A CNPC évek óta vegetált Szudánban, és már a polgárháború előtt sem ápolt jó viszonyt a kartúmi kormányzattal, amely állítólag rengeteg tartozást halmozott fel. A kínaiak távozása azzal fenyeget, hogy az ország és a 2011-ben leváló déli szomszédja kikerül a globális olajtermelők közül, miközben létfontosságú bevételtől esnek el. Egy, a szudáni és dél-szudáni kormány, illetve az RSF között megkötött hárompárti megegyezés értelmében a dél-szudáni haderő vonult be a területre, miközben az SAF és az RSF kivonta az erőit az olajmezőről.
A szudáni katonai kormányzattal polgárháborút vívó, az ország keleti részét uraló fegyveres milícia, az RSF (Rapid Support Forces) elfoglalta a stratégiai jelentőségű Heglig olajmezőt. A Hemedti néven is ismert Mohamed Hamdan Dagalo tábornok által irányított RSF-nek az elmúlt hetekben ez a második komoly csapása az Abd el-Fattah al-Burhan tábornok vezette szudáni rezsimre. Előbb elfoglalták a junta utolsó keleti bázisának számító el-Fasher városát, majd most a Szudán és Dél-Szudán területén fekvő terebélyes olajmező keleti szekcióját, a Nyugat-Kordofán és Dél-Dárfúr tartományokban fekvő 6-os blokkot.
Kormányzati és helyi források szerint a kormányerők (SAF) és a Heglig olajmező dolgozói egyszerűen kivonultak a térségből, hogy elkerüljék az olajlétesítményeket károsító összecsapásokat az RSF fegyvereseivel. Az SAF katonái és az olajipari dolgozók Dél-Szudánba vonultak vissza. Beszámolók szerint közel 4 ezer szudáni katona lépte át a határt, fegyvereiket – köztük páncélosokat és csapatszállító járműveket – átadták a dél-szudáni hatóságoknak.
Egy magyarországnyi olajmező
A hegligi olajmező egy kiterjedt, mintegy 120 ezer négyzetkilométeres területen fekszik Szudán és Dél-Szudán határán. A több blokkból álló mezőn összesen 75 olajkút üzemel. A legújabb, 2023-as szudáni polgárháború kitörése előtt a szudáni termelés napi 120 ezer hordó körül mozgott, ami napi 35 ezerre csökkent le. A nyersanyagot a Greater Nile elnevezésű vezetékrendszeren juttatják el Port Szudán kikötőjébe, hogy aztán elérje a nemzetközi piacokat. Dél-Szudán 2011-es leválása óta az ott – elsősorban a határmenti Unity tartományban – kitermelt kőolajat is a hegligi infrastruktúra kezelte, onnan napi 130 ezer hordó olaj érkezett, érkezik.
A kitermelés jó ideje nem hozza vissza a költségeket
Az RSF akciójának eredményeképp a kínai állami energetikai óriás, a China National Petroleum Corporation (CNPC) úgy döntött, beszünteti a termelést, és elhagyja Szudánt. Helyi információk szerint a CNPC vis major eseményre hivatkozva jelezte, felmondja a 6-os blokkra vonatkozó – egyébként csak 2026-ban lejáró – kitermelésre és vezetéküzemeltetésre szóló megállapodását. A CNPC döntése – ahogy 2008 óta több más esetben is – azt jelezte, hogy a profitot a politika elé helyezve nem folytat tovább olyan külföldi befektetést, amely nem képes önmagát finanszírozni. Ezzel egy több évtizedes partnerségnek vetnek véget Szudánban.
A kínai állami óriás távozása azzal fenyeget, hogy a kartúmi központi kormányzat – és Dél-Szudán – kikerül a globális olajtermelők közül, és a két ország létfontosságú bevételtől esik el. Ezt erősíti Adel Ali Ibrahim korábbi energia- és bányászati miniszter nyilatkozata, aki a Sudan Tribune lapnak arról beszélt, hogy ezzel az ágazat gyakorlatilag összeomlott. A kartúmi és el-obeidi finomítók leállása, illetve a fő vezetékek fenyegetettsége miatt a kínaiak számára a kitermelés pénzügyi teherré vált. Mivel a 6-os blokk termelése 2023 októbere óta jórészt szünetel, az infrastruktúra meg a polgárháború alatt erodálódik, a projekt jó ideje nem hozza vissza a költségeket. A kínaiak korábban már 60 százalékkal csökkentették a munkaerő létszámát és felfüggesztették a szerződéseket a kitermelésben résztvevő vállalatokkal.
Nem túl jó jel a jövőre nézve
Egy olyan stratégiai partner kivonulása, mint a CNPC, komoly jelzés az esetleges jövőbeli befektetők számára – figyelmeztetett Ayman Abu Al-Jukh, a szudáni állami olajtársaság, a Sudapet korábbi vezérigazgatója. A partnerség a kínaiakkal már a 2023-ban kitört polgárháború előtt is feszült volt. Abu Al-Jukh felidézte, hogy a CNPC vonakodott növelni a kitermelést, mivel a kartúmi kormány jelentős adósságokat halmozott fel a 2011-es dél-szudáni elszakadás óta. Közben az elmúlt években a terepen kialakult biztonsági helyzet miatt a működés fenntarthatatlanná vált.
A korábbi szudáni olajügyi államtitkár, Saad Al-Din Al-Bushra hangsúlyozta, hogy a nyersolaj aktív frontvonalakon való átszállításának logisztikai nehézségei nemcsak a profitra, hanem az emberi életekre is veszélyt jelentenek. „A kérdés nem csupán a termelésről szól, hanem az emberek életéről is” – hívta fel a figyelmet a volt államtitkár. Egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy az ágazat helyreállításához hatalmas tőkére lenne szükség, különösen a harcok során megrongált vezetékek és műszaki létesítmények kijavításához.
A szudáni olajtermelés összeomlásának szélesebb geopolitikai következményei lehetnek. Mivel a dél-szudáni olaj is a Hegligben működő feldolgozókon keresztül jut ki a nemzetközi piacokra, így a kínaiak kivonulása üzemetetési szempontból veszélybe sodorhatja Juba elsődleges bevételi forrását is. Bár jelentek meg olyan hírek is, amelyek arról szólnak, hogy Dél-Szudán az RSF érkeztével is meg tudja oldani az exportját, a helyzet egyelőre zavaros.
A legújabb fejlemények szerint egy, a szudáni és dél-szudáni kormányok, valamint az RSF között megkötött hárompárti megegyezés értelmében a dél-szudáni haderő vonult be a hegligi mezőre, miközben az SAF és az RSF kivonta onnan csapatait. A megállapodás szerint egyelőre a déli szomszéd hadereje biztosítja a létesítmények védelmét, és azt, hogy ne legyenek harcok a térségben.
Teljes bizonytalanság
A folyamatosan romló szudáni biztonsági helyzet egyébként tőkekiáramlást indított el Egyiptom és Etiópia felé – miután egyre kevesebb cég képes elviselni a súlyosbodó körülményeket. Kína visszalépésé diplomáciailag sem túl kecsegtető Szudán számára, mert eddig Peking hagyományosan kiállt az afrikai ország mellett az ENSZ Biztonsági Tanácsában, most azonban a jövő bizonytalannak tűnik.
Azt sem látni, hogy rövid távon bármi javulhatna. Egyesek a szudáni olajat az 1970-es években felfedező amerikai Chevron szerepvállalásáról beszélnek, ám ezek mögött egyelőre nem látszik valós tartalom. A helyzet helyi források szerint legfeljebb akkor javulhatna, ha véget érne a polgárháború, ám erre jelenleg nem sok esély látszik.
Címlapfotó: Egy olajfeldolgozó létesítmény Dél-Szudánban (Forrás: Wikipedia/Picryl.com)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 