Tana Consulting

Líbia Moamer el-Kadhafi diktátor 2011-es bukása és halála óta egy rendkívül széttagolt állam, ahol a főváros, Tripoli fegyveres szervezetei kulcsszerepet töltenek be az ország politikai és gazdasági életében. A milíciák szövevényes viszonyai között gyakran nehéz kiigazodni, miközben az egyes egységek közötti dinamikák hatással vannak az ország hatalmi és védelmi struktúrájára. Összeszedtük, mit érdemes tudni a Tripoliban aktív fegyveres testületekről.

Líbia fővárosában, Tripoliban és környékén több fegyveres milícia is működik, amelyek közül néhány – mint például a Special Deterrence Forces (SDF/RADA), a 444. és 111. brigádok, illetve korábban a Stability Support Apparatus (SSA) – részeivé váltak az állami hatalomgyakorló mechanizmusoknak. Ezek a csoportok formálisan különböző kormányzati intézményekhez (Belügyminisztérium vagy a védelmi tárca) tartoznak, de ténylegesen önálló hatalmi centrumokként viselkednek. Ahhoz, hogy megértsük a mai Líbia belső működését, fontos ismerni e szervezeteket, a területi befolyásukat, valamint szerepüket Tripoli politikai struktúrájában és gazdaságában.

A Kadhafi bukása után létrejövő Nemzeti Átmeneti Tanács (National Transitional Council, NTC) a 2012 júliusi parlamenti választások után átadta a hatalmat a voksolás nyomán felálló Általános Nemzeti Kongresszusnak (General National Congress, GNC). A törvényhozó testületben az iszlamista erők megerősödtek. A belső politikai feszültséget az Egyesült Államok bengázi képviselete ellen elkövetett 2012. szeptember 11-i iszlamista terrortámadás és Christopher Stevens amerikai nagykövet megölése tovább élezte az egyes érdekcsoportok között. A 2014-ben megrendezett parlamenti választások nyomán létrejött a Képviselőház (House of Representatives, HR), ahol a szekulárisabb, a Muszlim Testvérekkel szembenálló elemek kerültek túlsúlyba. A GNC iszlamistái nem akarták átadni a hatalmat a HR-nek, így ez utóbbi testület az ország keleti részébe, Tobruk és Bengázi városaiba menekült. (A HR képviselői Líbia számos városában megvetetették a lábukat, de a szervezet de facto legfontosabb központja Tobruk.)

A felek között polgárháború tört ki. Tripoliban egy ENSZ által szorgalmazott nemzetközi megállapodás nyomán 2015 decemberében létrejött a Nemzeti Megegyezés Kormánya (Government of National Accord, GNA), amely átvette a hatalmat a GNC-től. A GNA-nak saját fegyveres ereje alakult, míg a HR mögött megjelent Halifa Haftar tábornok, aki átvette a tobruki kormány haderejének, a Líbiai Nemzeti Hadseregnek (Libyan National Army, LNA) az irányítását, és a polgárháború egyik kulcsfigurája lett. 2015 végére a fegyverek elhallgattak, de 2019-20 között újabb polgárháborúra került sor. A HR és Haftar által uralt keleti régióban a polgárháború során több csádi kormányellenes milícia, számos szudáni lázadó szervezet, de nigeri fegyveres csoportok is meghúzták magukat, időről időre bekapcsolódva a líbiai harcokba.

A tobruki Képviselőház 2021. március 10-én a Líbia középső részén fekvő Szirt városában jóváhagyta, hogy a GNA-ból létrejöjjön a Nemzeti Egységkormány (Government of National Unity, GNU), amelyet elvben ők is támogattak, és amelyet Mohamed al-Menfi vezetett az Elnöki Tanács elnökeként és Abdul Hamid Dbeibeh miniszterelnökként. Az „egység” azonban nem tartott sokáig: a HR 2021. szeptember 21-én bizalmatlansági indítványt fogadott el a GNU-val szemben. A konfliktus fő forrása az volt, hogy nem sikerült megállapodni a 2021-es líbiai elnökválasztásról, az eseményt elhalasztották, és a voksolásra mind a mai napig nem került sor.

Idén májusban átrendeződött a helyzet

A Tripoli környéki milíciák nagy része a 2011-es polgárháború helyi egységeiből alakult ki. A GNA létrejöttéig sok kisebb egység működött, és nehezen lehetett számon tartani őket, ám 2016-ot követően szigorúbb hierarchiák és kötelék alakultak. Tripoliban a fegyveres belvillongások fő kiváltó oka legtöbbször a vitatott letartóztatás vagy elfogás, amelyből fegyveres konfliktus alakul ki, a várost ugyanis a milíciák felosztották egymás között. Ez a belharc gyakran helyi jellegű, rövid életű és könnyen lecsillapítható. Általában ahhoz kapcsolódik, hogy a csoportok demonstrálják dominanciájukat abban a homályos térben, amely a formális állami hatalom és a milíciák autonómiája között húzódik – illetve időnként ahhoz, hogy megpróbálják újratárgyalni a fennálló politikai rendet az elitcsoportokon belüli versengés közepette. A témát kutató ACLED a 2021 és 2025 közötti időszakban 64 fegyveres összecsapást – kilenc komolyabb eseményt – rögzített, amelyek 28 különálló eseményből eredtek és összesen 26 napon át tartottak.

A jelenség egyik szemléletes példájának a 444. Brigád parancsnokának, Mahmoud Hamzánnak az SDF/RADA általi elfogása számított a Mitiga repülőtéren 2023 augusztusában. Ez augusztus 14–15. között összecsapásokhoz vezetett a két csoport között. A harcok akkor csillapodtak, amikor közvetítéssel tűzszünet született, amelynek értelmében Hamzát átadták az SSA-nak, majd később szabadon engedték.

A szervezetek közötti érzékeny egyensúly idén május közepén radikálisan megváltozott, miután egy milíciák közötti megbeszélés halálos lövöldözésbe torkollott. Az incidens során az egyik ismert csoport, az SSA vezetője, Abdul Ghani al-Kikli, közismert nevén „Gheniwa” is életét vesztette. A meggyilkolását megelőző hónapokban Kikli és a Nemzeti Egységkormány (GNU) miniszterelnöke, Abdul Hamid Dbeibeh körei között fokozódott a feszültség, mivel egyre élesebb verseny bontakozott ki az állami intézmények és állami tulajdonú vállalatok feletti befolyásért. Kikli halála után a rivális fegyveres csoportok koalíciója – a 444. harci brigád vezetésével – összehangolt, villámgyors offenzívát indított az SSA tripoli hídfőállásainak elfoglalására, beleértve a sűrűn lakott Abu Salim negyedbeli erősségüket is. A GNU védelmi minisztériuma – amelyhez a 444-esek hivatalosan tartoznak – ezt követően bejelentette az offenzíva befejezését, és azt, hogy az SSA-t letörölték Tripoli térképéről. Mára négy fő alakulat vált uralkodóvá: az SDF/RADA, a 444. és a 111. brigádok, valamint a Közbiztonsági Szolgálat (Public Security Service, PSS), de a miszrátai alakulatoknak és az SSA maradványainak is van némi befolyásuk.

A folyamatok megértéséhez érdemes megnéznünk az egyes csoportokat.

SDF/RADA

A legismertebb milícia Tripoliban, parancsnoka Abdurrauf Kara. Eredetileg 2011-ben alakult, majd a polgárháború után a miniszterelnökség és a belügy támogatásával szervezték újjá. Az SDF/RADA hivatalosan a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni harcra jött létre, de ma már politikai ereje is jelentős. Tagjainak túlnyomó része volt rendőri alkalmazott, tehát a szervezet formálisan a belügyi struktúrához tartozik. A csoport a város keleti és délkeleti részében (pl. Soug al-Jumaa, Ain Zara) rendelkezik befolyási övezettel, és központja a Mitiga repülőtéren van. Az egység a belbiztonsági intézkedésekre koncentrál – kábítószer- és fegyvercsempészet elleni műveletek, emberkereskedelem felderítése stb. –, ám tevékenységüket politikai hatalomszerzésre is felhasználják. A 444. harci brigád vezetőjének, Mahmoud Hamzának a 2023-as letartóztatása után kitört összecsapásokban az SDF/RADA a katonai erejét is bevetette a fegyveres konfliktusban, és ma is kulcsszereplő Tripoli déli régiójában.

A 444. Brigád

Az egységet Mahmoud Hamza altábornagy vezeti és a védelmi minisztérium berkein belül működik. Az alakulat Tripoli déli külvárosaiban (Ain Zara, Qasr bin Ghasir stb.) és a belváros egyes részeiben aktív. A 444-esek jól szervezett alakulatnak számítanak, sok veterán katona is van közöttük. Kiemelt feladatuk a szervezett bűnözés, emberkereskedelem és üzemanyagszállítás elleni hatósági fellépés. Gyors műveleteikről gyakran adnak hírt – csempészek elfogása, üzemanyagkonvojok lefülelése. Egyesek szerint az egyik legjobban felszerelt egység az övék, a Brigád technikai és logisztikai értelemben az államilag leginkább támogatott csoportok közé tartozik, hiszen parancsnoka egyszerre katonai és politikai vezető, ráadásul 2024 óta a katonai hírszerzés főnöke is. A Hamza 2023-as letartóztatása utáni konfliktusban legkevesebb ötvenen vesztették életüket. A májusi Kikli-gyilkosság után a 444-esek vezette csapatok rövid offenzívát indítottak az SSA ellen, majd számos utcai ütközet következett az SDF/RADA formációival. A csapat jelenleg elsősorban a kormány belső háborújában játszik kulcsszerepet, mivel a Dbeibeh-kormány pártfogását élvezi, míg az SDF/RADA politikailag függetlenebb, és a konzervatívabb körökhöz kötődik.

A 111. Majhfal-brigád

Az egységet Abdul Salam al-Zoubi irányítja, akit 2022-ben neveztek ki egy kormányzati megegyezés nyomán. A brigád eredetileg a Tripoli-környéki önkéntes alakulatok egyesítésével jött létre és azóta is a védelmi minisztérium keretein belül működik. Zoubi polgári véleményvezérből vált katonai vezetővé, ismert volt arról, hogy több helyi milícia ténykedését is koordinálta Tripoliban. Az alakulat máig legfontosabb feladata a város délnyugati bejáratainak védelme és a csempészhálózatok ellenőrzése – fegyvereseik gyakran vesznek részt határellenőrzési és rendészeti akciókban (pl. fegyver- és üzemanyag-csempészek elleni rajtaütésekban). A májusi Kikli-gyilkosság után a 111-esek a 444. brigád szövetségeseként léptek fel az összecsapásokban, amely során ők foglalták el az SSA egykori bázisát az al-Hadba környéken. Zoubi a kormányba is beépült: védelmi miniszterhelyettesként is szolgál, így a 111-es alakulat közel áll a tripoli központi hatalomhoz.

Public Security Service (PSS)

A líbiai Közbiztonsági Szolgálat a belügyminisztérium alá tartozó állambiztonsági ügynökség, amely a belső biztonságért, a közrendért és a bűnmegelőzésért felelős. A komplex és fragmentált líbiai biztonsági szektor részeként működik, hatékonyságát és szerepét az ország folyamatos politikai instabilitása és a számos fegyveres csoport is befolyásolja. A szolgálat széles körű feladatkörrel rendelkezik, amely magában foglalja a bűnüldözést, a börtönök irányítását, a közlekedés szabályozását és a határok ellenőrzését. A PSS vezetője Abdullah Trabelsi, aki már akkor parancsnok volt, mielőtt GNA 2018 júliusában PSS-re keresztelte át a szervezetet. Elődje a testvére, Imad Trabelsi volt, akit a szolgálat megalapításakor neveztek ki vezetőjévé, majd 2022 novemberében belügyminiszter lett.

Stability Support Apparatus (SSA)

Eredetileg Abu Slim Brigade néven működött 2012 óta, a vezetője Abdel Ghani al-Kikli volt. A 2021-es kormányzati reform idején, a GNU felállásával a belügyminisztérium hivatalos testületté minősítette, engedélyezve működését Tripolin kívül is (pl. Zawiya, Sabratha). Kiklit Tripoli legfőbb belbiztonsági vezetőjeként tartották számon, ám 2025. május 12-én meggyilkolták. Működése során a szervezet hivatalosan a migráció kordában tartásával, ellenőrzésével és bűnüldözéssel foglalkozott, ugyanakkor riválisaival – főleg az SDF/RADA-val és kormányközeli alakulatokkal – többször összecsapott. A csoport vezetőjének meggyilkolása után az SSA-t gyakorlatilag kiűzték a líbiai fővárosból, az utánpótlási bázisait pedig a 444. Brigád és szövetségesei elfoglalták. Az SSA tehát a belügyi rendszer saját milíciájaként funkcionált, de komoly befolyása, pozíciói mára összeomlottak.

Miszrátai alakulatok

A Tripolitól mintegy 200 kilométerre keletre fekvő Miszráta városa önálló erőt képvisel Líbia nyugati részén: nagy létszámmal rendelkező milíciái harcoltak 2011-ben és utána a másik két polgárháborúban is, és nagy szerepük volt abban, hogy Haftar tábornok 2019. tavaszi Tripoli elleni offenzívája kudarcba fulladt. A miszrátai Joint Operations Force (JOF) például mintegy 6000 harcost számlál, amely szintén a védelmi tárca égisze alá tartozik. A JOF harcolt az Iszlám Állam ellen, nyomoz az embercsempészek után és a város közbiztonságát segíti; éves költségvetési támogatásban részesül az államtól. Miszráta milíciái 2019-2020 táján Tripoli védelmében nagy erőt képviseltek, miközben rivalizáltak a tobruki kormány haderejét, a LNA-t vezető Haftar tábornok oldalán harcoló tarhunai Kani brigáddal. Idén tavasszal miszrátai alakulatok is bevonultak Tripoliba: az új kormány és Dbeibeh kormányfő szándéka szerint kordában tartják a rendet, de részben így érvényesítik saját gazdasági érdekeiket is – például a vámkedvezmények biztosítását miszrátai kikötőjében. Bár a milíciák hivatalosan a védelmi minisztérium alá tartoznak, valójában független politikai érdekeket szolgálnak. Az ország pénzügyeibe és olajpiacába való befolyásukkal Tripolira is hatással van: támogatják a kormányzatot és élvezik Törökország és Katar erőteljes pártfogását.

Politikai szerep és kapcsolatok

A fent említett csoportok nem pusztán fegyveres erők, hanem politikai tényezők is. Többeket hivatalosan is integráltak a líbiai állam gépezetébe: tagjaik közül sokan kapnak állami fizetést (napidíj, illetmény) a hadseregtől vagy a rendőrségtől. Az SDF/RADA, a PSS (és korábban az SSA) tagjait mind a belügyminisztérium egyenruhás alakulataiként tartják számon, míg a 444. és 111. brigádok a védelmi minisztérium állományába tartoznak. Emellett vezetőik közül többen kormányzati tisztséget is betöltenek: Abdurrauf Kara (SDF/RADA) a kormány elnöki tanácsához kötődik, Mahmoud Hamza (444. brigád) a védelmi erőkben tölt be magas pozíciót, Abdul Salam al-Zoubi (111. brigád) a kormányzat nevében írhat alá védelmi ügyekben. A korábban is említett egymás elleni hadműveletek azt is mutatják, hogy a csoportok között nincsenek stabil koalíciók, hanem gyorsan változó szövetségek alakulnak: 2025-ben az a SDF/RADA állt az SSA mellett a kormányközeli erőkkel szemben, amelyik egy éve a Miszráta-egységekkel együttműködve a Dbeibeh-kormány zászlaja alatt harcolt.

A politikai kapcsolatok kiterjednek a külföldi partnerekre is. A Tripoli-kormányt zömmel Törökország, Katar és az ENSZ különféle egyezményei támogatják, így az államilag elismert kormányközeli milíciák – 444., 111. és a PSS – is szoros kapcsolatokat próbálnak meg ápolni ezekkel a szereplőkkel. Ezzel szemben az inkább konzervatív, radikális szalafista hátterű SDF/RADA ezen irányvonalaktól eltér, ráadásul Törökországgal sincsenek túl jó viszonyban.

Összességében Tripoliban az élet úgynevezett „status quo-kampányok” mentén zajlik: a milíciák némelyikének a politikai hatalomban való részvétele, az intézmények feletti uralma a megállapodások alapja, de közben mind az egymással, mind a kormányzat belső köreivel viaskodnak. Az összecsapásokból jól látszik, hogy a politikai verseny lényegében alulról irányított: a milíciák igyekeznek saját embereiket beültetni az állami testületekbe, miközben fegyveres dominanciájukkal próbálják kikényszeríteni az akaratukat. A nemzetközi érdekcsoportok (Törökország, Oroszország, Egyesült Arab Emírségek, Katar stb.) pedig inkább a mérsékelt „status quo” fenntartását támogatják, ami eddig még mindig Líbia belső megosztását eredményezte.

Gazdasági befolyás és finanszírozási források

Tripoli milíciáinak gazdasági háttere összetett rendszer. Egyrészt közvetlenül jövedelmet kapnak az állami költségvetésből (katonai-rendőri fizetések formájában), és hozzáférést élveznek központi pénzforrásokhoz. Mivel e fegyveres csoportok jogilag is állami biztonsági intézménynek minősültek, így munkatársaikat fizeti az állam. Emellett másik fő bevételi forrásaik az állam gazdasági struktúráiba történő befolyásolásukból ered. Ilyen az állami szubvenciók és valuta-árfolyamok kihasználása: Líbia nagy pénzforgalmú rendszereit, bankközi hitelezési folyamatait és a kormányzati juttatások egy részét ezek a csoportok kezelik. Így a milíciákhoz köthető klánok egyfajta gazdasági kartellt alkotnak, amint arról a német GIS kutatása is beszámolt. 2020-ig az SDF/RADA is az állami pénzügyek feletti hatalom részese volt: a nagy volumenű pénzügyi tranzakciókat ők felügyelték – azóta ilyen jellegű befolyásuk csökkent. Az ACLED adatai szerint mindezeknek az is következménye lett, hogy a milíciák egyes vezetői formálisan felhatalmazást kaptak olyan jogkörökre, mint a letartóztatás vagy a fogvatartás, ezzel pedig bebetonozták befolyásukat az állami cégekben is.

Ugyanakkor az állami kassza már régóta nem elegendő számukra. Így a másik igen jelentős finanszírozási csatornájuk a tiltott piacokon való részvétel. A milíciák zsarolnak, díjakat vetnek ki a tranzitszállítmányokra, ellenőrzik a feketepiaci dolláreladást, és éppúgy részt vesznek az olajpiaci alkukban, mint a migránsok csempészésében. Így az illegális üzemanyageladásból származó bevétel is a hadurak zsebébe vándorol, és ebből is jelentős hasznuk származik. ENSZ-jelentések és elemzők szerint Líbia évente több milliárd dollárt veszít az üzemanyagcsempészettel és a migrációval összefüggő illegális cselekmények miatt, amelyekben a Tripoli-környéki milíciák kulcsszerepet játszanak. Miközben a tripoli egységek egyszerre hirdetik rendfenntartó szerepüket – a „bűnözők” elleni harcot –, közben ugyanazokat a bűnözői hálózatokat tartják ellenőrzésük alatt és profitálnak az illegális tevékenységeikből. Az SDF/ RADA a „terrorizmus és bűnözés elleni egység” álcáját használja, de számos elemzés feltárta, hogy az általa üldözött migránsokat és tüzelő-, illetve üzemanyagokat csempésző körökből gyűjt jövedelmet.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy a tripoli milíciák egyaránt politikai és gazdasági szereplőként működnek. Egyfajta „állami kartellt” alkotnak, amely a pénzintézetek fölé került. Pozícióikat a kormányzat „állami fizetési listáján” hasonlóan erősnek tekintik, és miközben fennen hangoztatják, hogy az emberrablás és orvvadászat, a feketepaicok és a közszféra korrupciója ellen harcolnak, közben nem tűrik el a versenytársaikat, és hasznot húznak abból a rendszerből, amit nekik kellene kordában tartaniuk.

Címlapkép: Az SDF/RADA fegyveresei Tripoliban (Forrás: YouTube/SDF/RADA)

Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!