Az együttműködés túlmutat a határvédelem klasszikus definícióján: logisztikai bázisokat és olyan központokat hoznak létre, amelyek a sivatagi tranzitutakat felügyelik. A felek az illegális migrációról is egyeztettek, és jelezték, hogy fékezni kívánják a szubszaharai régióból a térségen át északra tartó migrációs hullámot. Kérdés persze, hogy azt valóban megakadályozni akarják, vagy inkább nagyobb részesedést szerezni a virágzó illegális üzletágból.
Közös erőt hoz létre a csádi hadsereggel a lázadó bengázi kormány haderejét adó Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) a két ország közötti határ biztosítására – jelentette be az LNA-t irányító Halifa Haftar tábornok. A beszámolók szerint ez az együttműködés túlmutat a „határvédelem” klasszikus definícióján. A kooperáció keretében ugyanis a Szahara líbiai-csádi zónájában történő közös járőrözések mellett logisztikai bázisokat és olyan központokat hoznak létre, amelyek a sivatagi tranzitutakat felügyelik. A The Africa Report és más regionális jelentések is beszámolnak az új, egyesített egységek, parancsnokságok kialakításáról, ahol a Haftar-hű erők együttműködnek a csádi egységekkel, azaz a Mahamat Déby csádi elnökhöz köthető adminisztráció különböző szintű elemeivel.
A csádi határ térsége – amely stratégiai fontosságú a migrációs útvonalak, a csempészet és a határon átnyúló törzsi viszonyok szempontjából – régóta Líbia biztonsági szempontból egyik legsebezhetőbb pontja. Több incidens is megerősíti, hogy – amint azt több friss nemzetközi jelentés is kiemeli – bár az LNA területi ellenőrzése Kelet-Líbiában megszilárdult, délen, a nigeri és csádi határhoz közeli régióban továbbra is részleges és vitatott. Mivel a politikai feszültségek nem oldódtak megTripoli és Bengázi között, és az ENSZ által támogatott párbeszéd megrekedt, az ország nyugati és keleti fele közötti instabilitás újból felélesztheti a lappangó konfliktusokat, akár a helyi fegyveres milíciák között is. Egyes vélemények szerint a bengázi kormány és Haftarék csádi segítséggel próbálják meg ellenőrzésük alá vonni a Nigerig és Algériáig tartó sivatagi zónát.
Az új struktúrát Haftar tábornok legkisebb fia, a keleti erők helyettes parancsnokaként szolgáló 34 éves Saddam felügyeli, akinek vezényletével már hajtottak végre szárazföldi műveletet a közös haderővel. Az ő parancsára egyébként nemrég elit egységeket telepítettek a határvidékre, különösen a 17-es számú líbiai-csádi átkelőhöz. Saddam Haftar az ügy érdekében még a nyáron találkozott Mahamat Idriss Déby Itno csádi elnökkel is. A kétoldalú megbeszélésen az illegális migráció is terítéken volt, a felek ugyanis jelezték, hogy fékezni kívánják a fekete-Afrikából a térségen át északra tartó migrációs hullámot.
Az LNA megerősítette, hogy a kezdeményezés célja a Líbia és Csád közötti biztonsági együttműködés erősítése, különösen a bűnözői csoportokkal, csempészhálózatokkal és fegyveres bandákkal szemben, amelyek a sivatagi térségekben tevékenykednek. Helyi források szerint a potenciális veszély nem lebecsülendő, több, Dél-Líbiában jelen lévő csádi lázadó mozgalom ugyanis az újraszerveződéssel próbálkozik, ami aggodalmat kelt N’Djamenában és Kelet-Líbiában. A csádi hatóságok rendszeresen figyelmeztettek már arra, hogy fegyveres frakciók líbiai területeket használhatnak fel újjászerveződésükre.
Ezt igazolja, hogy korábban heves összecsapások zajlottak a határvidékén, ahol a Hissène Habré volt csádi elnök, diktátor (1942-1991) unokatestvére, Szaleh Habré által vezetett csoport – amely régóta aktív ebben a határövezetben – megtámadta Haftar erőinek állásait. Helyi források szerint a támadás több áldozatot követelt Haftar csapatai között, több katona fogságba esett, mielőtt a csoport visszavonult a sivatag elhagyatott régióiba. Szaleh Habré korábban az LNA 128. dandárjához tartozott, ahonnan engedetlenség miatt elbocsátották, de továbbra is kulcsszereplő maradt a Fezzán és Tibeszti között húzódó sivatagi övezetben zajló csempészetben.
A líbiai-csádi együttműködés hátterében – meg nem erősített források szerint – ott van az Egyesült Arab Emírségek (UAE) is, amely mind Líbiában, mind Csádban aktív. Ahogy arról mi is írtunk, az Emírségek több repteret is használ mindkét országban. ENSZ és diplomáciai források szerint több tucat olyan emírségekhez köthető járatot regisztráltak, amelyeket korábban fegyverszállítással hoztak összefüggésbe. Abu-Dzabi hivatalosan mindig humanitárius okokkal magyarázta tevékenységét, de a független vizsgálatok kétségeket fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban. Noha azt is mindig hevesen tagadták, de valószínűleg csádi érintéssel látták és látják el munícióval és fegyverekkel az Abd el-Fattah al-Burhan tábornok vezette szudáni juntával szemben álló és harcoló, Mohamed Hamdan Dagalo tábornok irányította kormányellenes milíciát, az RSF-et (Rapid Support Forces), amely másfél év ostrom után nemrég foglalta el el-Fasher városát, a szudáni junta utolsó dárfúri erősségét.
Fegyverek, túszok, váltságdíj
A líbiai-csádi együttműködésnek van egy érdekes mellékszála. Több forrás is azt állítja, hogy idén októberben az Egyesült Arab Emírségek uralkodó családja 50 millió dollárt fizetett ki két emirátusi túszért, akiket még az al-Káidához kötődő Jama’at Nusrat al-Islam wal-Muslimin (JNIM) rabolt el szeptember 26-án Bamakóban. A két személy egyike állítólag a királyi család egyik tagja volt. Több beszámoló említi, hogy a szabadon bocsátás részeként a JNIM nagyobb értékű ellátmányhoz (pénz, üzemanyag, fegyverek) jutott. Ez pedig azt igazolja, hogy az ilyen váltságdíjak kifizetése tovább erősíti a száheli terrorista csoportokat. (A JNIM az elmúlt időszakban deklaráltan ráállt arra, hogy külföldi túszokat ejtsen váltságdíj fejében.)
A források nem mind egyformán részletesek a „fegyverátadás” konkrétumairól, de megjelenik az az állítás, hogy közbeeső útvonalak és közvetítők révén fegyverek kerülhettek a száheli csoportokhoz. Az egyik ilyen útvonal-lehetőségként merült fel a líbiai-csádi határzóna. Az The Africa Report jelentése szerint ugyanis legalább 20 tonna fegyvert és lőszert szállítottak Csádban és Líbiában tevékenykedő tubu/tibu kereskedők segítségével egy pick-up teherautókból álló konvojjal Maliba.
Címlapkép: Egy homokba ragadt Toyota terepjáró a Szahara közepén a Csád–Líbia határ közelében, amit egy kameruni férfi próbálja kiszabadítani (Fotó: Wiki Loves Africa 2017/Francis Tapon/Wikipedia)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 