A Teheránt ért amerikai-izraeli katonai műveletek alapjaiban változtathatják meg az iszlám köztársaság geopolitikai helyzetét, így az afrikai kapcsolataikat is. Összeszedtük, hogy Irán visszaszorulása, kiesése milyen hatással lehet a fekete kontinensre. A meglévő ismeretek és eddigi, illetve várható reakciók alapján pedig megnéztük, milyen válaszokra lehet számítani Afrikában Teherán részéről.
Az elmúlt években Irán egyre aktívabb szereplő lett Afrikában. A nyugatiak térségi visszaszorulását kihasználva Teherán a biztonságpolitikája szempontjából elsődlegesnek számító Afrika szarva térségén és a Vörös-tenger partmenti sávján túlterjeszkedve a Száhel övezetben is pozíciókat keresett. A siíta iszlám állam elmélyítette kapcsolatait Szudánban, Eritreában, a jemeni húszikon keresztül rendhagyó módon szövetséget épített ki a szomáliai szunnita as-Sabáb terrorszervezettel, de hasonló hálózatépítést folytatott Nyugat-Afrikában (Nigériában, Szenegálban és Ghánában), ahol a helyi siíta milíciákkal építettek ki kapcsolatokat.
Szudán: tovább eszkalálódhat a polgárháború
Ahogy arról korábban már írtunk, 2024 óta Szudánban megélénkült az iráni aktivitás. Az al-Burhán tábornok vezette szudáni kormányerők (Sudanese Armed Forces, SAF) és az alelnökből lázadó vezérré lett Dagalo tábornok és milíciája, az RSF (Rapid Support Force) között kitört polgárháborúban Teherán a kormányerők oldalára állt, és dróntámogatást és katonai logisztikai segítséget nyújtanak az SAF-nek. Többek között Mohajer-6-as eszközöket szállítottak a szudáni hadseregnek, és egy haditengerészeti bázis lehetőségét is felvetették Port Szudánban. Szándéknyilatkozatok is készültek a vasérc- és a rézszektorban való együttműködésre. Tavaly februárban pedig Szudán és Irán közös gazdasági bizottság létrehozásáról és kereskedelmi fórum szervezéséről egyeztetett, különösen a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a bányászat vonatkozásában.
Amennyiben Irán kiesik, úgy a szudáni katonai junta elveszítené egyik fontos fegyverszállítóját, a szudáni hadsereg légi támogatás nélkül maradhat – és megroppanhat – a lázadó RSF-fel szemben. Ez a polgárháború eszkalációjához és a kikötői infrastruktúra teljes megsemmisüléséhez vezethet. A dárfúri régiót uraló Dagalóék győzelme még véresebb etnikai tisztogatásokat eredményezhet a dárfúri és a Dél-Szudánnal szomszédos területeken. Szudánból már most is milliók menekültek el, de egy totális összeomlás Egyiptomot és Líbiát olyan migrációs hullámmal áraszthatja el, amelyet ezek az országok nem tudnak – vagy politikai zsarolásként nem akarnak – kezelni.
Irán meggyengülésével Oroszország kerülhet helyzeti előnybe Port Szudánban – Moszkva egyébként tavaly kötött megállapodást az al-Burhán tábornok fémjelezte szudáni kormánnyal egy vörös-tengeri katonai bázis létesítéséről.
A Száhel övezetben a dzsihádisták megerősödése növelheti az illegális migrációt
Ugyancsak írtunk róla korábban, hogy a nyugati érdekek visszaszorulásával Teherán megvetette a lábát a Száhel övezetben és egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki a három térségi katonai juntáival – Malival, Nigerrel és Burkina Fasóval. Ennek egyik ékes példája volt, hogy tavaly iráni közvetítéssel egy teheráni találkozón egyeztek meg a gazdasági együttműködésről az afganisztáni tálibok és Burkina Faso. Az iszlám köztársaság a Száhelben többek között uránt próbált meg szerezni. Biztonsági források szerint 2024 nyár elején Iránnak sikerült 300 tonna yellowcake-et vennie a nigeri katonai juntától. A nyersanyagért cserébe Teherán drónokat és különböző légvédelmi rendszereket adott az Abdourahamane Tchiani tábornok vezette kormányzatnak mintegy 56 millió dollár értékben. Mindezt Niger azóta is heves tagadja. Drónok, páncélozott járművek, és terrorellenes kiképzés Malinak és Burkina Fasónak is jutott.
Mivel a Száheli Államok Szövetsége (Alliance des États du Sahel, AES) néven új politikai és katonai formációt alakító három junta jelentős mértékben támaszkodik az iráni dróntechnológiára és terrorellenes szaktanácsadásra, Irán kivonulása esetén ezek a kormányok védtelenebbé válnának az al-Káida és az Iszlám Állam helyi ágaival szemben. Iráni pénz, alkatrész híján csökkenhet a helyi hadseregek technológiai fölénye, ami a dzsihádista fegyveres csoportok még intenzívebb előretöréséhez, teljes térségek lerohanásához és a régió további destabilizációjához vezethet. Emiatt akár százezrek indulhatnak meg észak felé – Algéria, Líbia, majd Európa – irányába menekülve a terror és a káosz elől.
A száheli helyzetet enyhítheti, hogy az immár komoly globális drónhatalomnak számító Törökország nemrég jelentette be, hogy csapatokat telepít Nigerbe. Irán visszaszorulásával Ankara veheti át Teherán szerepét a térségben, ami mérsékelheti a fentebb említett kockázatokat.
Aktivizálódó alvó sejtek?
Amennyiben az Iránt kvázi igazgató Forradalmi Gárda (IRGC) közvetlen támadás alá kerül, és sarokba szorítják, az afrikai tevékenységükben az alábbi forgatókönyvek várhatók. Irán évtizedek óta építi hálózatait Nyugat-Afrikában – különösen Nigériában és Szenegálban –, és egy totális háború esetén Teherán utasítást adhat bizonyos célpontok (nyugati nagykövetségek, vállalatok, izraeli érdekeltségek) elleni támadásokra. Nigériában az Iszlám Mozgalom (Islamic Movement in Nigeria, IMN) radikalizálódhat. Ha az iráni finanszírozás megszűnik, a csoport töredékei más, esetleg radikálisabb – akár szunnita dzsihádista – csoportokhoz csatlakozhatnak, tovább destabilizálva a térséget.
Irán afrikai ügynökhálózata – különösen Eritreán keresztül – fokozhatja a digitális és fizikai szabotázst a tenger alatti adatkábelek ellen, amelyek a Vörös-tenger fenekén futnak és Európát kötik össze Ázsiával. Fennáll a veszélye, hogy iráni kiképzésű szabotőrök menekültnek álcázva szivárognak be Dzsibutiba vagy Szomáliába, hogy onnan hajtsanak végre rajtaütéseket.
Káosz a Vörös-tengeren
A Vörös-tenger és az Ádeni-öböl mentén az iráni támogatású hálózatok – Eritreában és Szomáliában, illetve a túlparton, az IRGC által szponzorált jemeni húszik – fokozhatják a tengeri aknásítást és a kalózhajók támogatását. A jemeni húszik (Ansar Allah) az iráni ellenállás legaktívabb és legkiszámíthatatlanabb tagjai. Ők nem csupán szolidaritást vállalnának, hanem a konfliktus egyik elsődleges motorjává válnak a Vörös-tengeren – ahogy azt láttuk már korábban is, amikor onnan is lőtték Izraelt a gázai konfliktus eszkalációját követően.
A vörös-tengeri kalózkodás fokozódásával a tengeri biztosítási díjak akár 300-500 százalékkal is emelkedhetnek a térségben, ami miatt a hajók többsége kénytelen lesz megkerülni Afrikát a Jóreménység-foka mentén. Az események a térségi élelmezésbiztonságra is hatással lehetnek, mivel Etiópia és Szomália gabonaellátása a Vörös-tengeren keresztül zajlik.
A Palestine-2 hiperszonikus rakétákkal és Samad-4 drónokkal felszerelt húszik közben többek között összehangolt támadást indíthatnak az izraeli Eilat kikötője, valamint az Iránnal ellenséges muszlim érdekeltségek, így szaúdi és emírségekbeli olajfinomítók ellen, hogy gazdasági nyomást gyakoroljanak a Nyugatra.
Ha Irán hátországa gyengül, a húszik önálló hadúrrá is válhatnak a térségben, ellenőrizve az afrikai embercsempész és fegyverútvonalakat, közvetlen fenyegetést jelentve a dzsibuti – amerikai, kínai stb. – katonai bázisokra.
Az események Szomáliára is hatással lehetnek. A jemeni húszik közvetítésével az elmúlt években a siíta Irán kvázi szövetségesi viszonyt alakított ki az ottani szunnita terrorista csoporttal, az al-Káida hálózathoz tartozó as-Sabábbal. Az al-Káida jelenleg Iránban élő vezetője, Szajf al-Adel kulcsszerepet játszott az iráni–as-Sabáb közeledésben. A szomáliai milícia fegyvereket, drónokat és ezek üzemeltetéséhez szükséges szakértelmet kapott Teherántól.
Irán kiesésével az as-Sabáb nem roppanna össze, ugyanakkor a pénzügyi háttértámogatás egy részének elvesztése miatt a csoport kénytelen lesz még agresszívabban adóztatni a helyi lakosságot és a humanitárius segélyeket, ami tovább fokozhatja a belső feszültséget és a migrációt. A teheráni kapcsolatok meglazulásával az as-Sabáb elveszítheti a tengeri célpontok követéséhez szükséges GPS-eszközöket és drónokat. Ez paradox módon kaotikusabbá teheti a tengeri biztonságot, mert a csoport kontrollálatlanabb, „hagyományos” kalóztámadásokkal próbálhatja pótolni a kieső bevételeit.
Az as-Sabáb átmeneti gyengülését az Iszlám Állam helyi csoportja, az ISIS-Somalia (Abnaa ul-Calipha) is megpróbálhatja kihasználni, ami véres belháborúhoz vezethet Szomálián belül.
Címlapfotó: Az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) egy 2015-ös tengeri hadgyakorlata a Hormuzi-szorosban (Fotó: Wikipedia/akkasemosalman.ir)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 