Szimbolikus pillanatához érkezett a legújabb szudáni polgárháború: a juntával szembeforduló, Dárfúrt ellenőrző fegyveres milícia, az RSF közel két év ostrom után elfoglalta a régió utolsó és legfontosabb erődjének számító el-Fasher városát. A település feladását maga a szudáni junta vezetője, Abd el-Fattah al-Burhan tábornok jelentette be. A csapatkivonásokkal párhuzamosan újabb mészárlásokra került sor, tízezrek menekültek el, legalább kétezer embert kivégeztek. A kegyetlenkedéseket maga az RSF vezetője, Dagalo tábornok is elismerte, egyúttal azonnali vizsgálatokat és gyors bírósági eljárásokat ígért. El-Fasher eleste a polgárháború elhúzódását és az ország újabb szakadását vetíti előre.
Közel két év ostrom után a szudáni katonai kormányzat hadereje (SAF) és térségi szövetségeseik – Darfur Joint Protection Force (DJPF) – feladták el-Fasher városát, a junta utolsó, talán legfontosabb erősségét a nyugat-szudáni Dárfúr régiójában. Ezt maga a szudáni katonai kormányzat vezetője, Abd el-Fattah al-Burhan tábornok jelentette be egy nappal azután, hogy a térséget uraló kormányellenes milícia, az RSF (Rapid Support Forces) elfoglalta az SAF/DJPF utolsó támaszpontját el-Fasherben, és bejelentette győzelmét a városért folytatott harcban. Al-Burhan többek között azzal indokolta a visszavonulást, hogy így talán meg tudják kímélni a városi lakosság életét.
A szudáni háború 2023 áprilisában robbant ki az Omár el-Basír szudáni diktátor hatalmát négy évvel korábban megdöntő szereplők között, miután a korábbi alelnök, Mohamed Hamdan Dagalo (Hemedti) tábornok vezette RSF és az elnöki tisztséget betöltő al-Burhan tábornok irányítása alatt álló szudáni kormányerők egymásnak estek. A szudáni junta és helyi szövetségesei által tartott dárfúri települést a térséget uraló RSF hosszú ideje próbálta elfoglalni, ez idáig sikertelenül. A város eleste egyben azt is jelentheti, hogy Szudán akár két részre eshet szét: az RSF által igazgatott nyugati, Csáddal határos területek kvázi külön államként folytatják – amire egyébként eddig is számtalan jel utalt, többek között egy párhuzamos kormány létrehozása.
Még az RSF is elismerte a tömeges gyilkosságokat
A mintegy 560 napig tartó ostrom napjaink egyik legbrutálisabb és legkegyetlenebb eseménye. Népirtás, kegyetlenkedések, tömeges éhezés és a totális kiszolgáltatottság – nagyjából így lehet jellemezni és leírni azt, ami 2024 tavasza óta el-Fasherben zajlott. Az RSF ostromgyűrűje előtt a városban felgyűltek az előlük menekülök tízezrei is. Korábbi jelentések szerint akadt olyan pillanat, amikor a sivatagi városban mintegy félmillió ember szorongott. Az al-Dzsazíra hírtelevízió helyi forrásai szerint a SAF/DJPF kivonulása után mintegy 250 ezer ember maradt a városban, akiknek a fele gyerek. Az ENSZ és a helyszínen működő segélyszervezetek brutális atrocitásokról, kegyetlenkedésekről, népirtásról számoltak be.
A párizsi székhelyű Sudan Tribune hírportál a Szudáni Orvosi Kamarára (SDU) hivatkozva azt közölte, a kivonulást követő órákban mintegy kétezer embert végeztek ki az RSF fegyveresei, voltak akiket élve égettek el. Az SDU jelentése részletesen felsorolta a szörnyű jogsértéseket, köztük a kivégzéseket és a házról házra történő razziákat. A nyilatkozat szerint az áldozatokat arra kényszerítették, hogy saját sírjukat ássák meg, és élve temessék el magukat. Sokan, akik gépjárművekkel próbáltak menekülni, a saját autójukban égtek el, miután az RSF kilőtte azokat. A Szudáni Orvosi Kamara szerint az RSF a város fő kórházában több mint 450 beteget és sebesültet a helyszínen kivégzett. Emellett további 1200 idős, beteg és sebesült embert öltek meg más egészségügyi létesítményekben, míg a kórházakat és gyógyszertárakat kifosztották. Helyi beszámolók szerint az erőszak új menekülthullámot váltott ki: becslések szerint 28 ezer ember távozott mindössze 48 óra alatt, miközben a menekülési útvonalakat támadták.
Az atrocitásokra vonatkozó állításokat a Yale Egyetem Humanitárius Kutató Laboratóriumának jelentése is alátámasztott, amelyben megerősítették a tömeges gyilkosságok bizonyítékait az RSF október 26-i bevonulása utáni 48 órában. Az amerikai egyetem orvosi karán működő kutatóintézet által közzétett műholdas felvételeken a kivégzésekből származó vértócsák láthatóak.
Az atrocitásokat még az RSF vezetője, Dagalo tábornok is elismerte. A közösségi médiában közvetített beszédében Dagalo arról beszélt, „tud az el-Fasherben elkövetett túlkapásokról”, és ígéretet tett arra, hogy „minden bűncselekményt elkövető katonát vagy tisztet” felelősségre vonnak. Megerősítette, hogy a katonai és jogi vizsgálóbizottságok már megérkeztek Észak-Darfur fővárosába, hogy megkezdjék munkájukat, és hangsúlyozta, minden tárgyalás nyilvános és gyors lesz. Dagalo egyébként ezzel párhuzamosan sürgős felhívást intézett a humanitárius szervezetekhez, hogy segítsenek el-Fasherben, és felszólította a menekülteket, térjenek vissza otthonaikba, megígérve, hogy ehhez biztonságos feltételeket teremt.
Felfoghatatlan szenvedés
El-Fasher megpróbáltatásairól kevés információ és még kevesebb helyszíni tapasztalatok alapján készített cikk, híranyag, beszámoló jelent meg. Az utolsó három hónap kegyetlen, szinte felfoghatatlan megpróbáltatásait egyedül egy, a brit The Guardian napilap honlapján megjelent komplex anyag dokumentálta a maga nyers valójában. Ebben bemutattak és követték például egy 75 éves nagymama, Mariam Abdelghaffa megpróbáltatásait, aki AK-47-est ragadva harcolt az RSF ellen, megsebesült, de felépült, nem volt hajlandó elhagyni az otthonát és nem akarta feladni a harcot – aztán szeptember 22-én eltűnt.
Július elején az emberek már az ambaz nevű barnás pépre szorultak, amelyet préselt földimogyoróból készítenek, s hagyományosan állati takarmányként használnak, és gyomorgörcsöt és hasmenést okozott a gyerekeknek. Az elviselhetetlen körülményekre a humanitárius szervezetek is évek óta próbálják felhívni a figyelmet. „Ez egy középkori ostrom; olyasmi, amit a történelemkönyvekben várna az ember” – mondta a riportban Sheldon Yett, az UNICEF munkatársa. Mégis, közel másfél éve szinte semmiféle segély nem jutott be. Az ok – kiszivárgott dokumentumok, hírszerzési források és magas rangú ENSZ-tisztségviselők szerint – súlyos kérdéseket vet fel a nemzetközi közösség prioritásait illetően.
A bizonyítékok ugyanis arra utalnak, hogy egy kulcsfontosságú amerikai és brit szövetséges, az Egyesült Arab Emírségek akadályozta meg a létfontosságú humanitárius segélyek bejutását el-Fasherbe azzal, hogy nem függesztette fel az azokat blokkoló RSF segítését. Az amerikai külügyminisztérium tisztviselői közvetlenül kérték a kőolajban gazdag Öböl-menti államot, hogy támogassa a harcok felfüggesztését és engedje be a segélyt az ostromlott városba. Az ENSZ humanitárius vezetői is közvetlen tárgyalásokat folytattak – eredmény nélkül. Az Emírségek – amelyet folyamatosan azzal vádolnak, hogy Csádon keresztül fegyvereket szállít az RSF-nek – tagadja, hogy támogatná a csoportot. A válságot figyelemmel kísérő források szerint a modern hadviselés egyik leghosszabb városi ostroma csak ilyen külső segítséggel válhatott lehetségessé. „Az Emírségek az ostrom éltető ereje. Nélküle az RSF már feladta volna” – állította több hírszerzési értékelés. Ezekben egyébként már azt is rögzítették, hogy ha el-Fasher elesik, az RSF etnikai tisztogatást hajt végre, és ezrek lemészárlását vetítették előre – amire több darfúri város eleste után is sor került.
A kormányzó a külföldi titkosszolgálatokat okolja el-Fasher elestéért
A három dárfúri tartományt vezető regionális kormányzó, Minni Minawi a külföldi titkosszolgálatokat okolja el-Fasher végzetéért. A város elestét követő televíziós beszédében Minawi – aki az SAF-fel szövetséges DJPF erőit is vezeti – azt állította, hogy el-Fashert nem tudta volna elfoglalni az RSF, ha a régió hírszerző ügynökségei nem szakították volna meg az összes modern műholdas kommunikációt, és az ehhez való hozzáférést nem vonják meg a csapataiktól. A kormányzó azzal vádolta a globális nagyhatalmakat, hogy félelmükben hallgatnak a „támogató” miatt, amely „a pénzt a népirtás üzemanyagává tette”. Hozzátette, hogy bárki, aki finanszírozza az RSF-et, az bűnöző. Nem mondta ugyan ki, de Minawi is az Egyesült Arab Emírségekre célozgatott beszédében.
A DJPF vezetője egyúttal elismerte „azokat a súlyos hibákat és kudarcokat, amelyekért mi, az állam és a közös erők vezetése felelősek”, de hozzátette, hogy a „kiegyensúlyozatlan katonai helyzetet” egy, a háborút támogató és finanszírozó állam” teremtette meg. Minawi szerint az RSF törékeny és léte két, számára nélkülözhetetlen külső tényezőtől függ: a szomszédos országokból és külföldről – például az Emírségek szponzorálásával Kolumbiából – érkező zsoldosoktól, valamint a külföldről irányított drónoktól és a kommunikációt zavaró technológiától. Arra figyelmeztetett, hogy az RSF következő célja az lesz, hogy éket verjen a szudáni fegyveres erők és a velük szövetséges dárfúri milíciák közé.
Az RSF új hadsereg létrehozását követeli
A legégetőbb kérdés, hogy mit akar politikai vonalon az RSF? Dagalo el-Fasher elfoglalása után azt állította, hogy „titkos tárgyalások” folytak az RSF és szudáni kormányerők között. Szavai szerint ők al-Burhanék kizárásával tárgyaltak az SAF-fel; ezzel pedig azt érzékeltette, hogy a junta hadseregére – al-Burhanék mellőzésével – önálló entitásként tekintenek.
Dagalo újfent megismételte Szudán jövőjével kapcsolatos elképzeléseit, és kijelentette, hogy követelései között szerepel a teljes demokratikus átmenet és egy új hadsereg létrehozása egy polgári elnök vezetése alatt. Ennek az új haderőnek a feladata az ország határainak védelme lenne, nem pedig az alkotmányé, így ezzel megakadályoznák a jövőbeli katonai puccsokat.
Címlapkép: Az RSF fegyveresei el-Fasherben 2025 augusztus végén (Fotó: Telegram)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 