Az elmúlt időszak eseményei is azt igazolják, hogy a szudáni katonai junta és a korábbi szövetséges, immár szakadárnak számító félkatonai RSF (Rapid Support Forces – Gyorsreagálású Támogató Erők) között három és fél éve kirobbant polgárháború a régió egyik legösszetettebb, leghalálosabb proxi-konfliktusává terebélyesedett. Ami kezdetben két tábornok, a szudáni juntát elnökként vezető Abdel Fattah al-Burhan és a korábbi alelnöke, az RSF-et irányító Mohamed Hamdan Dagalo rivalizálásának indult, mára egy olyan szövevényes nemzetközi konfliktussá alakult, amelyben a szomszédos államok és a regionális nagyhatalmak saját geostratégiai, gazdasági és biztonsági érdekeik mentén táplálják a polgárháborút.
Az elmúlt napokban a szudáni kormányerők (SAF) egy konvojt bombáztak drónokkal a líbiai-csádi-szudáni hármashatárnál, amely lőszert és katonákat vitt volna a Szudán nyugati felét, a dárfúri régiót ellenőrző RSF-nek. Nem sokkal utána arról szóltak a hírek, hogy hetek óta drónok szállnak be Etiópia felől a délkelet-szudáni Kék-Nílus tartományba. A tájékoztatás szerint a lelőtt drónok SAF-célpontokat támadtak volna. Közben az amerikai Yale Egyetem Humanitárius Kutató Laboratóriuma (Yale School of Public Health’s Humanitarian Research Lab, HRL) műholdfelvételek alapján arról jelentett, hogy Etiópiában a Szudán délkeleti határához közel fekvő Asosa városában, az Etióp Nemzeti Védelmi Erők (ENDF) bázisán komoly csapatösszevonások történtek azt követően, hogy a SAF forrásai azt állították, az RSF az asosai repülőtéren keresztül kapott utánpótlást a határ túloldalán, a Kék-Nílus tartományban zajló összecsapásokhoz.
A friss hírek is azt látszanak igazolni, hogy egyre több szomszédos ország kapcsolódik be a szudáni polgárháborúba, amely az elmúlt hónapokban az eddig a harcok gyújtópontjának számító dárfúri régión túl a nílusi ország más térségeiben is egyre inkább erőre kap. Az új fejlemények kapcsán érdemes áttekinteni, milyen trendek mentén halad a konfliktus. A harcok elhúzódása és a súlyos humanitárius válság mögött ugyanis ma már döntő részben a külső szereplők folyamatos katonai, logisztikai és pénzügyi utánpótlása áll. Az alábbiakban a rendelkezésre álló szakértői jelentések, műholdas adatgyűjtések és elemzések alapján mutatjuk be a két szemben álló oldal külső támogatási rendszereit.
Az RSF köldökzsinórja, a Csád-Líbia-Dárfúr háromszög
Az RSF rendkívüli mozgékonysága, nehézfegyverzettel történő ellátottsága és drónkapacitása nem lenne fenntartható egy kiterjedt nemzetközi logisztikai hálózat nélkül. A Szudán nyugati, Csáddal és Líbiával határos dárfúri régióját uraló szervezet támogatása döntően egy regionális szponzor köré szerveződik, amely a szomszédos államok gyenge központi kormányait és geopolitikai kiszolgáltatottságát használja ki. Régóta ismert, hogy Dagalo tábornok milíciájának legfőbb nemzetközi támogatója az Egyesült Arab Emírségek. Ugyan ezt az érintettek évek óta következetesen tagadják, de ahogy arról már többször is írtunk, Abu-Dzabi érdekeltsége többrétű.
Az RSF által ellenőrzött dárfúri és észak-szudáni aranybányák kitermelésének döntő része illegális csatornákon keresztül Dubajba áramlik. Az aranykereskedelemből származó bevételek képezik az RSF zsoldosállományának és fegyvervásárlásainak elsődleges finanszírozási forrását. Ezen felül az Emírségek stratégiai vörös-tengeri kikötői koncessziókat kíván biztosítani. A támogatás politikai-ideológiai motivációjának alapja, hogy az Öböl-menti monarchia határozottan fellép a Muszlim Testvériséghez és a korábbi diktátor, a népirtással is megvádolt Omar el-Besír rezsimjéhez köthető iszlamista frakciók ellen, amelyeket a SAF soraiban és hátországában vél felfedezni. Nemzetközi jelentések igazolják, hogy az Emírségekből kínai és nyugati gyártmányú páncélozott szállító harcjárművek (APC), drónok, fejlett zavaróberendezések és lőszerek érkeznek az RSF-hez Csádon, Líbián és újabban egyes információk szerint Etiópián keresztül.
Ebben a rendszerben a Líbia keleti részét ellenőrző Halífa Haftar tábornok és a Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) kulcsszerepet játszik az RSF ellátásában. Haftar területei – különösen a kufrai régió és a szudáni-líbiai-csádi hármashatár – biztonságos tranzitövezetként szolgálnak az Emirátusokból érkező fegyverszállítmányok számára. Az LNA bázisokat bocsát az RSF rendelkezésére a határ mentén, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelentései szerint közvetlen üzemanyag- és katonai támogatást nyújt a határ feletti ellenőrzésért folytatott harcokban.
A harmadik fél, Mahamat Déby csádi elnök kormánya hivatalosan semlegességet hirdet, azonban az ország területe az RSF logisztikájának egyik fő szárazföldi és légi belépési pontjává vált. A kelet-csádi Amdjarass repülőtere az Abu Dzabi által finanszírozott „humanitárius segítségnyújtás” álcája alatt a fegyverszállító teherrepülőgépek fogadóállomásává vált. Innen a hadianyagot csádi felségterületen át, teherautó-konvojokkal szállítják át Dárfúrba. De ahogy korábban mi is írtuk, a fegyverek légi úton az RSF által drónbázisként is használt dél-dárfúri Nyala repterére is érkeznek. Ugyan a csádi vezetést és kormányzatot domináló zagawa etnikum élesen szemben áll az RSF-fel a dárfúri népirtások miatt, a csádi állam súlyos pénzügyi függősége az Emírségektől megbénítja N’Djamena ellenállási képességét.
Etiópia irányából nyílt az új frontvonal délen
Korábban már a humanitárius krízis kapcsán említettük, hogy az elmúlt időszak fejleménye, hogy Dárfúr után Szudán délkeleti határvidékén is komoly harcok indultak a felek között. Az összecsapások Észak-Kordofán tartományban, illetve annak fővárosa, El-Obeid városa körül lángoltak fel, amiben a már korábban említett Etiópiából a Kék-Nílus tartomány felé – és részben Dél-Szudánon áthaladó – utánpótlási útvonal játszik kulcsszerepet.
A Yale elemzői az augusztus 23. és 28. közötti időszak műholdképei alapján körülbelül 100 újonnan megjelent könnyű harci járművet azonosítottak három csoportban, ami jelentős csapatösszevonást mutat. A felvételeken 15 páncélozott szállító harcjármű, 14 járműszállító trailer és legalább nyolc teherszállító teherautó is feltűnt. Több páncéloson láthatóan fegyvereket rögzítettek, köztük legalább ötre nehézfegyverzetet szereltek fel. A HRL becslése szerint az újonnan összeállított csoport egy 750-1000 fős egység szállítására lenne képes, mivel mindegyik jármű legalább hat harcost tud szállítani.
A drónakciók stratégiai célja a Kék-Nílus fővárosa, Ed-Damazin veszélyeztetése, valamint a szudáni junta erőinek megosztása, elvonva azokat az észak-kordofáni és el-obeidi frontokról. Etiópia bekapcsolódása polgárháborúba a SAF-fal való feszült viszonyára – határviták az Al-Fashaga régióban, valamint a Nagy Etióp Újjászületés Gát (GERD) körüli nézeteltérések – és az Egyiptommal szembeni regionális vetélkedésére vezethető vissza.
A juntát közben Egyiptom, Irán, a törökök, az oroszok és a szaúdiak is segítik
Ha támogatásról van szó, al-Burhan tábornok rezsimjének sincs szégyenkezni valója. A Port Szudánba visszaszorult, de a nemzetközileg elismert kormányzatot képviselő szudáni junta és az SAF a regionális státusz quo megőrzésében érdekelt államokra támaszkodik.
Egyiptom az SAF legfőbb stratégiai partnere. Kairó számára Szudán stabilitása közvetlen nemzetbiztonsági érdek. Vadászgépekkel (MiG-29), tüzérségi lőszerrel, katonai tanácsadókkal és hírszerzési adatokkal látják el a szudáni hadsereget. A tavalyi év közepétől az egyiptomi Nyugati-sivatag bázisairól indított drónok közvetlenül is csapásokat mérnek az RSF állásaira. Kairó a saját nézőpontja szerint a Nílus vízgyűjtőjének biztonságát, a déli határ védelmét és az RSF jelentette anarchia megállítását tartja szem előtt, meggátolva, hogy az Emírségek vagy Etiópia túlzott befolyásra tegyen szert a térségben.
A junta másik nagy szponzora, Irán a konfliktust kihasználva építette újjá diplomáciai és katonai kapcsolatait Szudánnal. Teherán fejlett Mohajer-6 típusú harci és felderítő drónokat szállított az SAF részére. Ez a katonai technológia döntő szerepet játszott abban, hogy a szudáni hadsereg 2024–2025 folyamán sikeres ellenoffenzívákat indíthatott Omdurman és Kartúm térségében. Az iszlám köztársaság célja, hogy a hadianyag-szállításokért cserébe logisztikai és tengerészeti jelenlétet biztosítson magának a Vörös-tenger szudáni partvidékén.
Hasonló célok vezérlik Törökországot is. Ankara a gazdasági és védelmi kapcsolatok elmélyítésére törekszik Port Szudánnal. Bayraktar TB2 drónokat, precíziós bombákat, valamint modern drónellenes elektronikai zavarórendszereket adtak el a SAF-nak, ami jelentősen növelte a reguláris erők precíziós csapásmérő képességét.
Oroszország szerepvállalása dinamikusan változott a polgárháború során. A háború korai szakaszában a Wagner-csoport (a későbbi átszervezés után: Africa Corps) az RSF-fel együttműködve vett részt az aranybányászatban és az illegális fegyverkereskedelemben. Moszkva azonban 2024-től geopolitikai irányváltást hajtott végre. A hivatalos orosz diplomácia és a védelmi minisztérium a Port Szudánban székelő szudáni junta felé fordult, üzemanyagot, fegyvereket és katonai támogatást ajánlva fel. Ennek fő ellenértéke egy orosz tengerészeti, logisztikai támaszpont megépítése lehet a Vörös-tengeren.
A diplomáciai és pénzügyi hátteret közben Szaúd-Arábia és Katar adja. A Dzsiddában zajló béketárgyalások házigazdájaként a szaúdiak hivatalosan semleges közvetítőként lépnek fel, azonban a Vörös-tenger stabilitása és a saját, Vision 2030 elnevezésű gazdasági programjuk védelme érdekében az állami intézmények megőrzését és a SAF-ot támogatják, ellensúlyozva az Emírségek agresszív terjeszkedését. Katar pénzügyi és humanitárius segítséggel támogatja a juntát, szembemenve a regionális rivalizálásban az Emírségek érdekeivel.
Ami a jelenlegi kilátásokat illeti, amíg az külső csatornákon – különösen az Egyesült Arab Emírség és Irán, valamint Egyiptom részéről – akadálytalanul áramlik a pénz és a hadianyag, egyik szudáni fél sem lesz érdekelt a tartós fegyverszünetben vagy a politikai rendezésben. A béke kulcsa így nem csupán Kartúmban vagy Port Szudánban, hanem az Abu-Dzabiban, Kairóban, Teheránban és Addisz-Abebában hozott döntésektől függ.
Címlapfotó: Nemzetközi segélyszállítmány érkezik a nyugat-kordofáni En Nahud városának piacára 2013-ban. A települést tavaly év közepn foglalta el az RSF (Fotó: Salahaldeen Nadir/World Bank/Flickr)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 