A ritkaföldfémek (rare earth elements, REE) a 2020-as évek közepére a globális geopolitika és a technológiai szuverenitás „valutájává” váltak. Eddig Kína szinte teljes egészében dominálta a kitermelést és a feldolgozást, ám Afrika a világ egyik legfontosabb alternatív forrása lehet. A kontinens a ritkaföldfémek kitermelésének tekintetében már nem csupán elméleti potenciállal bír, hanem egyre inkább a diverzifikáció sarokkövévé válik.
Bár a globális ritkaföldfém-termelés több mint 80 százalékát továbbra is Kína ellenőrzi, Afrika helyzete az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott. A legfrissebb elemzések szerint a fekete kontinens részesedése a globális kínálatból a korábbi 1 százalék alatti szintről 2029-re várhatóan 9-10 százalékra is emelkedhet. Jelenleg a Dél-afrikai Köztársaság, Angola, Malawi és Tanzánia vezetik a regionális rangsort, ahol több projekt – 2026-2027-es kifutással – már a kitermelés közeli fázisban tart. Afrika a világ ismert ásványkincs-készletének mintegy 30 százalékát birtokolja, de a ritkaföldfémek tekintetében a kutatottság még elmarad a lehetőségektől. A kontinens ugyanakkor nemcsak mennyiséget, hanem minőséget is kínál. Itt találhatók a világ legjobban dúsult lelőhelyei (pl. a dél-afrikai Steenkampskraal 14,5 százalékos koncentrációval) és a kritikus fontosságú nehéz-ritkaföldfémekben gazdag ionadszorpciós agyagok (pl. Madagaszkáron). Összehasonlításképp, a kínai bányák átlagos dúsulása 1-3 százalék körül mozog.
A lelőhelyek két fő típusba sorolhatók: a keleti és déli árokrendszerhez kapcsolódó karbonatitok (pl. Ngualla, Kangankunde), valamint a nyugat-afrikai és madagaszkári üledékes és agyagos mezők. Becslések szerint a kontinens ritkaföldfém-tartalékai meghaladják a 100 millió tonnát, de ennek jelentős része még csak a feltételezett (inferred) kategóriába tartozik, ami nagy lehetőségeket rajt magában. Globális összehasonlításban ma 3,2 millió tonna az igazolt afrikai tartalékok mennyisége, amely a teljes elérhető kapacitás 2,7 százaléka.
A kitermelés megindítását ma már nemcsak profitéhes magáncégek szorgalmazzák, hanem állami stratégiai érdekek is állnak mögötte. Az elérhető és nyilvános adatok szerint leginkább amerikai és uniós cégek fektetnek be az afrikai kitermelésbe. A G7-országok a Minerals Security Partnership (MSP) keretében közvetlen hitelekkel segítik a projekteket, hogy csökkentsék a kínai függőséget – pl. az amerikai kormányzat fejlesztési pénzintézete, a US International Development Finance Corporation (DFC) Malawiban. A japán állam a JOGMEC-en (Japan Organization for Metals and Energy Security) keresztül Namíbiában finanszíroz projekteket a biztos ellátásért cserébe. A szaktudást sok esetben tőzsdén jegyzett ausztrál, kanadai bányavállalatok (pl. Lindian, Mkango, Vital Metals) adják. Bár a befektetői kedv töretlen, a szektor két komoly kihívással küzd: az infrastrukturális hiányosságokkal (energia és szállítás) és a vállalatok szigorodó fenntarthatósági – környezeti, társadalmi és irányítási – teljesítményét mérő keretrendszerrel, az ESG-normák (Environmental, Social, Governance) betartásával. A modern afrikai ritkaföldfém-projektek sikere azon múlik, hogy képesek-e a környezeti lábnyomukat – különösen a radioaktív melléktermékek kezelését – a nemzetközi elvárások szintjén tartani.
Mivel komoly fejlődést mutat a szektor, érdemes megnézni, hogy hogyan áll most a ritkaföldfém-kitermelés Afrikában.
Mielőtt belemennénk a részletekbe, hasznos áttekinteni, milyen ritkaföldfémeket ismerünk s azokat mire használják. Az elemeket két fő csoportra (könnyű ritkaföldfémek – Light Rare Earth Elements, LREE és nehéz ritkaföldfémek – Heavy Rare Earth Elements, HREE) osztjuk. Afrika különlegessége, hogy egyes lelőhelyek rendkívül magas arányban tartalmaznak kritikus mágnes-fémeket.
Ugyan Észak- és Nyugat-Afrikában is akadnak potenciális lelőhelyek, a bányák most egyelőre Kelet- és Dél-Afrikában koncentrálódnak. Érdekes, hogy noha a Kongói Demokratikus Köztársaság (DRK) a világ egyik leggazdagabb ásványkészleteivel bír, a ritkaföldfémek jelenleg háttérbe szorulnak az ország „sztár-ásványai”, a kobalt, a réz és a lítium mellett. Alább országonként csoportosítva összeszedtük, melyek a legfontosabb lelőhelyek, amelyeket térképre is vittünk az átláthatóság kedvéért.
Burundi
A Gakara fontos ritkaföldfém-lelőhely a kontinensen, Bujumburától kb. 20 kilométerre délkeletre. Ez a bánya tette Burundit Afrika egyetlen ritkaföldfém-termelőjévé az elmúlt évtizedben, bár a politikai helyzet jelenleg bonyolult. A Gakara azért ismert, mert itt találhatók a világ egyik legdúsabb ritkaföldfém érc-ásványai. A lelőhelyen elsősorban bastnäsite (ritkaföldfém-karbonát) és monazit (ritkaföldfém-foszfát) fordul elő; a bányászott érc átlagos tisztasága pedig 47 és 67 százalék között van (Total Rare Earth Oxide, TREO), ami extrém magasnak számít, mivel a legtöbb bányában ez 1-5 százalék között mozog. A Gakarában kitermelt nyersanyagban kiemelkedő a mágnesgyártáshoz szükséges neodímium (Nd) és prazeodímium (Pr) aránya. Ez a két elem teszi ki a kinyert érc mennyiségének kb. 80-88 százalékát.
A bányát a Rainbow Mining Burundi (RMB) konzorcium üzemelteti, amelynek 90 százalékban egy londoni tőzsdén (LSE: RBW) jegyzett brit vállalat, a Rainbow Rare Earths Ltd. a birtokosa. A maradék tulajdonrész – a helyi bányászati törvények alapján járó – a burundi államé. A konzorcium 2015-ben kapott 25 évre szóló, megújítható bányászati engedélyt, amely egy közel 40 km²-nyi területet fed le.
A projekt története hullámzó, jelenleg jogi és diplomáciai viták kereszttüzében áll. A kitermelés 2017-ben indult meg, és ezzel Burundi lett Afrika egyetlen aktív REE-exportőre. A kibányászott koncentrátumot a német ThyssenKrupp vette át. A burundi kormány azonban 2021 júliusában felfüggesztette a kifejtés, arra hivatkozva, hogy az ország nem kapja meg a „méltányos részét” a bevételekből, és a szerződések újratárgyalását követelte. A bánya hivatalosan „állagmegóvási” (care and maintenance) üzemmódban vegetál. Bár Burundi 2023-ban új bányászati törvényt hozott – amelyben az állami részt 15 százalékra emelték –, a Rainbow Rare Earths és a kormány közötti tárgyalások még 2025 végén is folytak a működés újraindításáról. A cég jelenleg inkább a dél-afrikai Phalaborwa projektjére fókuszál.
Tanzánia
Az Ngualla ugyancsak a világ egyik legdúsabb ritkaföldfém érc-mezőjének számít. A cél az évi 37,2 ezer tonna ritkaföldfém-koncentrátum (MREC) kitermelése lenne, amelyből kb. 4400 tonna a kritikus – többek között elektromos autókban, szélturbinákban, illetve repülőgépmotorokban használt – neodímium (Nd) és prazeodímium (Pr) lenne. A projektre a becslések szerint eddig mintegy 287 millió dollárt fektettek be – míg a vállalkozás nettó értékét (net present value – NPV) 1,5 milliárd és 724 millió dollár közé teszik. Számítások szerint igen magas, 28,8–37,3 százalék közötti a kitermelés megtérülési rátája.
A lelőhelyet az ausztrál Peak Rare Earths irányítja szoros együttműködésben a tanzániai kormánnyal és kínai szakmai partnerekkel. Az ausztrál cég részvényeinek 19,7 százalékát a kínai Shenge birtokolja – és nemrég utasítottak el egy 160 millió dolláros amerikai kivásárlási ajánlatot, míg egy hasonló kínai opció továbbra is függőben van. A tanzániai bányászati törvényeknek megfelelő az idei harmadik negyedévben elinduló kifejtést egy vegyes konzorcium, a Mamba Minerals felügyeli, amelyben 16 százalékos részesedése van a tanzániai kormánynak.
A Wigu Hill geológiai értelemben az Ngualla „kistestvére”, de az elmúlt években nem a kitermelés, hanem egy súlyos nemzetközi jogi vita miatt szerepelt a hírekben. A helyzet idén év elejére rendeződött, és a lelőhely sorsa új irányt vett. Wigu Hill az államosítás és a kártalanítás iskolapéldája. A területet 2008 óta a kanadai Montero Mining & Exploration fejlesztette. Nyolc éve, 2018-ban azonban a tanzániai kormány az új bányászati törvényre hivatkozva visszavonta a cég engedélyét. Hosszú nemzetközi bírósági procedúra után Tanzánia végül peren kívül megegyezett a Monteróval. 2025 márciusára az afrikai ország kifizette az utolsó részletet is a 27 millió dolláros kártalanításnak, így a jogi vita lezárult.
A licencet tavaly júliusban így hivatalosan átadták a tanzániai állami bányavállalatnak, a STAMICO-nak (State Mining Corporation). A társaság jelenleg külföldi szakmai partnert keres a kitermelés megvalósításhoz. A legfrissebb hírek szerint az ausztrál Vital Metals és a kínai Shenghe Resources konzorciuma tett ajánlatot a közös üzemeltetésre, de a STAMICO a többségi tulajdont – és a nemzeti felügyeletet – meg kívánja tartani. Jelenleg a bánya egyébként az újranyitás előkészületi fázisában áll. A STAMICO-t a minisztérium „azonnali fejlesztésre” utasította, így 2026-ban várható az infrastruktúra – utak, vízellátás – kiépítése és a próbaüzem megkezdése.
A Wigu Hill Morogoro régióban, Dar es-Salaamtól kb. 170 km-re délnyugatra található. A lelőhely karbonatit-típusú, ahol a ritkaföldfémek főként bastnäsite és monazit ásványokban fordulnak elő – elsősorban könnyű ritkaföldfémekben (LREE) gazdag, amelyben a cérium (Ce), lantán (La), neodímium (Nd) és prazeodímium (Pr) dominál. A legutóbbi átfogó becslések szerint a terület kb. 3,3 millió tonna ércet tartalmaz, átlagosan 2,6 százalékos TREO (összes ritkaföldfém-oxid) tartalommal. Egyes régiókban (pl. Twiga-zóna) a dúsulás a 3,6 százalékot is eléri.
Kenya
A kenyai Mrima Hill a tanzániai határtól mindössze 20-30 kilométerre, Kwale megyében található. A szakirodalomban gyakran említik a tanzániai projektekkel együtt, mert ugyanahhoz a geológiai formációhoz tartozik, mint a korábban bemutatott lelőhelyek. A területet csak a „62 milliárd dolláros dombként” emlegetik, mivel Afrika egyik legértékesebbnek tartott, de érintetlen ritkaföldfém- és nióbium-lelőhelye.
A karbonatit kőzet az évezredek során a felszínen dúsult fel. Az érckészleteket mintegy 109 millió tonnára becsülik, átlagosan 4,4 százalékos TREO dúsulással – amivel a világ öt legnagyobb REE-lelőhelye között van. Az itt található ércnek kiemelkedő a neodímium (Nd), a prazeodímium (Pr), a lantán (La) és a cérium (Ce) tartalma. Emellett a terület 680 ezer tonna nióbium-oxidot (Nb2O5) rejt – 0,7 százaléknyi koncentráció mellett, amivel a világ 6 legjelentősebb nióbum-forrásának egyike.
A terület körül évtizedek óta tartó jogi és diplomáciai csatározás zajlik, amely 2026 elején ért új szakaszba. A 2010-es években egy ausztrál-kanadai hátterű cég – a Pacific Wildcat Resources leányvállalata – kapott engedélyt a kitermelésre, de a kenyai kormány 2013-ban visszavonta azt, ami nemzetközi bírósági eljáráshoz vezetett. Hassan Joho kenyai bányászati miniszter idén januárban jelentette be, hogy a Mrima Hill lesz az első olyan nagy projekt az országban, amelyet nyílt, nemzetközi tenderen hirdetnek meg a korábbi „titkos alkuk” helyett. Az üzemeltetésért két komoly érdeklődő jelentkezett be: egy amerikai hátterű csoport (Mrima Earth Consortium), amelynek technikai vezetője korábban a kaliforniai Mountain Pass bányát irányította, illetve egy ausztrál konzorcium, a RareX & Iluka Resources, amely 2025 áprilisában nyújtotta be pályázatát a kenyai nemzeti bányavállalathoz, a Namicóhoz.
A bányászat megkezdése azonban nem csak technikai kérdés. A Mrima Hillt szent erdőként tartja számon a helyi Mijikenda közösség, és nem mellesleg UNESCO világörökségi védelem alatt álló területek szomszédságában van. Ráadásul mindössze 30 kilométerre fekszik Diani Beachtől, Kelet-Afrika egyik fő turisztikai központjától, így a bányászati szennyezés kockázata óriási ellenállást vált ki.
Zambia
Az Nkombwa Hill Zambia északi részén, az Isoka körzetben található. Ez egy geológiailag rendkívül gazdag karbonatit-kürtő, amely nemcsak ritkaföldfémeket, hanem jelentős nióbium- és többek között a műtrágyagyártáshoz elengedhetetlen foszfátkészleteket is rejt. Bár a lelőhely évtizedek óta ismert, az ipari kitermelés beindítása jelenleg is fejlesztési szakaszban van. Az Nkombwa Hill egy 300 méterrel a környező síkság fölé magasodó domb, amelynek ásványkincsei a felszínhez közel találhatók. Egy 2024-ben közzétett környezeti hatástanulmány szerint a becsült ásványmennyiség mintegy 16 millió tonnára rúg, 1,6 százalékos TREO-dúsulással. A közvetlenül bányászható tartalékot – 1,28 százalékos TREO mellett – 9,1 millió tonnára teszik.
A területen az elemek bastnäsite, monazit és piroklor formájában vannak jelen, amiben elsősorban a könnyű ritkaföldfémek dominálnak: lantán (La), cérium (Ce), prazeodímium (Pr) és neodímium (Nd).
A projekt tulajdonosi háttere az utóbbi években több átalakuláson ment keresztül. Kezdetben a londoni tőzsdén jegyzett Vast Resources birtokolta a konzorcium jelentős részét, de 2025-re a hangsúly a helyi és más nemzetközi befektetők (például az x-RAM Traws) felé tolódott el. Úgy három éve 25 százalékos opciós jogot szerzett az üzemeltetésre a brit Marula Mining Plc, amiből egy tavalyi tőkeinjekciót finanszíroztak. A bányászati jogokat jelenleg egy zambiai bejegyzésű magáncég, az African Inkalamo Mining Company Ltd. (AIMCL) birtokolja.
A helyszínen évi 750 ezer tonna ércet szeretnének kitermelni külszíni fejtéssel. A zambiai kormány 2026-os stratégiája szerint a cél nem a nyers érc exportja, hanem a helyi dúsítás. A projekt része a zambiai „kritikus ásványkincs boomjának”, amely a réz és kobalt mellett a ritkaföldfémeket is prioritásként kezeli. A terület környezetvédelmi engedélyezési folyamata egyébként 2025 végén lezárult, és megkezdődött a bányászathoz szükséges infrastruktúra – utak, energiaellátás – kiépítése.
Malawi
A Kangankunde nem csupán egy szimpla bánya, az idei várakozások szerint ez lehet a világ egyik legjelentősebb ritkaföldfém-forrása Kínán kívül. A lelőhely Malasi Balaka körzetben található, és a legfrissebb, tavalyi adatok szerint a teljes ásványmennyiség elérheti a 261 millió tonnát – 2,19 százalékos TREO-dúsulás mellet. Rendkívül alacsony a radioaktív szennyezők – pl. tórium és urán – szintje, ami jelentősen leegyszerűsíti és olcsóbbá teszi a feldolgozást, valamint csökkenti a környezeti kockázatokat. A területen a mágnesgyártáshoz nélkülözhetetlen neodímium (Nd) és prazeodímium (Pr) teszi ki a kitermelt ritkaföldfém-mennyiség kb. 20 százalékát.
A bányát 100 százalékban a tőzsdén jegyzett ausztrál Lindian Resources fejleszti, amely tavaly decemberben tette meg az utolsó, 10 millió dolláros kifizetést, amivel megszerezte a projektet birtokoló Rift Valley Resource Developments 100 százalékos tulajdonjogát. A bányászati engedély területét 2025-ben 900-ról 2500 hektárra terjesztették ki, ami biztosítja az extrém hosszú távú – akár 45-100 éves – bányászati potenciált. Idén év elején elindultak az építkezési munkálatok, a kitermelés kezdetét 2026 utolsó negyedévére tervezik. Első körben évi 15,3 ezer tonna monazit-koncentrátum előállítása a cél, amit majd 50 ezer tonnára kívánnak emelni.
A Songwe Hill Malawi és a régió másik fontos, előrehaladott állapotban lévő ritkaföldfém bányája. A fejlesztést a kanadai-brit Mkango Resources végzi. A projekt különlegessége, hogy nemcsak egy bányáról van szó, hanem egy integrált ellátási láncról is, amely egészen az európai feldolgozásig tart. A lelőhely főleg karbonatit-típusú ásványokban gazdag, amely főként a felszín közeli rétegekben koncentrálódik, így gazdaságos külszíni fejtéssel termelhető ki. A becslések szerint a lelőhely tartalékai mintegy 18,1 millió tonnára is rúghatnak. Az első öt évben átlagosan évi közel 6 ezer tonna ritkaföldfém-oxidot tartalmazó vegyes karbonátot terveznek előállítani.
A tulajdonosi hátter az elmúlt időszakban jelentős átalakuláson ment keresztül a tőzsdei jelenlét és a finanszírozás érdekében. A Mkango egy leányvállalatba, a Mkango Rare Earths Limitedbe (MKAR) szervezte ki a Songwe Hill projektet és a lengyelországi feldolgozóművet. Idén februárban a MKAR benyújtotta a regisztrációs kérelmet az amerikai tőzsdére (fúzióban a Crown PropTech Acquisitionsszel), hogy globális, tiszta profilú ritkaföldfém-vállalattá váljon. A projektet az amerikai DFC finanszírozta meg tavaly 4,6 millió dollárral. A teljes beruházási költségeket mintegy 277 millió dollár teszik.
A Songwe Hill egyébként az egyik első afrikai bányaprojekt, amely közvetlen nyugati kormányzati támogatást élvez. Az Európai Unió a Critical Raw Materials Act (CRMA) keretében stratégiai fejlesztéssé minősítette. A Malawiban bányászott ércet a lengyelországi Pulawy üzembe szállítják szétválasztásra, ezzel enyhítve Kína dominanciáját. A bánya ásványkincs-biztonsági szempontból élvezi a nyugati országok (Egyesült Államok, EU, Japán stb.) támogatását. Az idei év a finanszírozás véglegesítéséről és az építkezés előkészítéséről szól. A teljes kapacitású kitermelés és a szállítás megkezdése a következő egy-két évben várható.
Mozambik
A Xiluvo Mozambik középső részén, Sofala tartományban található, Beira kikötővárosától körülbelül 110 kilométerre nyugatra. A lelőhely egyike azon afrikai ritkaföldfém-forrásoknak, ahol már több mint egy évtizede kutatásokat végeznek, de a kitermelés beindítása – hasonlóan más helyszínekhez – komplex gazdasági és kohászati kihívások elé állította a fejlesztőket. A Xiluvo egy karbonatitban gazdag terület, ahol a ritkaföldfémek főként az eluviális (helyben maradt, mállott) talajban dúsultak fel, amelyek a központi karbonatit kőzetek eróziója során keletkeztek. Egy 2011–2012-es kutatás 1,1 millió tonnára becsülte az érckészletet – átlagosan 2,2–3,2 százalék közötti TREO-koncentráció mellett. A terület egyik legnagyobb vonzereje, hogy a könnyű ritkaföldfémek (LREE) mellett jelentős arányban tartalmaz nehéz ritkaföldfémeket (HREE) is, mint például a diszprózium (Dy), az itterbium (Yb) és az ittrium (Y).
A projekt története során több vállalat kezében is megfordult. Először 2011 táján az ausztrál Southern Crown Resources végzett jelentősebb fúrásokat, és ők jelentették be az első erőforrás-becsléseket. A Xiluvo jelenleg kisebb, regionális fókuszú konzorciumok és a mozambiki állam felügyelete alatt áll. Mivel a globális figyelem Mozambikban jelenleg inkább a londoni székhelyű Altona Rare Earths bányászati forrásokat feltáró Monte Muambére irányul, a Xiluvo fejlesztése lassabb ütemben halad.
Mivel a bánya közel fekszik a Beira-kikötőhöz, ahová van kiépített vasúti összeköttetés, ez hatalmas logisztikai előnyt jelent. A projekt idén a kohászati tesztelési fázisban jár. A legnagyobb kihívást az érc gazdaságos dúsítása jelenti. A mozambiki kormány 2026-os stratégiája keretében támogatja a kritikus ásványkincsek kitermelését, így a Xiluvo ismét előtérbe kerülhet, mint a Monte Muambe melletti másodlagos, de HREE-ben gazdagabb forrás.
A Monte Muambe 2026 elejére a globális ritkaföldfém-piac egyik fontos stratégiai fejlesztésévé lépett elő. A három évvel ezelőtti becslések szerint az érckészlet 13,6 millió tonna – átlagosan 2,42 százalékos TREO-koncentráció mellett. A kibányászott nyersanyag különösen gazdag a mágnesgyártáshoz szükséges neodímiumban és prazeodímiumban. A 2026-os friss adatok alapján az Altona Rare Earths tervezi a – kohászatban, vegyiparban, üveg- és kerámiaiparban, illetve optikában használt – fluorit (folypát) kitermelésének felgyorsítását is, évi 50 ezer tonnás kapacitással. Emellett jelentős mennyiségű galliumot is azonosítottak, amely a modern félvezetők és napelemek nélkülözhetetlen alapanyaga. A konzorcium 2024 decemberében kapott 25 éves bányászati licencet, amely 2049-ig biztosítja a kitermelési jogokat.
A projekt életében a legjelentősebb áttörést egy idén februári bejelentés hozta. Az Egyesült Államok kormánya – a USTDA ügynökségen keresztül – hivatalosan is megerősítette támogatási szándékát a Monte Muambe fejlesztésére. Washington stratégiai célja a Kínától való függőség csökkentése a ritkaföldfém-ellátási láncban. A bejelentést követően az Altona részvényei több mint 60 százalékot emelkedtek a londoni tőzsdén. A cég ezzel párhuzamosan beadta kérelmét az amerikai OTCQB Venture Market tőzsdére is, hogy közvetlen hozzáférést biztosítson az amerikai befektetőknek. Az Altona jelenleg 51 százalékos részesedéssel rendelkezik a Monte Muambe konzorciumban, amely az előzetes megvalósíthatósági tanulmány lezárása után 70 százalékra emelkedik. Jelenleg a kitermelés megindításának előkészületei folynak, évente mintegy 15 ezer tonna vegyes ritkaföldfém-karbonát bányászatát tervezik, a lelőhely élettartamát pedig legalább 18 évre becsülik.
Madagaszkár
Madagaszkár ugyancsak jelentős ritkaföldfém-potenciállal rendelkezik, különösen az úgynevezett ionadszorpciós agyagok tekintetében, amelyek Kínán kívül rendkívül ritkák. A szigetországban két jelentős fejlesztés zajlik. Az ország északi részén fekvő Ampasindava Madagaszkár legismertebb és legfejlettebb ritkaföldfém-beruházása. A terület egy ionadszorpciós-agyag lelőhely, amely azért kifejezetten értékes, mert nagyon alacsony költséggel nagy koncentrációban lehet belőle kinyerni a nehéz ritkaföldfémeket (HREE) – pl. diszpróziumot (Dy) és terbiumot (Tb). Az érckészleteket 700 millió tonnára becsülik, amiből 606 000 tonna a tiszta ritkaföldfém-oxid.
A korábban Tantalus néven futó fejlesztést a londoni tőzsdén jegyzett brit Harena Rare Earths Plc (korábban Tantalus Rare Earths) viszi. (A korábbi Tantalus Rare Earths AG 2015-ben csődbe ment. Ezt követően szingapúri és német cégek – REO Magnetic, ISR Capital – vitáztak rajta, miközben környezetvédelmi aggályok merültek fel a régió biodiverzitása és a helyi vaníliaültetvények veszélyeztetése miatt. A Harena 2023-as belépése hozott új lendületet és átláthatóbb, környezetbarátabb technológiai megvalósítást.) A helyi jogszabályi keret értelmében az állam 10 százalékos részesedéssel bír az üzemeltető konzorciumban.
A Harena az idei év elején sikeres tőkeemelést hajtott végre, hogy így véglegesítse a teljes, mintegy 142 millió dolláros beruházási csomagot. A számítások szerint a megtérülési ráta kimagasló, és elérheti a 27 százalékot. A bányanyitást 2027-re tervezik, a feldolgozott koncentrátumot közvetlenül az Egyesült Államokba szeretnék szállítani finomításra. A terv itt évi 4000 tonna ritkaföldfém-oxid előállítása, amiből kb. 1700 tonnát a mágnesgyártáshoz használt kritikus oxidok (Nd, Pr + Dy,Tb) tennének ki.
A másik fontos madagaszkári lelőhely a Vara Mada (korábban Toliara) az ország délnyugati részén fekszik. Bár eredetileg ásványi homok – titán, cirkon – kitermelőhelyként indult, 2026-ra jelentős monazit forrássá vált, ahol a parti dűnékben felhalmozódott a nehézásvány-homok. A fejlesztést az amerikai-kanadai Energy Fuels Inc. végzi, amely 2024-ben vásárolta fel a Base Resources-t. A bánya értékét mintegy 1,8 milliárd dollárra taksálják. A termelés évi 24 ezer tonna monazit-koncentrátum kinyerését célozza meg, ami az Egyesült Államok teljes éves ritkaföldfém-igényének jelentős részét fedezheti. Az itt bányászott monazitot az amerikai Utah állambeli White Mesa Mill üzembe szállítják feldolgozásra.
Angola
A Longonjo a Lobito-folyosó stratégiai kapuja. A projektet a londoni tőzsdén jegyzett Pensana Plc fejleszti, és szintén egy előrehaladottabb ritkaföldfém-beruházásnak számít, amelynek célja a bányászat és helyi feldolgozás kiépítése. Az első fázis teljes költségigénye mintegy 217 millió dollár. Ebből 35-40 százalék a bányanyitásra, 45-50 százalék a feldolgozóüzemre, a többi az infrastruktúra kiépítésére irányul. A hitelezők között van az Africa Finance Corporation (AFC) 81,2 millió, az ABSA Bank 78,8 millió, illetve az amerikai DFC 3,4 millió dollárral. A kitermelési konzorcium értékét 400-600 millió dollárra, míg a megtérülési rátát 18-24 százalékra becsülik.
Az előrejelzések szerint a terület 22 millió tonnányi érckészlettel bír 3,04 százalékos átlagos ritkaföldfém-oxid koncentrációval. A szakértők mintegy 140 ezer tonna kitermelhető a neodímium (Nd) és prazeodímium (Pr) tartalékokról beszélnek, amelynek kilogrammonkénti ára 45 és 85 dollár között mozog a piacon. (Ez a legalacsonyabb árfolyamon számolva is 6,3 milliárd dollár értékű nyersanyagot jelent.)
Az üzemeltetést az Ozango Minerals nevű leányvállalat birtokolja, amelynek 84 százalékos tulajdonosa a Pensana. A fő részvényesek között szerepel az angolai állami alap (FSDEA) és a brit M&G Investment Management is. Az FSDEA hitelek konvertálása után várhatóan a Pensana részvényeinek 29,2 százalékát birtokolja majd, így az államnak erős beleszólása lesz a projektbe.
Dél-afrikai Köztársaság
A Glenover a Dél-afrikai Köztársaság egyik legfontosabb stratégiai lelőhelye, amely Limpopo tartományban található. Ez a fejlesztés azért különleges, mert egy korábbi, már nem működő foszfátbánya meddőhányóinak és a megmaradt érckészletének a feldolgozásán alapul, ami jelentősen csökkenti a bányászati költségeket. A Glenover egy piroklor-monazit típusú lelőhely, amely egy vulkanikus karbonatit területhez kapcsolódik. A lelőhely nemcsak ritkaföldfémeket, hanem jelentős mennyiségű foszfor-pentoxidot (P2O5) is tartalmaz. A becsült ásványmennyiség kb. 10,3 millió tonna, amelynek átlagos TREO-koncentrációja 2 százalék körül mozog. Az itten ércnek kiemelkedő a neodímium (Nd) és prazeodímium (Pr) tartalma, de jelentős mennyiségben található benne gadolínium (Gd), szamárium (Sm) és lantán (La) is. Mivel a nyersanyag egy részét már kibányászták (meddőhányók formájában), a kitermelés a felszíni készletek feldolgozásával azonnal elindítható.
A projekt tulajdonosi háttere 2024–2025 folyamán jelentősen átalakult, ahogy a dél-afrikai kritikus ásványkincs-szektor konszolidálódott. A johannesburgi tőzsdén (JSE) jegyzett bányászati és építőanyag-ipari óriás, az Afrimat Limited 2024-ben zárta le a Glenover teljes felvásárlását. Korábban opciós joguk volt, de a pozitív megvalósíthatósági tanulmányok után a teljes kontroll átvétele mellett döntöttek. Az Afrimat szoros együttműködésben áll dél-afrikai kutatóintézetekkel (pl. Mintek) a ritkaföldfémek szétválasztási technológiájának helyi fejlesztése érdekében.
Az első fázis (foszfát és ritkaföldfém-koncentrátum előállítás) költségeit kb. 30–40 millió dollárra becsülik, ami bányászati léptékben alacsony a már meglévő infrastruktúrának köszönhetően. A próbaüzem 2025 végén megindult, idén pedig már a kereskedelmi mennyiségű szállításokat tervezik. Az Afrimat stratégiája a „több lábon állás”: a foszfor-pentoxid eladása biztosítja a stabil pénzügyi hátteret, míg a ritkaföldfémek jelentik a magas profitot és a stratégiai belépőt a globális tech-piacra.
A Steenkampskraal nevű lelőhely nyugat-fokföldi tartományban található, ahol a ritkaföldfém-oxidok koncentrációja eléri a 14,5 százalékot. A terület egy monazit-ércben gazdag, kemény kőzetű lelőhely. A tavalyi jelentések szerint a becsült ásványmennyiség mintegy 665 ezer tonna, amely úgy 87 ezer tonna tiszta ritkaföldfém-oxidot tartalmaz. Az itt található monazit kiemelkedően gazdag a mágnesgyártáshoz szükséges elemekben (neodímium (Nd), prazeodímium (Pr), diszprózium (Dy), terbium (Tb)). Természetes kísérőelemként az érc jelentős mennyiségű tóriumot is tartalmaz, amit a jövő nukleáris üzemanyagaként tartanak számon.
A projektet a Steenkampskraal Monazite Mine (SMM) üzemelteti, amely egy magánkézben lévő dél-afrikai vállalat. Fő részvényesei a Steenkampskraal Holdings (74 százalék) és a Steenkampskraal Worker’s Trust (26 százalék). 2024 elején a Bora Mining Investments (BMI) szerzett részesedést a bányában, 2025 végén pedig a dél-afrikai állami fejlesztési pénzintézet, az IDC (Industrial Development Corporation) folyósította az első nagyobb hitelkeretet a kohászati fázis elindításához.
A tervek szerint idén helyezik üzembe a kémiai feltáró üzemegységet (cracking plant), amely lehetővé teszi a vegyes ritkaföldfém-karbonát és a tórium elkülönítését. A konzorcium évi 2700 tonna ritkaföldfém-oxid előállítását célozza meg, amihez a rendkívül magas dúsulás miatt mindössze évi 24 ezer tonna ércet kell kifejteniük.
A Zandkopsdrift Észak-Fokföld tartomány Namaqualand régiójában található, és az ország egyik legnagyobb és legígéretesebb ritkaföldfém-lelőhelyeként tartják számon. Míg a Steenkampskraal a dúsulásáról híres, a Zandkopsdrift a méretével és a nagy volumenű kitermelési potenciáljával tűnik ki. A terület egy monazitban gazdag karbonatit-típusú lelőhely, amely egy kialudt vulkáni kürtőben helyezkedik el. A 2025-ös adatok szerint a becsült ásvány mennyisége elérheti a 95 millió tonnát. Ennek átlagos ritkaföldfém-oxid (TREO) tartalma 2,12 százalék, ami magasabb a globális átlagnál, és lehetővé teszi a gazdaságos külszíni fejtést. A lelőhelyen jelentős a mágnesgyártáshoz nélkülözhetetlen elemek aránya. A kitermelt oxidok mintegy 20-22 százaléka neodímium (Nd) és prazeodímium (Pr), de jelentős a diszprózium (Dy) és terbium (Tb) tartalma is.
A projekt tulajdonosi háttere geopolitikai szempontból érdekes. A fő fejlesztő, a konzorcium 90 százalékát birtokló Frontier Rare Earths egy luxemburgi székhelyű vállalat. A dél-koreai állami bányavállalat (Korea Resources Corporation, KORES és leánya, a Korea Mine Rehabilitation and Mineral Resources Corporation, KOMIR) stratégiai partnerként van jelen. Szöul azért szállt be a projektbe, hogy biztosítsa saját high-tech iparának (Samsung, Hyundai) a ritkaföldfém-ellátást Kínától függetlenül. A dél-afrikai bányászati törvényeknek megfelelően a fennmaradó részt helyi gazdasági körök birtokolják.
A Zandkopsdrift tervei szorosan kapcsolódnak a Saldanha-öbölben tervezett ritkaföldfém-szétválasztó üzemhez. A cél az, hogy ne csak nyers koncentrátumot, hanem tiszta szeparált oxidokat exportáljanak közvetlenül Dél-Koreába és Európába. Tavaly év végén a projekt megkapta a kiterjesztett környezetvédelmi engedélyt a vízellátásra – ami a sivatagi régióban kulcskérdés –, 2026-ban pedig a végleges beruházási döntés előkészítése zajlik a koreai partnerek tőkeinjekciójával. A befektetési igény jelentős, kb. 800–900 millió dollár, de a bánya mérete és a koreai állami garancia miatt a banki finanszírozhatósága stabil.
Namíbia
A namíbiai Lofdal ugyancsak fontos lelőhely, mivel nehéz ritkaföldfémek (HREE), különösen az elektromos járművek motorjaiban használt nagy teljesítményű, hőálló mágnesekhez elengedhetetlen diszprózium (Dy) és a terbium (Tb) egyik legígéretesebb forrása Kínán kívül. Az ország északnyugati részén, Kunene régióban található, xenotimban (ittrium-foszfát) gazdag terület magas koncentrációban tartalmaz nehéz ritkaföldfémeket. A legfrissebb becslések szerint a lelőhelyen mintegy 45 millió tonna kitermelhető érc található. A tervek szerint idén már a helyszínen dúsított koncentrátumot állítanak elő, amelyet közvetlenül exportálnak.
Az üzemeltetésért felelős konzorcium 95 százalékban a kanadai tőzsdén jegyzett (TSX.V: NMI) Namibia Critical Metals Inc. vállalaté. A helyi jogszabályoknak megfelelően a maradék 5 százalék a helyi közösségek tulajdonában áll. Az állami tulajdonban lévő Japán Nemzeti Olaj-, Gáz- és Fémtársaság (Japan Organization for Metals and Energy Security, JOGMEC) ugyan nem tulajdonos, de stratégiai finanszírozó. Az ügynökség eddig több mint 10 millió dollárt fektetett be a fejlesztésekbe, hogy opciós jogot szerezzen a kitermelt nehéz ritkaföldfémek jelentős részére, ezzel ellensúlyozva a kínai dominanciát.
Az első fázis becsült költsége eddig mintegy 120–150 millió dollár volt, míg piaci értéke eléri a 400 milliót. A projekt megkapta a környezetvédelmi engedélyeket a teljes körű bányászathoz. Most a kísérleti üzem optimalizálása zajlik, és a JOGMEC-kel közösen véglegesítik a teljes körű finanszírozási csomagot. A kereskedelmi termelés megkezdését 2027 végére vagy 2028 elejére tervezik.
Címlapfotó: Külszíni fejtés egy brazíliai bányában (Fotó: Hector Brasil/Unsplash)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 