Először lepleztek le olyan orosz hálózatot, amely jól szervezett keretek között, a helyi felsőbb körökkel is jó viszonyt ápolva csábított afrikai férfiakat, hogy aztán az ukrajnai frontra szállítsa őket. Kérdés persze, hogy a megtévesztett személyek közül hányat tudnak valóban hatékony frontszolgálatra kötelezni. Az eset közben arra is rávilágít, hogy Moszkvának is egyre inkább szüksége van az utánpótlásra, hogy folytatni tudja a háborút.
Őrizetbe vettek a kenyai hatóságok egy orosz állampolgárt Nairobiban, aki a gyanú szerint, megtévesztve az áldozatait, az ukrán frontra toborzott illegálisan kenyai férfiakat. Az orosz férfi 2017 óta tevékenykedett a kelet-afrikai országban. A biztonsági szervek ezzel összefüggésben egy rajtaütés során 21 kenyait mentettek ki bérelt lakásokból, ahol tudtukon kívül éppen az oroszországi utazásuk előkészítése folyt.
A hírszerzési információk alapján egy olyan orosz emberkereskedő-hálózatot lepleztek le, amely kenyaiakat toborzott azzal az ígérettel, hogy jól jövedelmező munkát kapnak Moszkvában, ám végül az orosz hadseregben kötöttek ki, hogy aztán az ukrajnai fronton találják magukat. A hatósági információk szerint legalább egy tucat kenyai került így ki a harcmezőre. Többen közülük életüket vesztették, mások megnyomorodtak, a túlélők pedig kínzásokról számoltak be. Nemrég két kenyai tért haza, akik közül az egyik jelenleg is a Kenyatta Nemzeti Kórházban fekszik.
Az áldozatok arról számoltak be, hogy olyan szerződéseket írtak alá egy külföldi foglalkoztatást támogató ügynökséggel, amelyek értelmében 1,65-2,31 millió kenyai shillinget (kb. 4,23-5,92 millió forint) kellett volna fizetniük a vízumért, utazásért, szállásért és egyéb logisztikai költségekért. Aki ezt 35 napon belül nem tudta befizetni, arra az orosz toborzók napi 1 százalékos büntetőkamatot róttak ki. Egyesek jelezték, hogy már befizettek 50–100 ezer shilling (kb. 128-256 ezer forint) közötti előleget, miután havi 200 ezer shilling (kb. 513 ezer forint) fizetést ígértek nekik. Egy háromgyermekes apa Kiambu megyéből például azt állította, neki oroszországi katonai állást ígértek havi 250 ezer shilling (kb. 641 ezer forint) fizetéssel.
A kenyai biztonsági szolgálatok szerint az orosz hálózat jól szervezettnek tűnik, sőt magas rangú kenyai szereplők részvételét sem zárják ki. Az oroszok volt rendőrök, katonák, de helyi civil férfiak között is toboroztak. A rajtaütés során a hatóságok dokumentumokat – szerződéseket, csekkfüzeteket, utazási papírokat – foglaltak le. A helyi rendőrség nagy erőkkel keresi az orosz hálózat többi tagját. A hatóságok pedig arra figyelmeztetik a lakosságot, hogy ne dőljenek be a „moszkvai munkaajánlatoknak”, mert azok valójában csapdák. Ha bizonyítást nyer, hogy kényszerítették vagy félrevezették a kenyaiakat, akkor ez nemcsak emberkereskedelem, hanem háborús bűn kategóriájába is eshet.
Több helyen is toborozhatnak az oroszok
Afrikában ez volt az első hivatalos eset, hogy ilyen, célzottan az ukrajnai hadszíntérre toborzó orosz emberkereskedő-hálózatot lepleztek le. Az elmúlt években ugyanakkor több afrikai országban jelentek meg hírek arról, hogy fiatalokat toboroznak Oroszországba katonának – sokszor munkaígéretekkel, máskor közvetlen katonai szerződéssel. Korábban inkább egyedi, szórványos esetekről számoltak be, sokszor Oroszországban tanuló afrikai egyetemisták kerültek a 2022-es teljes körű invázió után az ukrajnai frontra.
Más típusú toborzás eddig is zajlott Afrikában: a fekete kontinensen tevékenykedő Wagner/Africa Corps katonai magánvállalat leginkább helyi feladatokra, helyi fegyveres munkákra toborzott – a Száhel övezetben, Líbiában vagy épp a Közép-afrikai Köztársaságban –, ellentétben a most leleplezett kenyai hálózattal. Wagneres vonalon úgy kerültek afrikaiak az ukrán frontra, hogy már Oroszországban voltak – tanultak, dolgoztak, majd a katonai magánvállalkozás tagjaként – legtöbbször a börtönből a beígért amnesztia reményében – kerültek a harctérre.
A 23 éves zambiai Lemekhani Nathan Nyirenda atomenergetikai szakembernek tanult Moszkvában, amikor 2020-ban ismeretlen okokból 9 év börtönre ítélték. A fiatal férfit a tveri 1-es számú börtönkolóniából toborozta a Wagner, és 2022 november elején halt meg Ukrajnában. Hasonló útja volt a 32 éves tanzániai Nemes Tarimónak, aki Moszkvában tanult, dolgozott. A férfi 2020-ban egy rövid tanzániai tartózkodás után visszatért Oroszországba, ahol 2021 januárjában drogbirtoklásért és terjesztésért letartóztatták. A férfit a 2-es számú jaroszlávi börtönkolóniába helyezték, és 2022 nyár végén négyszáz elítélttel együtt itt toborozta soraiba a Wagner. Tarimo még azon az őszön, október 24-én halt meg Bahmuttól délre egy kis falu mellett, ahol tüzérségi tűz alá került az egysége.
A Reuters hírügynökség témát feldolgozó oknyomozó anyaga szerint maga a Wagner-alapító Jevgenyij Prigozsin vette fel személyesen Nyirendát az alakulatba. Elmondása szerint ő és Tarimo is hálát éreztek a szovjet-orosz erőfeszítésekért, amit az afrikai gyarmatosító hatalmakkal szemben korábban tettek, és segítettek a kontinens országainak a függetlenség elérésében.
A Wagner ugyancsak egy Volga-menti orosz börtönből toborozta a 2023 elején már 40 éves elefántcsontparti Komenan Aboyát. A férfi 2015-16 környékén érkezett Moszkvába, taxisofőrként dolgozott. Ugyancsak drogterjesztésért vették őrizetbe – 100 gramm marihuánát találtak nála –, és 2018-ban nyolc és fél évre ítélték emiatt. Ő is a börtönből került az ukrán frontra; a Reuters szerint a férfi „leszolgálta” az idejét. „Március végén kegyelmet kapott, és jelenleg rehabilitációs kezelésen vesz részt. Bátran harcolt” – állította róla a 2023 nyarán Putyin ellen fellázadó és nem sokkal később életét vesztő Prigozsin.
A fogolylisták is beszédesek
Hasonló sémák mentén – diákok/migránsok → toborzási lánc → front – az elmúlt években számos afrikai országból találtak olyanokat, akik végül az ukrajnai fronton kötöttek ki. A France24 oknyomozói például két olyan katonára bukkantak, akik a Kongói Demokratikus Köztársaságból származtak, és már a 2022-es orosz műveletek megindulása előtt a szakadár kelet-ukrajnai Luhanszkban voltak. Jean-Claude Sangwa elmondása szerint saját elhatározásból csatlakozott az orosz erőkhöz, számára Oroszország az álmok földje, megtanult oroszul, közgazdasági tanulmányait követően pedig katonai akadémiára jelentkezett. Egy vele 2022 őszén készített interjúban bemutatták az orosz nyelvű luhanszki útlevelét, és azt is elmondta, rajta kívül még két kongói társa harcolt akkor Kelet-Ukrajnában.
Beszédesek lehetnek a fogolylisták is. Az ukrán védelmi erők tavaly tavasszal arról számoltak be, hogy az oroszok egyre aktívabbak a globális dél szegény országaiban, ahonnan embereket toboroznak. A közzétett ukrán listán volt szomáliai és Sierra Leone-i hadifogoly is. Ezzel állítható párba – ahogy azzal mi is részletesen foglalkoztunk –, hogy a férfiak mellett az oroszok afrikai nőket is a kedvező munka és fizetés, illetve tanulás reményében az országukba csábítanak, ahol aztán sokan drónokat szerelnek össze gyárakban az ukrán frontra.
Szenegálból és Kamerunból is érkeztek jelentések arról, hogy nagy számban toboroztak földművesek, illetve egykori és akár aktív katonák körében. A brit The Telegraph cikke szerint Szenegálban farmereket csábítottak Oroszországba egy sampongyárba, ahonnan aztán az ukrajnai frontra kerültek a munkások. Egy 25 éves Malik Diop nevű férfit az ukrán hadsereg Donyecknél vett őrizetbe.
Idén márciusában a kameruni kormány új korlátozásokat vezetett be az országot elhagyó katonai személyzetre vonatkozóan, mivel egyre többen dezertáltak, hogy aztán az orosz erőkhöz csatlakozzanak. Miközben ugyanis egy kameruni katona havi 90 dollárnak megfelelő összeget keres a hazájában, addig az oroszok 2000 dollárt ajánlottak nekik. Egyes összesítések szerint eddig legkevesebb 67 kameruni esett el az ukrajnai harcokban.
A finn határról a kiképzőtáborba
Előfordulnak extrémebb esetek is. A brit The Guardian napilap mutatta be a szomáliai Ilyas Ahmad Elmi esetét. Az újságíró a feleségéhez és a gyerekéhez akart eljutni Németországba illegális úton. Belaruszon és Oroszországon át utazott, majd Finnországnál próbált bejutni az EU területére. A férfit elmondása szerint azelőtt kapták el, hogy elérte volna a finn határt. A letartóztatás után az orosz védelmi minisztériumból jött egy „ajánlat”: azzal kecsegtették, ha aláír egy orosz nyelvű katonai szerződést, elkerülheti a deportálást. Miután ezt megtette, katonai kiképzőtáborba küldték Dél-Oroszországba más migránsokkal együtt. A beígért 6 hónapos kiképzés ígérete azonban hamisnak bizonyult, két hét után egyeseket már a harctérre akartak vinni Ukrajna felé. A cikk szerint a szomáliai férfi és néhányan társa visszautasították, hogy a frontra menjenek, ezért Elmi visszakerült egy deportálásra váró migránsokat őrző létesítménybe a rosztovi régióba. Később menekült státuszért folyamodhatott, de a kérvényét elutasították. Azóta nem tudni, mi lett vele.
A fentebb felsorolt példák arra engednek következtetni, ahogy az oroszok a nők és a férfiak esetében is szisztematikus toborzási tevékenységet folytatnak a szegényebb országokban. S ugyan egy részüket volt rendőrök, katonák közül próbálják beszervezni, ám az ukrajnai frontra kidobott külföldiek gyakran rosszul képzettek, és magas a halálozási arányuk.
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 