A Száhel övezetben az elmúlt években messze az oroszok szenvedték el a legnagyobb veszteségeket. Miért fontos ez? Néhány év szünet után úgy tűnik, visszatérhetnek az amerikaiak a térségbe. Az elmúlt időszakban a dzsihádisták térnyerésével azonban megváltozott a régió biztonsági helyzete, így az amerikaiaknak sem mindegy, mivel kell kalkulálniuk. Az elérhető nyilvános adatok alapján megnéztük, az elmúlt években milyen veszteségi rátát realizáltak a nemzetközi katonai missziók Afrikában.
A Száhel övezet három országában – Mali, Burkina Faso és Niger – lezajlott puccsok nyomán a térség jelentős változásokon ment át az elmúlt években. A hatalomra jutó junták kitették a francia és amerikai katonai missziókat, miközben ezzel fordított arányban soha nem látott dzsihádista erőszak bontakozott ki a katonai kormányzatokkal szemben. A nyugatiak helyébe lépő oroszok, és újabban törökök ugyanakkor nem tudtak gátat szabni a terrorizmusnak. Az egyre inkább kezelhetetlennek tűnő helyzetet felismerve úgy tűnik, az amerikaiak visszatérhetnek a régióba. A megváltozott biztonsági helyzetben ugyanakkor az amerikaiaknak is készíteniük kell egy lehetséges veszteségkalkulációt. Mindezek fényében az elérhető nyilvános adatok alapján megnéztük, az elmúlt években milyen veszteségi rátát realizáltak a nemzetközi katonai missziók Afrikában.
Elöljáróban fontos megjegyezni, a kérdés meghatározása összetett feladat, mivel az adatok átláthatósága jelentősen eltér a transzparens ENSZ-missziók és az ilyen jellegű adatokat bizalmasan kezelő katonai magánvállalkozások között. Ami nem meglepő, a legmagasabb veszteségi rátával az orosz Africa Corps (ex-Wagner) dolgozik, mivel ők közvetlen támadó műveletekben vesznek részt, és nem vonatkoznak rájuk az ENSZ szigorú biztonsági protokolljai. Az adatokból az látszik, míg egy ENSZ békefenntartónál kb. egy az 500-hoz az esély a halálra, addig egy Maliban harcoló orosz zsoldosnál ez az arány akár egy a 25-höz is lehet egy intenzívebb időszakban.
Mivel az orosz fél nem közöl hivatalos statisztikákat, így itt oknyomozó, válságfigyelő portálok és hírszerzési információk adatai az irányadók. A legsúlyosabb veszteségüketket Maliban szenvedték el: a 2024. júliusi tinzaouateni csata során egyetlen rajtaütésben – a konvojban haladó 80-100 fegyveresből – 20/84 zsoldos esett el. Ha figyelembe vesszük, hogy Maliban kb. 1000–2000 orosz állomásozik, ez az egyetlen incidens 2-4 százalékos azonnali veszteséget jelentett a teljes ottani állományra nézve. A Közép-afrikai Köztársaság, ahol ugyancsak úgy 2000 fegyveresük teljesít szolgálatot, a harcok intenzitása alacsonyabb, a rajtaütések és az aknák miatti éves becsült veszteségi ráta 1-2 százalék körül mozog.
Az oroszoknak Mozambikban sem volt sok szerencséjük. A Wagner 2019 szeptemberében érkezett az északi Cabo Delgado tartományba, hogy leverje az Iszlám Állammal szövetséges Ahlu Sunnah Wal Jammah (ASWJ) felkelését. Mintegy 160–200 zsoldost és logisztikai támogatást (helikoptereket, drónokat) telepítettek a kelet-afrikai országba. Hivatalos adat nem ismert, de a hírszerzési és helyi jelentések szerint legalább 7–12 katonájuk halt meg fél év alatt. A legsúlyosabb incidens 2019 októberében történt, amikor egy rajtaütésben 5-7 orosz katonát öltek meg, többüket lefejezték. Ez alig fél év alatt úgy 5 százalékos halálozási rátát jelentet, ami egy alacsony intenzitásúnak indult konfliktusban ilyen rövid idő alatt magas aránynak számít. A katonai logisztikai tervezés szerint egy egység már 10-15 százalékos veszteségnél elveszíti a támadóképességét, 30 százaléknál pedig harcképtelenné válik. A Wagner mozambiki kalandja is gyorsan véget ért, 2020 tavaszán kivonták egységeiket. (Érdekesség, ahogy arról mi is írtunk, ez pont az a helyszín, ahol most az amerikai Exxon és a francia TotalEnergies szeretne gázt kitermelni, Ukrajna pedig cseppfolyósított LNG-t exportálni.)
A törökök veszteségei sem ismertek. Szomáliában főleg kiképzési feladatokat látnak el, míg Líbiában drónoperátorokat és tiszteket állomásoztatnak, a frontvonalon szír zsoldosokat használnak. Hivatalosan így csak néhány török katona halálát ismerték el az elmúlt években. Kérdés, mire mennek majd Nigerben, ahová csapatokat terveztek telepíteni, ám egyelőre még csak kiképzők érkeztek.
Az oroszokkal és a törökökkel ellentétben az ENSZ pontos statisztikát vezet a kiküldetések veszteségeiről – legyen az baleset, betegség vagy harctéri elhalálozás. Az elérhető adatok szerint a mali MINUSMA volt az ENSZ legveszélyesebb missziója a 2023-as kivonulásig. Ebben összesen 311 békefenntartót vesztettek, akik közül 174-en harctéri cselekményekben, 88-an betegségben, 38-an pedig balesetben hunytak el. Ez éves átlagos halálozási arányt tekintve kb. 0,2-0,3 százalék körül mozgott a teljes állományra vetítve.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban jelenleg is folyamatban lévő MONUSCO esetében évi kb. 0,1 százalék alatti a veszteség. Az összesítés szerint az átlagban 10-12 ezer katonával működő misszióban 1999 óta 629-en betegségben, 450-en balesetben, 308-an harctéri cselekményekben hunytak el, míg 38-an önkezükkel vetettek véget életüknek.
Az amerikai haderő száheli jelenlétét – különösen Nigerben, ahonnan 2024 augusztusában távoztak végleg – minimális véráldozat jellemezte. Ez az amerikai stratégia lényegéből, a távoli hadviselésből (drónok) és a helyi erők kiképzéséből fakadt. Az Egyesült Államok nagyjából 1000–1100 katonát állomásoztatott Nigerben az elmúlt évtizedben. Legsúlyosabb incidensük 2017. október 4-én történt Tongo Tongo mellett, ahol egy összecsapás során 4 amerikai speciális műveletekre kiképzett katona esett el. (A rajtaütés előtti napon a nigeri és az amerikai katonák egy olyan bevetést hajtottak végre, amelynek célja az Iszlám Állam Száhel Tartománya (ISSP/ISGS) egyik parancsnokának, Doundou Chefou-nak a felkutatása, elfogása vagy megölése volt. Ez az incidens az 1993-as mogadishui csata óta a legkomolyabb amerikai emberveszteséget jelentő harci cselekmény volt Afrikában. Az amerikai védelmi minisztérium 2018-as vizsgálata megállapította, hogy a különleges erők 11 fős egysége nem volt felkészülve a küldetésre.)
Az elmúlt 20 évben az amerikaiak egyébként összesen kevesebb mint 10 katonát vesztettek közvetlen harci cselekményben a Száhel övezetben. Ha a legvéresebb 2017-es évüket nézzük, az 1000 fős állományra vetítve a halálozási ráta 0,4 százalék volt, ám 20 éves periódusra levetítve az éves átlagos veszteség 0,05 százalék alatt maradt.
Címlapfotó: A tanzániai különleges egység katonái 2013 nyarán az ENSZ MONUSCO-missziójának kötelékében (Fotó: Flickr/MONUSCO/Sylvain Liechti)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 