Cseppfolyósított földgázt (LNG) importálna Ukrajna Mozambikból – erről tett említést a napokban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. A kelet-afrikai ország jelentős nyersanyagforrás, ám évek óta komoly iszlamista fenyegetéssel kell megküzdenie. Az is kérdés persze, ha az LNG ki is jut Mozambikból, az miként kerül Ukrajnába. Az biztos, hogy sem a Fekete-tengeren, sem Magyarországon át nem. Afrika nem ismeretlen terep Ukrajna számára. Noha jelenlétük nem markáns, ám az elmúlt években a kontinens több pontján is folytattak oroszellenes tevékenységet. A mostani mozambiki puhatolózás azt mutatja, Kijev a háború utáni gazdasági túlélés zálogát jelentő energia- és nyersanyag-kapcsolatait próbálja meg erősíteni Afrikában.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a napokban tárgyalt mozambiki kollégájával, Daniel Chapóval. A találkozót követően Zelenszkij az X közösségi oldalon azt írta: „Ukrajna érdekelt a további energiaellátásban. Mozambik pedig érdekelt Ukrajna tapasztalataiban és technológiáiban a belső biztonság megerősítése és az emberek terror elleni védelme érdekében” – írta Zelenszkij.
Oroszország 2022-es teljes körű inváziója előtt Ukrajna hazai gáztermelése szinte a teljes szükségletét fedezte a Reuters szerint. Az elmúlt négy évben azonban az orosz csapások súlyosan megbénították a termelési infrastruktúrát. Tavaly év végén Andrij Pisnij, az ukrán központi bank elnöke arról beszélt, hogy Ukrajna gáztermelésének mintegy felét elveszítette. A Moszkvával vívott háború kezdete óta ugyanakkor Ukrajna nem hozott nyilvánosságra minden részletet a gázimportjáról. Azt tudni, hogy Kijev 2015 óta nem importál orosz gázt Oroszországból.
Mozambik 2017 óta küzd dzsihádista felkeléssel. Ahogy arról korábban írtunk, tavaly ősszel új erőre kapott az Iszlám Állam (Islamic State, IS) az ország északkeleti részén fekvő Cabo Delgado tartományában. Az iszlamista terrorszervezet helyi emberei nyíltan toboroznak, több véres támadást is végrehajtottak, míg több akciójuknak kifejezetten az volt a célja, hogy nyilvánosan felhívják magukra a figyelmet. A radikálisok megerősödésének kiváltó okát többen a nemzetközi fejlesztési- és segélyprogramok befagyasztásában látták.
Mozambik jelentős afrikai forrás lehet, különösen Cabo Delgado, ahol az egyik leggazdagabb gázlelőhelyek egyike található Kelet-Afrikában. A Mocímboa da Praiától északra fekvő Palma városa körüli mezők kitermeléséért a francia óriás, a TotalEnergies és vele közösen az olasz Eni, valamint az amerikai Exxon Mobil is jelentős befektetéseket eszközölt, hogy cseppfolyósított gáz (LNG) terminálokat létesítve a nyersanyagot piacra juttathassák. Egy többek által vitatott döntésével a brit kormány tavaly év végén 1,15 milliárd dollárt fektetett be a Total gázprojektjébe, míg az amerikai kormány exporthiteleket támogató pénzintézete, az EXIM Bank 4,7 milliárd dolláros forrást nyújtott Mozambiknak az Exxon LNG-fejlesztéseihez.
A Reuters friss információ szerint a TotalEnergies – öt évvel azután, hogy a dzsihádista támadások miatt leállította a fejlesztéseit – idén januárban újraindította a gázprojektjét. Az előzetes becslések szerint az évi 13 millió tonna LNG előállítására alkalmas projekt várhatóan jelentős gázexportőrré teszi Mozambikot. (A helyszín azért is lehet jelképes az ukránok számára, mert – ahogy arról részletesen írtunk – az orosz Wagner 2019/20 fordulóján épp itt futott bele egy csúfos pofonba, miután súlyos veszteségeket elkönyvelve nem sikerült letörniük a dzsihádisták előretörését.)
Eddig leginkább az oroszoknak próbáltak keresztbe tenni
Afrika nem ismeretlen terep az ukránok számára, még ha a jelenlétük nem is olyan markáns, mint az oroszoké, törököké vagy akár az irániaké. Kijev az elmúlt években leginkább az oroszok régiós meggyengítésében, illetve az afrikai orosz infrastruktúrák destrukciójában – azaz a korábbi Wagner, most Africa Corps befolyásának és bevételi forrásainak gyengítésében – volt érdekelt. Szudánban két éve az ukrán különleges egységek (GUR – katonai hírszerzés) a szudáni kormányerőket (SAF) támogatták a lázadó RSF ellen, akiket akkor az oroszok segítettek. Éjszakai bevetéseket hajtottak végre és a dróntechnológia elsajátításában segédkeztek. A cél egyúttal az orosz aranybányászatból származó bevételek elvágása volt, amiből Moszkva a mai napig a háborút finanszírozza. 2024 júliusában a mali Tinzaouaten melletti összecsapásban a tuareg lázadók súlyos vereséget mértek a Wagner csoportra. Az ukrán hírszerzés akkor elismerte, hogy „szükséges információkkal” segítették a műveletet, ami diplomáciai feszültséghez vezetett – Mali megszakította a kapcsolatait Kijevvel.
Ukrán részről az is látszik, hogy egyre több energiát fektetnek az alternatív források kiépítésébe, amivel a háború utáni időkre is gondolnak. Kijev 2023 végén fogadta el az Ukrajna–Afrika Kommunikációs Stratégiát (2024–2026), amelynek keretében tucatnyi új nagykövetséget nyitottak – például Elefántcsontparton, Ghánában, Ruandában vagy Botswanában. A „Gabonát Ukrajnából” (Grain from Ukraine) program keretében közben humanitárius segélyekkel (Etiópia, Szomália, Nigéria) építenek kapcsolatokat a fekete kontinensen, ellensúlyozva az orosz narratívát. Saját bányászati tapasztalataikat (titán, grafit, lítium) is igyekeznek kamatoztatni egyes afrikai vegyesvállalatokban. Bár Ukrajna maga is gazdag ezekben a nyersanyagokban, a háború miatt a diverzifikáció és a globális ellátási láncokba való beágyazódás létfontosságú lett Kijev számára.
Kijev az elmúlt években bővítette LNG-forrásait, de kérdéses, ha kijut a cseppfolyósított földgáz Mozambikból, az miként jut be Ukrajnába. A fekete-tengeri orosz blokád és a katonai fenyegetés miatt a hagyományos útvonal – Odessa vagy Mikolajiv kikötői – jelenleg járhatatlan és kockázatos lenne ilyen értékes rakomány számára. Elméletben három útvonalon érkezhet a nyersanyag Ukrajnába. Az első opciót a lengyelországi és balti terminálok jelentik, ahol a gázt a lengyelországi Świnoujście vagy a litvániai Klaipeda termináljaiba töltik be. Lengyelország és Ukrajna között már kiépült a nagy kapacitású összekötő vezeték (interkonnektor), így a gáz fizikailag nyugat felől lép be az ukrán rendszerbe.
A másik lehetőség a görögországi Alexandrúpoli úszó LNG-terminálja (FSRU), ahol a gáz halmazállapotúvá visszaalakított nyersanyagot a Vertical Corridor (Függőleges Folyosó) nevű vezetékrendszeren keresztül Bulgárián és Románián át észak felé továbbítják, közvetlenül az ukrán hálózatba. Ennek a lehetőségnek különösen örülnének a görögök, mert – ahogy a görög Í Kathimerini lap idén január végén írta – elég gyér az érdeklődés a gázvezeték iránt, a lehetséges kapacitásoknak csak töredékét kötik itt le.
A harmadik út a horvátországi Krk-szigetnél létesített LNG-terminálon keresztül – Magyarországon át – mehetne, ám mivel Orbán Viktor magyar kormányfő éppen március 25-én jelezte, hogy az Oroszországból keletre – Magyarország mellett többek között Szlovákiába és Németországba is nyersanyagot szállító – Barátság-kőolajvezeték leállítása miatt beszüntetik az Ukrajna felé tartó gázszállításokat, így innen egyelőre úgy tűnik, hogy nem érkezhetne mozambiki LNG Ukrajnába.
Az európai gázkapacitásokat figyelő AGSI energiaügyi szövetség adatai egyébként azt mutatják, hogy Ukrajna megkezdte a gáz tárolását földalatti létesítményeiben a következő fűtési szezonra való felkészülés jegyében. Denisz Smihal miniszterelnök szerint Ukrajna legalább 13 milliárd köbméter gázzal kívánja elindítani a 2026–2027-es fűtési szezont a földalatti tárolókban – ez nagyjából megegyezik az előző évi mennyiséggel.
Címlapfotó: Egy bahamai felségjelzés alatt üzemelő LNG-tanker hajó az ausztráliai Wickham Point melletti cseppfolyósított gázterminálnál (Fotó: Ken Hodge/Flickr)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 