Talán elsőre meglepő, mégsem példa nélküli Jeruzsálem lépése, amellyel szuverén államként tekint a Szomáliától 34 éve egyoldalúan levált területre. Izrael számára – különösen a 2023-ban kezdődő legújabb gázai háború óta – stratégiailag fontos a jelenlét a Vörös-tenger régiójában.
Sokakat meglepetésként ért, hogy Izrael – elsőként az ENSZ-tagállamok közül – 2025. december 26-án önálló, szuverén államként ismerte el Szomáliföldet. A terület még 1991-ben kiáltotta ki egyoldalúan a függetlenségét, leválva Szomáliáról, és immár 34 éve működtet saját kormányt, hadsereget, illetve kiadott saját valutát is. Ezidáig azonban egyetlen ország sem ismerte el önállóságát. Izrael elsősége pedig azért is érdekes, mert Szomáliföld iszlám vallású ország.
Jeruzsálem a lépést azzal indokolta, hogy Szomáliföld függetlensége több mint három évtizedes történet, a terület 34 éve de facto önállóan és sikeresen működik. Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a döntésük az első Trump-kormány által életre hívott Ábrahám Egyezmények szellemében történt, amelynek célja, hogy Izrael normalizálja kapcsolatait a muszlim országokkal. A mostani bejelentés értelmében Jeruzsálem teljes diplomáciai kapcsolatot létesít Szomálifölddel, beleértve nagykövetek kinevezését és nagykövetségek megnyitását. Azt is javasolták, hogy Szomáliföld csatlakozzon az egyezményhez, ami mindkét fél számára előnyös lehet egymás legitimációjának erősítése szempontjából.
A diplomáciai gesztuson túl az izraeli döntés egyértelműen geopolitikai indíttatású: Szomáliföld elhelyezkedése Jeruzsálem számára kiemelt jelentőséggel bír. A 2023 őszén kezdődő gázai háborút követően az Ádeni-öböl északi oldalán, Jemenben tevékenykedő húszi milíciák – Irán hathatós buzdítására – bekapcsolódtak a konfliktusba a palesztinok oldalán, és rakétatámadásaikkal nemcsak a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalának forgalmát, de Izrael területét is fenyegették. Bár a megállapodás kapcsán izraeli részről egyelőre csak a technológiai, egészségügyi, mezőgazdasági és gazdasági együttműködés lehetőségeiről beszéltek, számos, a térséggel foglalkozó szakértő tartja elképzelhetőnek a katonai jelenlétet is. Szomáliföldről Izrael jobban ellenőrzése alatt tudná tartani a húszikat, illetve a nekik érkező iráni támogatást – nem beszélve az esetleges katonai műveletek lehetőségéről.
Izrael amellett, hogy potenciális biztonsági és hírszerzési partnerséget keres a régióban a radikális iszlamista csoportok ellen, lépésével a vetélytársait (pl. Törökországot vagy Irán-barát erőket) is próbálja megelőzni a térségben. Más nézőpontok szerint egyfajta külpolitikai provokációról vagy alkupozíció erősítésről van szó, nem feltétlenül a hagyományos elismerési logika mentén.
Nem csoda, ha mindezek fényében Szomália mellett az Arab Liga, az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC), az Afrikai Unió, az Európai Unió, Törökország, Egyiptom és más afrikai, muszlim országok határozottan elutasították Izrael lépését, és Szomália területi integritásának megsértéseként tekintenek rá.
Korábban Etiópia is szerencsét próbált Szomáliföldön
Az izraeli katonai jelenlét nem lenne példa nélküli Afrika szarván. Noha a felek tagadják, Szomália Puntföld szövetségi tagállamának északi kikötője, Bossasso reptere mellett nemrég egy ELM-2084 radarrendszert fedeztek fel, amelyet az izraeli ELTA System fejlesztett ki. Bossasso kulcsszerepet játszik az Egyesült Arab Emírségek afrikai műveleteiben, és egyes hírek szerint – amelyeket Abu Dzabi mindig hevesen tagad – a város légikikötőjén keresztül szállítják a kolumbiai zsoldosokat, illetve a különféle fegyverrendszereket a szudáni felkelő milíciának, a Gyorsreagálású Támogató Erőnek (RSF).
Nem Izrael egyébént az első ország, amely szerencsét próbált Szomáliföldön. Etiópia még 2024. január 1-jén kötött egy szándéknyilatkozatot Hargeisával, amelyben felmerült Szomáliföld elismerésének lehetősége, cserébe a berberai kikötő használatáért és egy 19 kilométeres tengerparti sáv 50 éves bérletéért, ami a leendő etióp haditengerészet flottabázisául szolgált volna. A megállapodástól aztán Etiópia visszalépett, miután komoly nyomás alá került az AU és más szereplők – például Kína – részéről. Most felmerült, hogy vajon Addisz-Abeba csendestársként nem száll-e be az izraeliek mellé – vagy nem ismeri-e el maga Szomáliföld függetlenségét. Beszédes, hogy az eseményekre eddig Etiópia nem reagált.
Nem példa nélküli az izraeli lépés Afrikában
Fontos azt is látni, hogy Jeruzsálem diplomáciai akciója nem előzmény nélküli: Izraelnek az elmúlt évtizedekben is voltak hasonló, sokat bírált lépései Afrikában. Ezek közül talán a legismertebb a külpolitikailag elszigetelődő Dél-afrikai Köztársasággal folytatott üzelmeik voltak. A feketéket szegregáló apartheid-rezsim idején (különösen 1973 után) Dél-Afrika nemzetközi elszigeteltségbe került – fegyverembargó, diplomáciai bojkott, ENSZ-szankciók. Izrael hasonló helyzetben volt a Közel-Keleten, regionálisan elszigetelődött, miután sok muszlim szomszédja nem ismerte el a függetlenségét. Így két ország „pária-államként” egymásra talált. Az együttműködés jegyében Izrael nem csatlakozott az apartheid elleni kemény ENSZ-szankciókhoz, míg Pretoria diplomáciailag támogatta Izraelt bizonyos nemzetközi fórumokon.
Izrael eközben fegyvereket, technológiát és kiképzést adott Dél-Afrikának. Közvetítő országokon, fedőcégeken keresztül kikerülték az ENSZ-embargót, és közös rakéta- és fegyverfejlesztéseket folytattak. Sőt, mindezeken túl egyesek szerint Izrael aktívan segített a dél-afrikai atomprogram létrehozásában és fejlesztésében, amit hivatalosan máig nem ismertek el. (Ennek egyik bizonyítékának tartják az 1979-es úgynevezett Vela-incidenst, amikor egy amerikai megfigyelő műhold két villanást dokumentált az Indiai-óceán déli részén található dél-afrikai territórium, a Prince Edward-szigetek közelében. Feltételezések szerint a megfigyelt jelenség egy közös izraeli-dél-afrikai nukleáris tesztrobbantás lehetett.)
Izrael egyébként a Vörös-tenger régiójában – ugyancsak stratégiai célzattal – korábban a Mengistu Haile Mariam vezette etióp marxista Derg-juntát is támogatta 1974-től egészen az 1980-as évek végéig. Fegyvereket, lőszert és alkatrészeket szállítottak az Egyesült Államokban gyártott felszerelésekhez, valamint kiképzést biztosítottak az etióp csapatok számára. Izraeli katonai tanácsadók állomásoztak Etiópiában, ahol a különleges erők kiképzése mellett biztonsági műveletekben is részt vettek. Etiópiára – mint most Szomáliföldre – a Vörös-tenger régiójában működő ellenséges arab-muszlim államok, radikális fegyveres csoportok ellensúlyaként tekintettek.
Jeruzsálem ugyancsak támogatta az ugandai diktátor, Idi Amin rezsimjét is: az Adolf Hitler rajongó ugandai elnök 1971-től izraeli segítséggel építette fel és fejlesztette a hadseregét. Később azonban barátból ellenséggé vált, miután 1976-ban palesztin terroristák az Air France egyik Tel-Aviv és Párizs között közlekedő járatát eltérítve Ugandában kaptak menedéket, csatlakozva Idi Amin rezsimjéhez. Megtorlásként egy izraeli kommandó Ugandában rajtaütött a terroristákon, akik közül mind a hetet megölték 45 ugandai katonával egyetemben. Az Entebbe városának nemzetközi repterén végrehajtott művelet során a fogvatartott 106 túszból 102 főt kimenekítettek, miközben az ugandai katonai repülőgépek negyedét hatástalanították – úgy nagyjából két tucat gépet. Nem mellékes tény, hogy a jelenlegi izraeli miniszterelnök testvére, Yonatan Netanyahu a kommandós akcióban, amelynek parancsnoka volt, vesztette életét.
Noha hosszú évekig tagadták, de az 1994-es ruadani polgárháború és népirtás előtt izraeli magáncégek adtak el fegyvereket a hutuk vezette kormányzatnak, amely a kisebbségi tuszik ellen fordulva százezrekkel végzett. Később többek között emiatt lettek nagyon óvatosak az afrikai fegyverexporttal kapcsolatban.
Összegezve, Izrael mostani lépése nem példátlan, hanem történeti kontinuitás – amikor egy nemzetközileg nem elismert, de stabil és Izrael-barát entitást stratégiai elhelyezkedés miatt elismernek, vállalva a diplomáciai vihart pontosan úgy, ahogy az apartheid Dél-Afrika, illetve bizonyos, fentebb is említett afrikai diktatúrák esetében a hidegháború alatt.
Címlapkép: Háborús emlékmű a szomáliföldi Hargeisában (Fotó: joepyrek/Flickr/Wikipedia)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 