkor az a diplomáciai támogatás, amit a Burkina Fasó-i junta és az afganisztáni tálibok kapcsolatfelvételében és a két fél teheráni találkozójának tető alá hozásában tett.
Szudánban is megélénkült az iráni szerepvállalás
Tavaly év vége óta Szudánban is megélénkült az iráni aktivitás. Az al-Burhán tábornok vezette szudáni kormányerők és az alelnökből lázadó vezérré lett Dagalo tábornok és milíciája, az RSF között kitört polgárháborúban Teherán a kormányerők oldalára állt. Irán 2024 tavaszán újra felvette a diplomáciai kapcsolatot Szudánnal, dróntámogatást és katonai logisztikai segítséget nyújtva a kormányerőknek. Tavaly szándéknyilatkozatok készültek a vasérc- és a rézszektorban való együttműködésre. Idén februárban pedig Szudán és Irán közös gazdasági bizottság létrehozásáról és kereskedelmi fórum szervezéséről egyeztetett, különösen a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a bányászat vonatkozásában.
Bár Szudán 2021–2025 között több arany- és rézkitermelési koncessziót írt alá helyi és külföldi (kínai, iraki, dél-afrikai és többek között örmény) cégekkel – iráni érdekeltségek nem szerepelt közöttük. Szudán 2018–ban nyitott az uránkitermelés vonalán is, ám Irán nem jelentkezett egyetlen konkrét projekttel vagy koncesszióval sem.
Tagadják az uránüzletet Zimbabwéval
A kapcsolatok Zimbabwéval is régebbre nyúlnak vissza. Irán korábban kifejezte érdeklődését Zimbabwe urántartalékai iránt, cserébe technológiai és pénzügyi segítségnyújtást ajánlva a Mugabe-diktatúra hiperinflációjával küszködő országnak. Egyes feltételezések és pletykák szerint Irán 2010 körül titokban jelezte, uránt vásárolna az afrikai országtól. Az üzlet tényét mind a zimbabwei kormányzat, mind az iráni fél tagadta, annak ellenére is, hogy ezzel ellentétes tendenciákról is nyilatkoztak miniszteri szinten.
A nyilvánosan elérhető adatok alapján a kapcsolatok aztán Mugabe halála után négy évvel, 2023-ban élénkültek meg ismét. Irán és Zimbabwe számos szándéknyilatkozatot írt alá a geológiai kutatás, bányászat és szakemberképzés terén. Néhány hónappal később, 2023 nyarán további 12 együttműködési dokumentumot kötöttek olajról, energiáról, oktatásról, mezőgazdaságról, gyógyszeriparról, telekommunikációról és bányászatról. Források szerint tavaly diplomáciai és bányászati egyeztetések zajlottak Iránnal a ritkaföldfémek és az uránkitermelés perspektívájáról – a konkrét volumenek, eredmények azonban nem nyilvánosak.
Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a 2023–2024-es MoU-k elsősorban kutatási, képzési és termelés-előkészítő együttműködést tartalmaztak, nem pedig közös kitermelést, bányászati projekteket. Ebrahim Raiszi iráni elnöki 2023 júliusi látogatás során Teherán ígéretet tett a technológiai és katonai együttműködés bővítésére. Redditen keringő beszámolók szerint Irán lítiumért cserében fegyvertechnológiai tudást ajánlott fel, ám ezek informális jellegű nyilatkozatok voltak csupán. Irán és Zimbabwe között 2024 tavasz óta folynak újra magas szintű találkozók, e körökben felmerült, hogy Irán érdeklődik ritkaföldfémek, illetve olyan ásványok iránt, amelyekből származhat urán. Mindezek ellenére Iránnak adott konkrét kitermelési engedélyekről vagy koncessziókról Zimbabwe területén nincsenek nyilvános információk.
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 