Tíz éve sincs, hogy Afrikában megjelent a hírhedt orosz katonai magánvállalkozás, mégis napjainkra több országban is kulcsszereplővé vált. A második részben összeszedtük, hogy mit csinálnak a líbiai, szudáni polgárháborús közegben, valamint az afrikai központjuknak számító Közép-afrikai Köztársaságban, illetve, hogy mire mentek egy év alatt Mozambikban.
LÍBIA
Katonai jelenlét és bázisok
A Wagner bizonyíthatóan 2018-ban jelent meg az országban, amikor is a tripoli kormánnyal szembenálló Halifa Haftar tábornok, illetve az általa irányított Líbiai Nemzeti Hadserege (LNA) oldalán kapcsolódtak be a líbiai polgárháborúba. Az orosz kontingens eleinte Bengázi és az ahhoz közeli területek biztosítására fókuszált, később 2019-2020 táján részt vettek az LNA Tripoli elleni offenzívájában – több orosz harci helikopter és katonai drón támogatta Haftar tábornok egységeit. A Wagner számára az olaj- és gáztermelő régiók védelme is fontos szempont volt. Bár a csoport hivatalos bázisairól kevés nyilvános adat ismert, az például kiderült, hogy Oroszország megállapodott több líbiai bázis (pl. al-Khádím, al-Jufra, al-Qardábiyah) használatáról. Ezeknél a repülőtereknél orosz katonai infrastruktúra épült ki, megkönnyítve a zsoldosok rotációját és a fegyverszállítást, illetve fontos logisztikai központként szolgálva más afrikai országok felé. A Wagner egységei jelen voltak Szirt térségében és az ottani olajmezők környékén is.
Az egymással harcoló líbiai felek között 2020 októberében kötött tűzszünet idején az oroszok kényszerű kivonulásáról szóltak a hírek, ám a valóságban ekkor is mintegy 3000 orosz és több ezer, Wagner-irányítás alatt álló szíriai harcos maradt Líbiában. A Szíriába telepített orosz katonai egységek és a Wagner-zsoldosok egyaránt folyamatosan rotálódtak a két országban. Beszámolók szerint még 2024-ben is 800 Wagnerhez tartozó fegyveres tevékenykedett Líbiában. A Wagner harci és technikai támogatást nyújtott a LNA katonáinak: lövészeti gyakorlatokat tartottak, a hírszerző drónok irányításában, illetve a légierő részére technikusok kiképzésében segédkeztek. Orosz milicisták harcoltak Tripoli környékén, és védték a bengázi/tobruki kormányzat által elfoglalt területeket. A korábbi közel-keleti akciókkal ellentétben itt akár külföldi állami (Egyesült Arab Emírségek vagy Marokkó állítólagos) finanszírozással is folyt a tevékenységük.
Fegyverek és eszközök
A Wagner Líbiában mindig is igyekezett korszerű légierővel támogatni Haftar erőit. Az amerikaiak afrikai parancsnoksága szerint legalább 14 harci vadászrepülőgép (MiG-29 és Szu-24-es) került Oroszországból Líbiába titkos úton, jelöléseiket eltávolítva, amelyek aktívan repültek/repülnek az ország északi légterében. Emellett orosz IL-76 típusú szállítógépek rendszeres transzportokat végeznek a Wagner-erők utánpótlására. Felvételek tanúsága szerint a Wagner jól felszerelt szárazföldi erőkkel is rendelkezik Líbiában: számos páncélozott, orosz gyártmányú, GAZ Tigr és Typhoon típusú aknabiztos jármű (MRAP) jelent meg a frontvonalon. Az oroszok légvédelmi rendszereket (például SA-22 Pancir légvédelmi egységeket) is állomásoztattak/nak a támaszpontokon vagy a harci zónák közelében. A Wagner ZU–23–2-es és Sz‑300/Sz‑400-as légvédelmi rakétákat és gépágyúket is használ.
Hadműveleti szempontból a Wagner Líbiában támadó és védelmi harci műveletekben egyaránt részt vett. Vezetett légicsapásokat, végzett tüzérségi támadásokat a LNA oldalán, illetve karbantartást nyújtott az orosz repülőgépekhez és helikopterekhez. Hírszerző drónok üzemeltetése, valamint páncéltörő és légvédelmi támogatás révén a helyi harci cselekményeket fokozta. A végrehajtott eszközszállítások pedig azt mutatják, a Wagner célja a „fenntartható hadműveleti képesség” biztosítása, nem pedig bármiféle humanitárius segélynyújtás. Fontos, hogy a részleges szíriai kivonulás után az orosz erők egy részét Líbiába telepítették át.
Bár a Wagner-csoport főként harci feladatokat látott és lát el, Oroszország Líbiában is folyamatosan próbál stratégiai befolyást szerezni a térség olaj- és gáziparában. Öt éve, még 2020-ban az orosz állami nukleáris vállalaton, a Roszatomon keresztül megállapodás született líbiai atomenergetikai együttműködésről és ásványkészletek kutatásáról, jelezve a gazdasági érdekek kibővülését. A Wagner-csoport mögött álló vállalatok ezzel párhuzamosan részt vettek líbiai infrastrukturális projektekben, például kikötők bővítésében, az olajkitermelés logisztikájában is.
KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG
Katonai jelenlét és bázisok
Faustin-Archange Touadéra elnök kormánya 2018 végétől vette igénybe a Wagner-csoport szolgálatait, és már a legelején is körülbelül mintegy ezer fős orosz kontingens állomásozott az országban. A létszám 2024 elején 1500–2000 fő körül mozoghatott. A zsoldosok többsége orosz állampolgár volt, sokan érkeztek az orosz katonai hírszerzés, a GU kötelékéből. A Wagner-csoport több bázist és kiképzőtábort üzemeltet az ország különböző pontjain. Kiemelt központja Bossangoa környéke (Ouham régió), ahol állítólag kiképző- és logisztikai támaszpont is működik. Emellett több rejtett tábor és telephely található a Banguihoz közeli területeken és a külbirtokokon, ahol védelmi feladatokat látnak el. Bő két éve, 2023 elején tárgyalások folytak egy állandó orosz katonai támaszpont kiépítéséről is.
Az orosz zsoldosokat főleg magas rangú vezetők védelmére használják, de a kormányerőket (FACA) is támogatják, és az oldalukon harcolnak a felkelő csoportok – különösen az Unité pour la Paix in Centrafrique (UPC) – ellen. Ezzel összefüggésben több FACA-szakasz továbbképzését is végezték orosz instruktorok felügyelete mellett.
Fegyverek és eszközök
A Wagner zsoldosai elsősorban a könnyű- és közepes tűzerőre támaszkodnak: gépkarabélyok, géppuskák, gránátvetők, páncéltörő eszközök, páncélozott járművek és kommunikációs eszközök használata dokumentált. A felvételek és műholdképek szerint a csoport teherautókat, MRAP-járműveket és mobil parancsnoki egységeket is használnak. Orosz teher- és szállítórepülők (pl. Il-76) biztosítják az utánpótlást és fegyverszállítmányokat. Az amerikai védelmi minisztérium felvételei szerint a Wagner-csoportnak rendelkezésére álltak orosz légvédelmi eszközök (például SA-22 Pancir) is, bár ezek leginkább Líbiában és más hadszíntereken tűntek fel. Az általuk használt fegyverek mennyiségére csak becslések vannak.
Gazdasági érdekeltségek
A Wagner-csoport hosszú távú bányászati koncessziókat szerzett a Közép-afrikai Köztársaságban. Legismertebb a Ndassima aranybánya (Ouaka), amely az ország egyik legjelentősebb aranykitermelő helye. A Wagnerhez kötődő Midas Resources nevű cég már 3–4 éve üzemelteti a bányát, és a közelmúltban hosszú távú engedélyt kapott a bővítésére. Az amerikai pénzügyminisztérium szerint a ndassimai aranytartalékok értéke meghaladhatja az egymilliárd dollárt, ráadásul a Wagner-hálózat adófizetési kötelezettség alóli felmentést kapott az ott folytatott tevékenységére.
Az arany- és gyémántvásárlást Wagner-kötődésű cégek – például a Diamville SAU – irányítják az országban, de további természetes erőforrásokra is szemet vetettek. A csoport faipari és alkoholgyártási vállalkozásokban is részt vállal, de politikai kapcsolatokat is épített ki a kormánnyal és a helyi gazdasági elittel. Orosz tanácsadókat és szakembereket ültettek kulcspozíciókba, és a helyi propaganda erősítésével (orosz nyelvű képzés, vallási missziók) próbálta megszilárdítani befolyását.
SZUDÁN
Katonai jelenlét és bázisok
A Wagner-csoport első afrikai akciója valószínűleg 2017 végén történt Szudánban. Az ország korábbi elnöke, a háborús bűncselekményekért és népirtásért körözött Omár al-Basír Moszkvában tett látogatása során nagy volumenű gazdasági együttműködési megállapodásokat kötött, amelyek között orosz állami–privát partnerségben megvalósuló szudáni arany- és ércbányák kitermeléséről is megegyeztek. Ekkor orosz tanácsadók és egyes jelentések szerint Wagner-zsoldosok is landoltak Kartúmban, a hadsereg és a ma a katonai kormányzattal harcoló milícia, az RSF kiképzésére és az ásványkincsek védelmére. Felvételek tanulsága szerint a Wagner-egységek feltűntek a kelet-szudáni aranymezők környékén és katonai támaszpontokon – például a Hufra és a Gebel Amir bányák körül. Emellett jó kapcsolatba kerültek az RSF vezérkarával, esetenként közös akciókban is részt vettek. Olykor Mi-8 helikopterekkel szállítottak személyzetet az országban 2017–2019 között.
A Wagner Szudánban soha nem számított jelentős erőnek, inkább speciális és fedett műveleteket végző egységei tartózkodtak az országban. Így létszámuk aligha haladta meg a néhány száz főt. Maga Prigozsin azt állította 2023-ban, hogy több mint két éve egyetlen Wagner-zsoldos sincs Szudánban, de ezt más források nem támasztották alá. A Wagner sok esetben szudáni egységekkel – például a szudáni katonai hírszerzéssel (NIIS) – együttműködve tevékenykedett. A Prigozsin-féle M Invest/Meroé Gold cég sokmilliós összeget fizetett a szudáni katonai hírszerzés állami fedőcégének számító Aswar biztonsági vállalkozásnak, hogy az vízumokat, fegyvereket és repülési engedélyeket intézzen a Wagner-akciók számára. Az Aswar külön jogot kapott katonai kódok használatára és katonai repülőterek igénybevételére, cserébe havi 100–200 ezer dolláros apanázst kapott Prigozsin vállalataitól.
Fegyverek és eszközök
A Wagner elsősorban magával hozott készletekkel és a M Invest által biztosított orosz haditechnikai eszközökkel dolgozott. Egy 2023 januári amerikai jelentés szerint az M Invest és leányvállalata, a Meroé Gold volt felelős a Wagner fegyver- és felszereléskészleteinek finanszírozásáért, valamint az aranyszállítások biztosításáért. A Szudánba érkező teherszállító repülőgépek (An-124 és IL-76) rendszeresen hoztak nagy kaliberű fegyvereket és lőszert az országba. A Wagner-csoport helyi források szerint az RSF oldalán kapcsolódott be a 2023 áprilisában kitört szudáni polgárháborúba, elsősorban dróntechnológiával, kiképzési feladatokkal és különleges műveleti képességekkel támogatva a felkelőket.
Tavaly október végén ugyanakkor már maga az RSF jelentette be, hogy az általuk ostromgyűrűbe zárt el-Fasher városa felett lelőttek egy Il-76-os orosz gépet, amely minden bizonnyal ellátmányt szállított a települést tartó szudáni kormányerőknek. Az öt fős legénység – köztük két orosz állampolgár vesztette életét. A dokumentumok azt látszottak igazolni, hogy a személyzet tagjai közül volt, aki orosz katonai akadémián végzett, és a Dél-afrikai Köztársaságban lakott.
Gazdasági érdekeltségek
Az oroszok számára a fő gazdasági motiváció a szudáni aranykitermelés ellenőrzése volt. A 2017-es orosz–szudáni megállapodás alapján a Prigozsinhoz köthető M Invest/Meroé Gold vállalatok kedvezményes jogokat kaptak több bányaprojektben. Később 2019-2020 körül a Meroé Gold kivásárolta az állam 30 százalékos tulajdonrészét több aranybányában, így több lelőhelyen a Wagner-csoport gyakorlatilag átvette a kitermelést. A Szudánban bányászott arany zömét a Közép-afrikai Köztársaságba és az Egyesült Arab Emírségekbe csempészik, ahol helyi Wagner-kötődésű vállalkozásokhoz kerül. Így a szudáni hivatalos statisztikák nem tükrözik a valós exportot. Nyugati feltételezések szerint a Midas/Meroé cégek és társvállalataik katonai repülőtereket érintve jachtokon szállították az aranytömeget Nigériába és a Közel-Keletre.
MOZAMBIK
Katonai jelenlét és bázisok
A mozambiki kormány 2019 szeptemberében erősítette meg, hogy orosz támogatást kér az egyre inkább megerősödő Iszlám Állam elleni fellépéséhez. Ennek keretében 160 orosz Wagner-zsoldos érkezett az országba, hogy kiképezze és harci támogatást nyújtson a mozambiki haderőnek. Az oroszokat három helyszínre telepítették: Nampula, Macomia és Mueda városok környékére, ahonnan a felkelők által leginkább sújtott Cabo Delgado tartományba vezényelték őket. A fő műveleti bázisok éppen a lázadások kitörési pontjaihoz közel eső katonai támaszpontok mellett jöttek létre. Az állományt a többi helyszínhez hasonlóan idővel rotálni kezdték. Az első napokban három, később 5-7 halottat követelő további két öngyilkos merénylet is sújtotta az orosz egységeket. Még az év végére a tapasztalatok és súlyos veszteségek miatt Mozambikban fokozatos kivonulás kezdődött: a Wagner-egységek távoztak, bár a kiképzés és a fegyverszállítás tovább folytatódott. A harccsoport 2020-ban teljes kivonásra került.
Fegyverek és eszközök
Két orosz szállítógép több tonna fegyvert és lőszert szállított az országba: emellett nagy kaliberű fegyverek – pl. 120 mm-es aknavetők, páncéltörő gránátvetők –, valamint robbanószerek és konténercsapdák érkeztek. Emellett valószínűleg érkeztek páncélozott járművek is. Különlegességként egy orosz hadihajó fedélzetén 17 konténerben különféle robbanóanyag érkezett Nacala kikötőjébe, amelyet a frontvonalra szállítottak. A Wagner-csapatok három harci helikopterrel érkeztek (jelentések szerint Mi-35 vagy Ka-52 típusokkal), amelyekkel támogatták a szárazföldi erőket a dzsihadisták ellen. Ezekkel villámgyorsan rohamoztak és légicsapásokat hajtottak végre a felkelők ellen. Helyi felvételek alapján a Wagner-helikopterek sikeresen bombáztak falvakban rejtőző lázadó állásokat. Közben az orosz kiképzők a modern lőfegyverek és taktikai eszközök használatára tanították a mozambiki kormányerőket.
Gazdasági érdekeltségek
Mozambik fő exportcikke a földgáz. A Wagner-támogatás feltehetően az ország gázmezőihez való hozzáférés reményében történt. Orosz energiacégek – pl. Gazprom/KAZ – tárgyalásokat folytattak az LNG-projektekhez való csatlakozásról cserébe a katonai segítségnyújtásért. Ígéretet is kaptak, de a országban eluralkodó politikai bizonytalanság miatt a gázszektor támogatása nem valósult meg. A Wagner Afrikában gyakran kap lehetőséget a helyi infrastruktúra-fejlesztési projektekben (útépítés, vízellátás). Bár hivatalos szerződés nem ismert, a mozambiki hadsereg megbízásából orosz cégek kezdtek el terepbejárásokat végezni a jövőbeni beruházások előtt – pl. fegyverrel védett földmunkák tervezésére. A Wagner-csoport ténykedésével Oroszország politikai befolyást is szerzett: mivel a mozambiki kormányzat forráshiánnyal küszködött, ezért bő félmilliárd dolláros kölcsönnel segítették ki őket a várható megtérülés jegyében.
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 