A Dél-afrikai Köztársaságban tapasztalható idegengyűlölet – xenofóbia – és az abból fakadó erőszakhullámok nem elszigetelt, alkalmi incidensek, hanem az 1994 utáni poszt-apartheid éra mélyen gyökerező, strukturális társadalmi-gazdasági válságának tünetei. Bár az ország alkotmánya és jogrendszere elvben progresszív, a valóságban a migránsok, menekültek és menedékkérők folyamatos fenyegetettségben élnek.
Újabb kritikus ponthoz érkezett az idegenellenes feszültség a Dél-afrikai Köztársaságban: a radikális bevándorlásellenes csoportok ultimátumot intéztek az okmányokkal nem rendelkező külföldieknek, aminek hatására afrikai migránsok ezrei kényszerültek elhagyni az országot a megtorlásoktól tartva. Ez a jelenség rávilágít arra a folyamatra, amelynek során az először a zimbabwei menekültek ellen irányuló agresszió mára kiterjedt a kontinens más országaiból érkező idénymunkásokra és kisvállalkozókra is.
A zimbabwei krízistől az általános mobilizációig
A dél-afrikai xenofób erőszak modern története szorosan összefonódik a szomszédos országok politikai és gazdasági instabilitásával. Az első tömeges, országos visszhangot kiváltó pogromsorozat 2008-ban robbant ki, amelyben legalább 62 ember vesztette életét – köztük dél-afrikai állampolgárok is –, és több tízezer embert űztek el lakhelyéről. Ebben az időszakban az elsődleges célpontok a hírhedt zimbabwei diktátor, Robert Mugabe rezsimje és a hiperinfláció elől menekülő zimbabwei állampolgárok, valamint a mozambiki és szomáliai bevándorlók voltak.
Az erőszak ezt követően 2015-ben Durbanben és Johannesburgban lángolt fel, amit négy évvel később hasonló atrocitások követtek, s ekkor már hangsúlyosan a nigériai és más közép- és nyugat-afrikai üzlettulajdonosok ellen irányult. Míg a korábbi évtizedekben a politikai menekültek képezték a viták középpontját, a koronavírus-járványt (Covid-19) követő gazdasági recesszió felerősítette a gazdasági alapú narratívákat. Napjainkban az erőszak és a zaklatás elsődleges célpontjaivá a környező államokból – Lesotho, Mozambik, Malawi és Zimbabwe – érkező idénymunkások váltak, akiket a mezőgazdaságban, az építőiparban és a szolgáltatószektorban történő olcsó bérfoglalkoztatással vádolnak a helyi közösségek.
Friss jelentések szerint malawi, mozambiki, etióp áldozata is volt az erőszaknak. Június 19-én Pietermaritzburgban egy 29 éves malawi férfit köveztek halálra egy bevándorlásellenes tüntetés során; a malawi kormány evakuációs programot indított és még júniusban több mint 8 ezer állampolgárukat buszoztatták haza, különösen Durban térségéből. Májusban és június elején a Western Cape tartománybeli Mossel Bayben törtek ki zavargások, ahol helyi lakosok azzal vádolták meg az építőipari cégeket, hogy papírok nélküli mozambikiakat alkalmaznak. Tucatnyi migráns otthonát gyújtották fel, és mozambiki jelentések szerint legalább 5 állampolgáruk életét vesztette. Ezt követően több mint 800 mozambiki tért vissza azonnal hazájába a megtorlások elől menekülve. (A dél-afrikai igazságügyi miniszter, Mmamoloko Kubayi elismerte a Malawi, Mozambik és Ghána által indított kényszerű visszafogadási hullámok tényét.)
Március és május között öt etióp állampolgárt lőttek le Johannesburgban – ebből hármat egy étteremben –, kifejezetten a külföldi üzlettulajdonosok elleni összehangolt megfélemlítési akciók részeként. Az etiópok hagyományosan a kiskereskedelmi szektorban – helyi kisboltok, az úgynevezett tuckshops vagy spaza shops – tevékenykednek a szegényebb külvárosokban, ami közvetlen konkurenciát jelent a helyi kisvállalkozóknak.
Vigiláns csoportok és intézményesített megfélemlítés
A dél-afrikai idegengyűlölet egyik legveszélyesebb kortárs trendje az önbíráskodó – vigiláns – mozgalmak intézményesülése és társadalmi elfogadottsága. A 2021–2022-ben megerősödött Operation Dudula (a zulu szó jelentése: „kiszorítani” vagy „visszaverni”) új szervezeti formát és ideológiai keretet adott a xenofóbiának. Bár a csoportok hivatalosan a „törvénytelen bevándorlás” és a bűnözés ellen lépnek fel, a gyakorlatban tevékenységük kimeríti a gyűlölet-bűncselekmények fogalmát. A legújabb, civil alapon szerveződő radikális csoportosulás, a March and March mozgalom demonstrációkat szervezett Pretoria, Johannesburg és Durban utcáin.
A Human Rights Watch jelentései szerint ezek a csoportok összehangolt kampányokat folytatnak: „Közvetlenül zaklatják a külföldieket a munkahelyeiken, blokád alá vonják a nyilvános egészségügyi klinikákat, megakadályozva a bevándorló nők és gyermekek ellátását, és illegális igazoltatásokat végeznek a rendőrség passzív asszisztálása mellett.” A fizikai agresszió fegyverek – például nehéz korbácsok, úgynevezett sjambokok és kábítófegyverek – szisztematikus használata mellett zajlik, ami állandó félelmet és bizonytalanságot szül a migráns közösségekben.
A brutális munkanélküliség fűti a xenofóbiát
A xenofóbia eszkalációja mögött meghúzódó legfőbb katalizátor az ország drámai gazdasági hanyatlása. A hivatalos adatok szerint a Dél-afrikai Köztársaságban a tágabb értelemben vett munkanélküliségi ráta meghaladja a 43 százalékot. Ez a rendkívül magas arány, párosulva a közszolgáltatások (áramellátás, víz, egészségügy) összeomlásával, ideális talajt biztosít a bűnbakképzésnek.
A Human Sciences Research Council (HSRC) dél-afrikai szociális helyzetet vizsgáló átfogó kutatásai (South African Social Attitudes Survey, SASAS) drámai elmozdulást mutatnak a társadalmi toleranciaküszöbben. Míg 2020-ban 28 százalék volt azok száma, akik egy migránst se akartak látni az országban, addig tavaly már a megkérdezett dél-afrikaiak 42 százaléka vélekedett így. Ugyancsak növekedett azok aránya, akik szerint a migráció növeli a bűnözést: 2018-ban 64, míg tavaly már 77 százalék vallotta ezt. Az adatokból tehát az látszik, hogy a társadalom jelentős része közvetlen gazdasági és biztonsági fenyegetésként tekint a külföldiekre. Ezt erősítik meg az Afrobarometer felmérései is, melyek szerint a dél-afrikaiak 69 százaléka kifejezetten negatívnak ítéli meg a bevándorlók gazdasági hatását, és 85 százalékuk a menekültek befogadásának radikális csökkentését vagy teljes megszüntetését támogatja.
Ez a narratíva éles ellentétben áll az Institute for Security Studies (ISS) kutatási eredményeivel, amelyek azt bizonyítják, hogy a bevándorló munkaerő és a külföldi kisvállalkozások valójában serkentik a lokális gazdaságot, és minden egyes migráns munkavállaló átlagosan két munkahelyet teremt a dél-afrikai állampolgárok számára.
Intézményi kudarc a működésképtelen menekültügyi rendszer
Az Amnesty International és az Institute for Security Studies elemzései közben rávilágítanak arra, hogy a válság elmélyüléséért az állami intézményrendszer működésképtelesége is felelős. A dél-afrikai menekültügyi rendszer gyakorlatilag összeomlott. A menedékkérelmek elutasítási aránya kirívóan magas, megközelíti a 96 százalékot. A bürokratikus útvesztők miatt a menedékkérőknek gyakran akár 19 évet is várniuk kell a végleges döntésre. Addig pedig jogi vákuumban, ideiglenes papírokkal vagy dokumentumok nélkül kénytelenek élni. Az adatok szerint jelentős számú – több mint 161 ezer – menedékkérő ügye áll fellebbezési szakaszban, ami kiszolgáltatottá teszi őket a hatósági zaklatásoknak és a vigiláns csoportok igazoltatási akcióinak.
A politikai elit a strukturális kormányzati kudarcokról – korrupció, infrastrukturális hiányosságok – a figyelmet tudatosan a migránsokra irányítja. Az illegális migráció kérdése a helyhatósági választási kampányok központi elemévé vált, ahol a pártok retorikája gyakran legitimálja az utcai agressziót.
Jogi és igazságszolgáltatási válaszlépések
Bár az államigazgatás és a rendőrség sokszor passzív, a dél-afrikai igazságszolgáltatás szervei megpróbálnak gátat szabni az önbíráskodásnak. Mérföldkőnek számít a johannesburgi South Gauteng High Court döntése a Kopanang Africa Against Xenophobia and Others v. Operation Dudula and Others nevű ügyben. A bíróság bűnösnek találta az Operation Dudula mozgalmat és annak vezetését megfélemlítés, zaklatás és alkotmányellenes jogsértés vádjában, egyúttal eltiltotta a szervezet tagjait attól, hogy önkényesen blokkolják a migránsok egészségügyi intézményekhez való hozzáférését.
Ez a bírói végzés jogilag kötelező érvényűvé tette a kormány által korábban elfogadott, de érdemben végre nem hajtott rasszizmus elleni nemzeti akciótervének (National Action Plan to Combat Racism, Racial Discrimination, Xenophobia and Related Intolerance, NAP) gyakorlati alkalmazását, amely előírja egy korai figyelmeztető és gyors reagálású mechanizmus felállítását a xenofób incidensek kezelésére.
Képlékeny jövőkép
A Dél-afrikai Köztársaságban zajló xenofób támadássorozat nem kezelhető pusztán rendészeti kérdésként. Amíg az ország nem képes érdemi reformokat végrehajtani a strukturális munkanélküliség csökkentésére, a lakhatási krízis felszámolására és a menekültügyi rendszer transzparenssé tételére, addig a külföldi állampolgárok, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő afrikai idénymunkások, továbbra is a társadalmi feszültségek elsődleges villámhárítói maradnak.
A politikai bűnbakképzés és a vigiláns csoportok elszámoltathatóságának hiánya a jogállamiság alapjait veszélyezteti, és súlyos regionális diplomáciai konfliktusokhoz vezethet az Afrikai Unió tagállamaival.
Címlapkép: Afrikai utcakép (Forrás: Tana Consulting)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 