Hiába kötöttek békét, Gomát továbbra is az M23 fegyveresei uralják

Egy éve, hogy a Ruanda által támogatott, a ruandai tuszik dominálta M23 (Mouvement du 23 mars) elnevezésű milícia harcosai elfoglalták a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fekvő Goma városát. Azóta a civil lakosság élete drámai módon megváltozott. Hiába kötöttek békét a felek az Egyesült Államok közvetítésével, a mindennapokat a bizonytalanság, a lakosság kényszerű elvándorlása és az egyre mélyülő politikai feszültségek jellemzik.

Egy éve, hogy az M23 milícia egységei a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) elfoglalták a Kivu-tó északi partján, a ruandai határnál fekvő Goma városát. A közel 800 ezer lakosú települést több napos, heves ostromot követően vették be, a WHO adatai szerint a harcokban 700 helyi lakos vesztette az életét, míg 2800-an megsérültek. Goma a KDK Észak-Kivu elnevezésű tartományának székhelye, és kulcsfontosságú központ a gazdag nyersanyag-lelőhelyei miatt.

Azóta az M23 fegyveres járőrözései és az új biztonsági ellenőrzések a városi mindennapok részévé váltak. Helyi lakosok és emberi jogi szervezetek beszámolói szerint a milícia kényszerrel telepíti át a környező területekről a lakosságot, miközben katonai akciókat folytatnak az általuk ellenségesnek tekintett fegyveres csoportok ellen. A bankok zárva tartanak, a pénzforgalom lelassult, így az emberek gyakran mobil fizetési lehetőségekre tudnak csak támaszkodni, ám azok költségei kiugróan magasak. Beszámolók szerint a piacok — például a Kituku — még működnek, de a vásárlók és az áruk mennyisége is jelentősen megcsappant. Sok család nem tudja fizetni az alapvető szükségleteket, és egyre kevesebb gyerek jár iskolába. Az amerikai AP beszámolója szerint a lakosok érzelmileg kimerültek és sokan kilátástalannak érzik a helyzetet.

A konfliktus az elmúlt egy évben tömeges lakosságmozgásokat indított el. Goma elfoglalása előtt és után több tízezer ember menekült el a városból, miközben a térség egészében további százezrek kényszerültek elhagyni otthonukat.

A KDK kormánya azzal vádolja Ruandát, hogy támogatja a lázadó csoportot – amit Kigali minden egyes alkalommal határozottan tagad. Patrick Muyaya, a kongói kormány szóvivője a napokban arról beszélt, az M23 ellenőrzése alatt álló területeket egy bűnszervezet kormányozza. Egyúttal azzal vádolta Ruandát, hogy egy olyan modellt próbál exportálni a KDK-ba, amely – megfogalmazása szerint – elfojt minden szabadságjogot. A kongói kormányszóvivő Ruanda elnökét, Paul Kagamét is felelőssé tette a békefolyamat aláásásáért, utalva arra, hogy tavaly decemberben nem vett részt a Luandában tartott kulcsfontosságú tárgyalásokon.

Az M23 ezzel szemben visszautasítja azokat a vádakat, amelyek szerint helyettesítő, „proxy” erőként működne. A csoport állítása szerint reformokért, a jobb kormányzásért és a korábbi békemegállapodások teljes körű végrehajtásáért harcol. Corneille Nangaa, az AFC–M23 szövetség koordinátora úgy fogalmazott: a mozgalom küzdelme – az évtizedeken át tartó kudarcok után – a Kongói Demokratikus Köztársaság átalakítását célozza.

Ez az egymásra mutogatás azért is érdekes, mert ahogy arról mi is beszámoltunk, a két kormányzat tavaly év végén Donald Trump amerikai bábáskodása mellett elvileg békét között egymással. Ebben a felek többek között vállalták, hogy tiszteletben tartják egymás szuverenitását és területi integritását; illetve, hogy beszüntetik a „nem-állami fegyveres csoportok” támogatását, a milíciákat feloszlatják és tagjaikat integrálják, a belső menekülteket pedig visszatelepítik eredeti lakóhelyeikre. Az egyezmény másik célja az volt, hogy serkentse a regionális gazdasági együttműködést, és elősegítse Kongó természeti-kincseinek (ásványok, nyersanyagok) szabályozott, tervezett kitermelését és exportját. A legfrissebb hírek arra engednek tehát következtetni, hogy az amerikai fővárosban tett vállalások nem teljesülnek, és a helyreállítását célzó erőfeszítések egyelőre kudarcot vallanak.