Afrikai nők ezrei dolgoznak embertelen körülények között egy dél-oroszországi ipari komplexumban; a 18 és 22 év közötti fiatalokat a jobb élet és a tisztességes megélhetés ígéretével csábítják az országba, hogy aztán Tatárföldön katonai drónokat szereljenek össze az ukrán frontra. Tömören összefoglalva ezt állítja a genfi székhelyű Global Initiative against Transnational Organized Crime (GITOC) elnevezésű kutatóintézet témában készített tanulmánya. A jelentés szerint az oroszok a szegényebb országokból érkező fiatal nőknek jól fizető karrier lehetőségét ígérő Alabuga Start nevű programjukkal csábítják az országba a munkaerőt. A legtöbbjük álma azonban röviddel az érkezés után szertefoszlik, miután Tatárföld nagy ipari központjába, az Alabuga Különleges Gazdasági Övezetbe (SEZ) kerülnek. A GITOC szerint a programban résztvevők közül sokakkal olcsó drónokat szereltetnek össze rossz körülmények között.
A jelentésből kiindulva a német közszolgálati DW hírtelevízió számos, az orosz programban résztvevő fiatalt megkeresett, hogy mondják el, mit tapasztaltak. A megszólalók, félve a retorzióktól, csak anonimitást kérve mertek beszélni. Kollégiumi szállást, havi 1500 dolláros fizetést, valamint munkalehetőséget ígértek nekik logisztikai, különféle szolgáltatói, vendéglátóipari területen vagy épp darukezelői munkakörben. Egy nigériai nő szerint azonban minden nagyon hamar megváltozott, amikor megérkeztek Tatárföldre. Kifogásokat keresve sokakat drónösszeszerelő üzembe osztottak be, másokat a gyártás felügyeletére, megint másokat takarításra. A beszámoló szerint a fiatal nőknek életveszélyes vegyi anyagokkal kell dolgozniuk, olyanokkal, amelyekkel még az oroszok sem érintkeznek sokat.
A jelentés azt állítja, a fiatal afrikai lányokkal az iráni Shahed 136-os típusból kifejlesztett Geran–2 drónokat gyártatnak, amelyek kulcsszerepet játszanak az Ukrajna elleni orosz támadásokban. A GITOC-tanulmány egyik társszerzője, Julia Stanyard a DW-nek arról beszélt, már 16 éves lányokat is felvettek a dróngyártásba az Alabuga Polytech képzőintézményen keresztül. „A munkakörülmények kizsákmányolóak, a fiatal nők hosszú munkaórákról számoltak be, az Alabuga vezetése felügyeli őket” – állítja Stanyard. A gyárkomplexumot még 2006-ban létesítették, hogy befektetéseket vonzzon a régióba, ám a SEZ igazán látványosan csak Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója után kezdett bővülni, miután egyes részeit katonai gyártásra állították át – e felfutást, az új üzemegységeket pedig műholdfelvételek is igazolják.
A német hírtévé riportja szerint sok afrikai szülő aggódik a gyermeke miatt, akik online jelentkeztek, majd az Alabuga költségén repülővel Oroszországba mentek. Egy észak-zimbabwei falusi lány édesanyja arról panaszkodott a DW-nek, gyermeke csak tovább akarta képezni magát műszaki területen: „Most viszont kényszermunkáról beszél, alig használhatja a telefonját, állandó megfigyelés alatt áll. Az ígért 1500 dollárt sem kapta meg. Hazahozni sem tudom.” Egy másik apa rémálomnak nevezte, hogy egy hitelesnek tűnő képzési program valójában nem más, mint egy „halálos csapda”. Egy hararei édesanya pedig arról számolt be, hogy 20 éves lánya, aki műszaki képzésre indult volna, valójában egészen mást csinál: „Alig tudunk beszélni vele, az útlevelét is elvették, hogy ne tudjon megszökni.”
Julia Stanyard szerint a program egyfajta csalárd kizsákmányolásnak tűnik: „A toborzáskor nem mondják meg nekik, hogy mit fognak gyártani. Sok fiatal lány csapdába esik Alabugában, és gyakorlatilag képtelen elhagyni az országot”.
Az Ukrajna ellen indított teljes körű invázió óta Oroszországból egyre gyakrabban jelentenek munkaerőhiányt, amit a globális délről – többek között Afrikából – próbálnak meg pótolni. Az orosz kormány hivatalos adatbázisa (SIISS) szerint 2024-ben több mint 111 ezer afrikai munkás érkezett Oroszországba – ez 50 százalékos növekedés a háború első évéhez képest. A legtöbben Kamerunból jöttek, de sokan érkeztek Nigériából, Burkina Fasóból, Togóból, a Közép-afrikai Köztársaságból, Gambiaiából vagy épp Zimbabwéból is. Ezen afrikai országok többségében egyébként Oroszország aktívan jelen van különböző védelmi egyezményekkel, bányászati koncessziókkal és a közvetlenül az orosz védelmi minisztérium alá tartó Wagner/Africa Corps katonai vállalattal.
Egyes afrikai országok – így Kenya, Uganda, Tanzánia – nyomozást indítottak a programmal kapcsolatban. Botswanában pedig az Interpol is vizsgálja, hogy az Alabuga Start működése nem meríti-e ki az emberkereskedelem vádját.
A beszámolók szerint az orosz munkaerő-toborzó program nemcsak Afrikában, hanem a szegényebb ázsiai, dél-amerikai térségben, illetve a posztszovjet régió egyes államaiban, például Belaruszban is fut. A német közszolgálati adó szerette volna megszólaltatni az Alabuga illetékeseit is, ám azok nem reagáltak a megkeresésekre.
Az orosz Wagner/Africa Corps afrikai tevékenységéről készített kétrészes feldolgozásunkat alább tudják elolvasni:
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 