Látványos stratégiai és taktikai átalakuláson ment keresztül 2026 első felére az Iszlám Állam mozambiki szárnya (Islamic State Mozambique – ISM, a helyi diskurzusban korábban Anszar asz-Suunna vagy as-Sabáb). Míg a korábbi éveket a látványos, brutális tömegtámadások és a stratégiai jelentőségű kikötővárosok – például Mocímboa da Praia vagy Palma – fegyveres ellenőrzése jellemezte, mára a szervezet egy sokkal rugalmasabb, hibrid hadviselési modellre tért át. Ez a fordulat közvetlen hatással van a Rovuma-medence hatalmas, több mint 50 milliárd dollár értékű cseppfolyósított földgáz (LNG) projektjeire. A nemzetközi energetikai óriások, élükön a francia TotalEnergies-zel, hosszú évek kényszerű szünete után éppen 2026 elején határozták el magukat a tevékenységek teljes körű újraindítására. Az ISM újbóli aktivizálódása és jelenléte azonban folyamatos fenyegetést jelent a beruházások hosszú távú fenntarthatóságára nézve.
Az ISM idei tevékenységét elemző katonai szakértők rámutatnak, hogy a csoport feladta azt az ambícióját, hogy nyílt katonai konfrontációban tartson meg nagy városi központokat a jól felszerelt ruandai és mozambiki reguláris erőkkel szemben. Ehelyett a nehezen hozzáférhető vidéki és tengerparti övezetekre fókuszálnak. Az amerikai Armed Conflict Location & Event Data (ACLED) válságfigyelő csoport júniusi elemzése feltárja, hogy az ISM-nek sikerült stabilizálnia egy új befolyási övezetet Cabo Delgado tartomány északkeleti partvidékén. Ez a zóna több mint 100 kilométer hosszan nyúlik el a tengerpart mentén, és körülbelül 50 kilométer mélységben nyomul be a szárazföld belsejébe Mocímboa da Praia várostól délre egészen a Palma körzetéig. Ebben a térségben a dzsihadisták viszonylagos mozgásszabadságot élveznek, és itt tartják fenn fő logisztikai bázisaikat.
Az enklávén belül az ISM szakított a korábbi válogatás nélküli terrorral. A lakossággal szemben egy sokkal kifinomultabb, kevésbé erőszakos, hittérítésre fókuszáló szektariánus megközelítést alkalmaznak. Prédikációkkal, vallási kényszerítéssel és gazdasági ösztönzőkkel igyekeznek társadalmi bázist kiépíteni a marginalizált Mwani és Makua etnikai csoportok fiataljai körében. Ez a taktika azért veszélyes, mert a helyi lakosság körében a kormányerők katonai szigora esetenként nagyobb ellenszenvet vált ki, így az ISM képes alternatív „kormányzati” szereplőként fellépni.
Ezzel éles ellentétben az enklávé határain kívül – különösen Macomia körzetében és a déli Nampula tartomány határvidékén – az ISM könyörtelen gerilla- és terrorakciókat folytat. Az amerikai The Soufan Center kutatóintézet májusi jelentése megerősíti, hogy a csoport tevékenysége itt a folyamatos megfélemlítésre összpontosít, amely többek között keresztény falvakat, templomokat és külszíni, kézi erővel kitermelt bányákat vesz célba, meggátolva a belső menekültek hazatérését és fenntartva a folyamatos instabilitást.
Lesállásból támadnak konvojokra
A stockholmi székhelyű African Security Analysis elemzőközpont taktikai összefoglalója szerint az ISM hadműveleti modellje a rendkívüli mobilitásra, a konvojok elleni rajtaütésekre, az útelzárásokra és a tengeri folyosók használatára épül. Fegyverzetükben megjelentek a gépkarabélyok mellett a gránátvetők (RPG-k), különféle aknavetők és a házilag gyártott robbanószerkezetek (IED-ek) is. Számlájukra idén három komolyabb katonai akció írható:
Az N380-as főútvonal megbénítása: A Macomia és Oasse közötti útszakaszon az ISM rendszeresen lesállásokból csap le katonai és kereskedelmi szállítmányokra. Ez szinte teljesen elvágta a tartomány északi és déli része közötti biztonságos szárazföldi összeköttetést.
A macomiai aknavetős támadás: Jóllehet Macomia városában a mozambiki fegyveres erők (FADM) és jelentős ruandai kontingens állomásozik, a biztonsági helyzet kaotikus. Az ACLED szerint május 25-én az ISM fegyveresei öt aknavető-gránátot lőttek ki a kormányerők CETA elnevezésű katonai táborára. Bár az akció nem követelt áldozatot, bebizonyította, hogy a lázadók képesek tüzérségi csapásokat mérni megerősített katonai bázisokra is.
Célzott gyilkosságok: Május 20-án Macomia Napulubo negyedében fegyveresek az otthonában kerestek fel és lőttek le egy helyi halkereskedőt, akit kollaborációval vádoltak. Egy nappal később a Macomiától 40 kilométerre északra fekvő Litamanda faluban az ISM kivégzett egy civil férfit. A Iszlám Állam központi médiája (al-Naba) az esetet úgy tálalta, mint egy „keresztény harcos” likvidálását, jóllehet a helyi jelentések szerint egy egyszerű földművesről volt szó, akit a családja szeme láttára öltek meg.
Egyre inkább az emberrablások váltságdíjaiból finanszírozzák magukat a terroristák
A The Soufan Center adatai azt mutatják, az ISM az elmúlt év során négyszer több váltságdíjért elkövetett emberrablást hajtott végre, és ez a tendencia 2026-ban is domináns bevételi forrásnak számít. A csoport emellett védelmi pénzeket szed a helyi illegális arany- és rubinbányák üzemeltetőitől, valamint ellenőrzi a tengeri csempészútvonalakat.
Ez a „gazdasági ragadozó” életmód lehetővé teszi számukra, hogy teljesen függetlenítsék magukat az Iszlám Állam közel-keleti központjának pénzügyi támogatásától. Az ACLED adatai alapján a Cabo Delgadó-i felkelés 2017-es kirobbanása óta a megerősített halálos áldozatok száma már meghaladta a 6500 főt, a belső menekültek száma pedig százezrekre tehető. A 2026-os kiújuló erőszakhullám miatt a humanitárius krízishelyzet tovább mélyült.
Az ingadozó biztonsági helyzet miatt libikókázik több dollármilliárdos LNG-projekt
Az ISM újraaktivizálódásának az ad külön pikantériát (miként arról tavaly év végén mi is részletesen írtunk), hogy Cabo Delgado tartomány tengerparti része ad otthont a világ egyik legnagyobb feltáratlan földgázmezőjének (Rovuma-medence). A biztonsági környezet alakulása pedig közvetlenül határozza meg a globális energiabiztonsági beruházások sorsát.
A francia energetikai nagyvállalat, a TotalEnergies által vezetett Mozambique LNG projekt sorsa a leginkább kitett a szárazföldi biztonsági kockázatoknak. A cég még 2021 áprilisában hirdetett vis maior helyzetet a Palma városa elleni terrortámadás után, és teljesen evakuálta az Afungi-félszigetet. A biztonsági helyzet javulására és a ruandai csapatok sikeres stabilizációs tevékenységére hivatkozva a konzorcium feloldotta a korlátozásokat, és idén januárban hivatalosan is újraindította a szárazföldi és part menti építkezéseket. Jelentések szerint a bázison már több mint 4000 munkavállalót – köztük 3000 mozambiki állampolgárt – foglalkoztattak. A mérnöki munkák és eszközbeszerzések nagyjából 40 százalékos készültségen állnak – a Siemens Energy például már leszállította a szükséges gázturbinákat és kompresszorokat. Az ötéves kényszerpihenő miatt az eredetileg 2027-re tervezett első gázkitermelési és szállítási céldátum hivatalosan is 2029-re módosult.
Az újraindulást azonban gazdaságdiplomáciai feszültségek is nehezítik. A globális építőipari és infrastrukturális adatinformációs platform, a Megaproject májusi beszámolója szerint a TotalEnergies mintegy 2 milliárd dolláros költségtúllépést jelentett be a többéves leállás miatt. A mozambiki kormány azonban egy független brit auditra hivatkozva vitatja ezeket a költségeket, és egyelőre nem hagyta jóvá a projekt frissített fejlesztési tervét, ami komoly háttéralkukra kényszeríti a feleket.
Az ISM 2026-os adaptív taktikájára válaszul a TotalEnergies drasztikus védelmi beruházásokba kezdett. A portugál Lusa hírügynökség adatai szerint a high-tech védelmi gyűrű kiépítése során 120 nagy felbontású, éjjellátó CCTV-kamerát, 30 kilométernyi optikai kábelt, 28 elektromos alállomást és integrált beléptetőrendszert telepítenek a gázkomplexum köré, hogy megakadályozzák a gerillák beszivárgását.
Összesen egyébként 4 nagyobb, dollármilliárdos LNG-projekt fut a térségben:
Ruanda csak garanciák mellett tud besegíteni
A mozambiki gázmezők védelme és az ISM visszaszorítása nemzetközi katonai jelenlétet igényel, ám ez elég törékeny lábakon inog. Az Afungi-félsziget körüli biztonságot szinte kizárólag a ruandai hadsereg (RDF) jelenléte szavatolja. Ezt a missziót nagyrészt az Európai Unió finanszírozza, mivel az európai országoknak – különösen Franciaországnak – elemi érdekük az LNG-projektek beindulása.
Idén márciusban azonban Olivier Nduhungirehe ruandai külügyminiszter kijelentette, hogy országa kénytelen lesz kivonni csapatait Mozambikból, amennyiben a nemzetközi partnerek nem garantálnak kiszámítható és fenntartható hosszú távú finanszírozást a terrorellenes műveletekhez. Egy esetleges ruandai exodus azonnali biztonsági vákuumot teremtene, amit a mozambiki hadsereg önmagában képtelen lenne kezelni.
Oroszország is a színre lépett
A nyugati és ruandai jelenlét bizonytalanságát kihasználva újabban Oroszország is megpróbálja kiterjeszteni katonai-diplomáciai befolyását a térségben. Az ausztrál bányászati és energetikai portál, a Discovery Alert geopolitikai elemzése is kiemeli, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter júliusi maputói látogatása során hivatalosan is megerősítette: Moszkva kész közvetlen katonai és biztonsági támogatást nyújtani a mozambiki kormánynak a Cabo Delgadó-i lázadás leverésére, amennyiben Maputo erre hivatalos felkérést küld.
Ez gyakorlatilag a Kreml alá tartozó Africa Corps (AC) visszavezénylését jelentené, ami nem számít jó ómennek errefelé. Az AC elődje, a Wagner-csoport ugyanis – ahogy arról mi is írtunk – hét éve egyszer már csúfosan leszerepelt a terroristák elleni fellépéssel; nagy mellénnyel érkeztek, hogy aztán komolyabb veszteségek után pár hónap múlva ki is vonják csapataikat Mozambikból.
A mostani orosz lépés ismét komoly geopolitikai dilemmát jelenthet a mozambiki vezetés számára, hiszen az orosz katonai segítség – akár reguláris, akár magánbiztonsági vállalatok formájában – elidegenítheti a dollármilliárdokat befektető nyugati konzorciumokat. Furán nézne ki, ha orosz zsoldosok biztosítanák mondjuk az amerikai ExxonMobil platformjait.
Címlapkép: A mozambiki Cabo Delgado tartomány határa (Fotó: Flickr/F Mira)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 