Tíz éve sincs, hogy Afrikában megjelent a hírhedt orosz katonai magánvállalkozás, a Wagner Group (PMC Wagner), mégis napjainkra több országban is kulcsszereplővé vált. Nemcsak az orosz érdekeket – bányák, finomítók, nemesfém kereskedelem – biztosítja, hanem haderőkiképzésben, fegyveres biztosításban, személyi védelemben és a radikális iszlamista fegyveres milíciák elleni terrorelhárítási műveletekben is aktívan részt vesznek. Ez utóbbiban eddig nem igen jeleskedtek, a Száhel övezet terrorizmussal összefüggő mutatói soha nem voltak ennyire katasztrofálisak, mint napjainkban.
A Putyint „megpuccsolni” akaró Wagner-alapító, Jevgenyij Prigozsin 2023 augusztus végén bekövetkező halála a katonai magáncég életében is fordulópontot jelentett. A Wagner afrikai szárnya ekkortól még komolyabb orosz kormányzati kontroll alá került. A csoportot az orosz katonai hírszerzés, a GU (korábban GRU – Glavnoje razvedivatyelnoje upravlenyije) alá helyezték, és afrikai szárnyát Afrika Corps (AC – Afrika Hadtest) néven szervezték újjá. Amerikai források szerint a Wagnerhez képest az AC kisebb és integráltabb szerepet tölt be, katonai támogatásra, kiképzésre és terrorizmus elleni együttműködésre összpontosítva a helyi, Oroszországgal szövetséges kormányokkal. A csoport elsősorban Afrikában tevékenykedik, manapság leginkább a mali polgárháborúból veszi ki a részét, de állítólag a kelet-ukrajnai fronton Harkiv térségében, illetve még Bassár el-Aszad bukása előtt Szíriában is mozgósításukat rebesgették.
A Wagner/Afrika Corps tevékenységében sok a fekete folt és a kérdőjel. Sokszor nincsenek pontos adatok, információk a működésükről. Az afrikai manővereikről az ismereteket apró infomorzsákból lehet összerakni, ezért működésükről nehéz teljes összegzést adni. A képet közben az is árnyalja, hogy a Kremllel való összefonódások miatt néha nem lehet elválasztani az orosz állami érdekeket a Wagner tevékenységétől. Ennek ellenére a meglévő adatokból nagy vonalakban kirajzolódik egy kép arról, hogy a Kreml egyik első számú katonai magáncége mit csinál a fekete kontinensen. A Wagner/Afrika Corps jelenleg hét afrikai országban van vagy volt markánsan jelen – ezek Líbia, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán, Mali, Burkina Faso, Niger és Mozambik. Az elérhető nyilvános adatokat felhasználva megnéztük, hogy országokra lebontva pontosan mit is csinál az orosz privát hadsereg Afrikában. Első részünkben a Wagner/AC száheli tevékenységét mutatjuk be.
MALI
Katonai jelenlét és bázisok
A 2021 végén történt katonai hatalomátvétel után az új junta hívta segítségül a Wagner-csoportot. Az orosz hadsereg aktív támogatásával mintegy 400–500 zsoldos érkezett Bamako közelébe – számukat később 1000 körülire becsülték. A Wagner szárazföldi erőinek fő központja Bamako repülőterének (Airbase 101) közvetlen közelében jött létre. Műholdképek alapján 2022 második felében a támaszpontjuk új épületekkel és megerősített fallal jelentősen kibővült. A bázist később további telephelyek követték – pl. Ségouban kb. 200 fővel, majd később a Timbuktuban átadott francia támaszpont épületeit vettek birtokba a franciák kivonulása után. A zsoldosok nagyrészt orosz, illetve néhány szerb, ukrán állampolgárból álltak.
A Wagner-egységek hivatalosan képzési és védelmi feladatot látnak el: kiképzőket és harcászati tanácsadókat küldtek a mali fegyveres erők mellé, katonákat és rendőri egységeket készítenek fel. Ez gyakran abból áll, hogy közösen harcolnak és tapasztalatokat osztanak meg. A szárazföldi csapatokkal együtt dzsihadista-ellenes műveletekben is rendszeresen részt vesznek, sok esetben komoly veszteségekkel: 2024 júliusában a Tinzawatani körüli harcokban a becslése szerint közel száz zsoldos esett el. A vádak szerint rendszeresen támadják a civil lakosságot is. Főként délen (Mopti környékén) és nyugaton (Tombouctou-Sévaré útvonalon) hajtottak végre közös járőrözéseket és rajtaütéseket. A legfrissebb jelentések szerint nemrég a Wagner Maliban is átcímkézte magát Afrika Corpsra.
Fegyverek és eszközök
Maliban a Wagner saját repülőgépet nem üzemeltet, de az orosz légierő rendszeresen szállít fegyverzetet. A szíriai hadszíntérről érkező MiG-29-es és Szu-24-es harci gépek egy részét átirányították Líbia és Mali felé. Amerikai katonai források szerint 2022-ben legalább 14 ilyen orosz vadászbombázó gép érkezett a térségbe, többször ellenséges felségjelzéssel. Valamennyi gépet aktívan használják, bár konkrét támadóműveletekről ritkán számolnak be nyíltan. A felkelők technikai fejlődését jól jelzi, hogy az elmúlt években több orosz/mali repülőgépet és helikoptert is lelőttek.
A Wagner-felvételekből ismert, hogy páncélozott mentőkocsikat, teherautókat és MRAP-járműveket használnak, de orosz BTR-82-es páncélozott járművek is megjelentek, valamint megfigyelhető a könnyű aknavetők, páncéltörők és gépkarabélyok tömeges használata. A fegyverzet többsége orosz és kínai gyártmányú, a nemzetközi fegyverembargót megkerülve kerültek a harcmezőre.
Gazdasági érdekeltségek
Mali jelentős aranykitermelő, így a Wagner fokozottan rátelepedett a bányászatból származó jövedelmekre. Jelentések szerint két-három éve több lelőhely került az oroszok kezébe: 2023 elején legalább három nagy tárnát (Balandougou, Koyoko és Yanfolila térségében) helyeztek a Wagner ellenőrzése alá. Egy 2024 februári akcióban a nagy Intahaka ásványbányát vették át helikopterről indított rajtaütéssel, kiverve a helyi líbiai tuareg felkelőket is. Becslések szerint a mali junta havonta 10–11 millió dollárt fizetett a Wagner-csapatoknak, amelyet részben aranyból fedeznek. A mali katonai kormányzat 2023 őszén nagyobb részesedésre törekedett a bányákban, felülvizsgálva az engedélyeket – utalva arra, hogy a kormányzat részben megpróbálja megtartani az ellenőrzést. Hogy ez mennyire hat ki az orosz érdekeltségekre, azt nem tudni. Mali egyébként épp ebben az időszakban kötött szerződést Oroszországgal egy nagy kapacitású aranyfinomító létesítéséről, amely üzem kiépítésének munkálatai nemrég el is indultak – ahogy arról korábban írtunk is.
A Wagner közben a helyi politikába is behatolt: orosz bányászati vállalkozásokat indítottak, és a korábbi francia kötődésű strukturális fejlesztések helyett orosz projektek jelentek meg az országban. A mozambikihoz hasonlóan itt is propagandaakciókat folytatnak: médiájukkal erősítik a junta narratíváját, illetve a Nyugat-ellenes hangokat, és orosz „tájékoztató” anyagokat osztanak a lakosság körében.
BURKINA FASO
Katonai jelenlét és bázisok
Burkina Faso több katonai puccs után (2022 január és 2022 szeptember) a Nyugattal szemben egyre oroszbarátabb irányba mozdult el. Az országot vezető Ibrahim Traoré százados és kormánya 2023-ban nyíltan felkereste a Kremlt, és az oroszok szerint készen álltak a Wagner-csoport fogadására. Bár hivatalos szerződés nem született, a nemzetközi sajtó 2023 tavaszán 100 orosz katonai szakember Burkina Fasóba érkezéséről számolt be, számos fegyverrel felszerelve. A létszám 2023 végére mintegy 200–300 orosz zsoldosra emelkedett – köztük több GU-s tiszttel. Az orosz egységek Ouagadougou környékén állomásoznak, a főváros közelében kijelölt bázisokon. Munkájukat a vezérkart támogató védelmi feladatok és a hírszerzésnek végzett feladatok jellemzik. A junta további Wagner-erősítéssel is számolt, ám konkrét telephelyeket eddig nem hoztak nyilvánosságra.
Fegyverek és eszközök
Burkina Fasóba könnyű páncélozott járművek, géppuskák és csúcstechnológiás légvédelmi eszközök érkeztek. A zsoldosok helikopterekkel és nagy hatótávolságú tüzérségi eszközökkel is fel vannak szerelve. Konkrét fegyvertípusok nem ismertek, de jelentős mennyiséget szállítottak Oroszországból, így Kalasnyikov gépkarabélyok, egyéb tűzfegyverek és jelfeldolgozó eszközök is használatban vannak, amelyekkel egyebek közt a terroristák elleni hadműveleteket támogathatják. A szállítmányok részben illegális útvonalakon és katonai megállapodások révén érkeznek orosz gépeken afrikai katonai reptereken keresztül.
Gazdasági érdekeltségek
Burkina Faso ugyancsak komoly arany- és más ásványtartalékokkal bír. A helyi hadsereg idei pénzügyi nehézségei miatt a junta tárgyalásokat folytatott orosz cégekkel is, bár dokumentált szerződés egyik bányában sem került nyilvánosságra. Ennek ellenére sem zárható ki, hogy Wagner-kötődésű vállalkozások korábban aranybányászati koncessziókat szereztek. A csoport környezete feltérképezte a helyi ásványkincseket (akárcsak Maliban), és elsősorban az aranylelőhelyek érdekelhetik őket. Az új vezetés a korábbi nyugati partnerek helyett Oroszországgal és Kínával kezdett együttműködéseket építeni. Az Afrika Corps részvételével orosz cégek infrastruktúra- és mezőgazdasági projektekbe szállhatnak be – pl. öntözőrendszerek, közművek építése, noha konkrét megállapodásokról egyelőre nincs hír. Szóba került a nukleáris együttműködés is.
NIGER
Katonai jelenlét és bázisok
A 2023 júliusi nigeri puccs után az új katonai vezetés gyorsan elmozdult a nyugati helyett a keleti együttműködés felé. Még 2023 végén a junta megállapodást kötött Oroszországgal katonai és légibázisok átengedéséről, valamint képzési együttműködésről, aminek keretében orosz csapatok – igaz, eleinte kis létszámban – érkeztek az országba. Az első egységek, az Afrika Corps mintegy száz embere 2024. április 12-én landolt Niamey-be. Katonatiszteket kezdtek el felkészíteni, és a légierő, valamint a hadi utánpótlási rendszer megerősítésében segítenek. Az első csoport rövid ideig tartózkodott Nigerben, de infrastrukturális és logisztikai hálózatot épített ki a további orosz jelenlét számára. A Wagner légvédelmi rendszereket is telepített az országba, amelynek egyértelműen a rezsim biztonságának növelése és a rivális nagyhatalmak kiszorítása, nem pedig a terrorizmus-ellenes fellépés volt.
A mintegy 800 fős amerikai kontingens távozásával és helyi amerikai drónbázis 2024 márciusi felszámolásával a Wagner/Afrika Korps gyakorlatilag átvette az amerikaiak szerepét. Nigerben a fő bázis e Niameyhez közeli repülőtér és a keleti Ténéré-tábor. A létszám azóta néhány száz főre emelkedhetett. A korábbi tapasztalatokhoz hasonlóan a féléves váltással érkezők egy része GU-s tisztekből és korábbi Wagner-emberekből áll.
Fegyverek és eszközök
Az első szállítmányokban könnyű páncélozott járművek, gépkarabélyok, aknavetők, radarok és légvédelmi rakéták kaptak helyet. Mivel Niamey környékén a radikális iszlamisták tevékenysége fokozódik, így valószínűleg speciális katonai berendezéseket (pl. taktikai rádiókat) és drónfelderítő eszközöket is hoztak magukkal az oroszok. A Wagner az amerikaiak távozása miatt olyan haditechnikát is használ, amelyet korábban a nyugat biztosított Nigernek. Az Afrika Corps katonái nehézfegyverzetet, így páncélozott harci járműveket, közepes hatótávolságú tüzérséget is telepítettek. Burkina Fasóhoz hasonlóan a fegyverszállítmányok nagy része nem ismert útvonalakon, szintén orosz teherszállító repülőgépekkel érkezik.
Gazdasági érdekeltségek
Niger nagy földgázlelőhelyek felett rendelkezik – Ténéré és az északi gázmezők. A Wagner minden bizonnyal érdeklődést mutat ezek iránt; tárgyalások folynak régiós építkezésekről orosz cégek bevonásával. Bár konkrét megállapodás nem ismert, Malihoz hasonlóan az orosz Roszatom és más vállalatok már érdeklődnek nukleáris és energetikai projektek iránt: Niger uránban és kobaltbányákban is gazdag ország. Orosz vállalatok – köztük az azonos hátterű AFRIC és más ex Prigozsin-közeli cégek – igyekeznek belépni a bányászati szektorba. A junta vélhetően fegyveres támogatásért cserébe ígéretet tehetett, hogy orosz érdekeltségek bevonásával bővítik az ásványkitermelést.
Az új nigeri–orosz stratégiában fontos a nyugati erők kiszorítása. Gazdasági szinten a Wagner/Afrika Corps beépítheti magát a védelmi beszerzésekbe, így orosz cégek nyerhetnek közbeszerzéseket – pl. logisztikai támogatás, repülőtéri és repülőeszköz-karbantartás. Emellett annak, hogy az amerikai és francia támaszpontokat felszámolták, gazdasági lehetőségeket hozhat a nyugati drónfejlesztés helyett oroszbarát megoldások telepítése.
Hamarosan folytatjuk a második résszel!
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 