Ukrajna és Oroszország Afrikában folytatott egymás elleni akcióiról a szudáni polgárháború 2023 tavaszi kitörése óta vannak szórványos, időről időre feltűnő információk. Ennek ellenére nagyon kevés a megbízható adat, szinte alig lehet bármit is tudni létszámokról, pontos akciókról, veszteségekről. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az elmúlt három év ismert forrásai és adatai alapján Afrika nem vált az orosz-ukrán háború második frontjává: nincs olyan összefüggő hadszíntér, ahol orosz és ukrán reguláris erők állnának egymással szemben. A jelenleg elérhető információk alapján az orosz–ukrán konfliktus afrikai vetülete korlátozott és aszimmetrikus. A harcok 2025-ig leginkább Szudánban, majd Maliban folytak. Egy friss amerikai riport szerint az ukránok azonban tavaly év vége óta Líbiában is jelen vannak. Az eddigi mérleg szerint Ukrajna néhány korlátozott műveletben képes volt közvetlenül zavarni az orosz afrikai katonai hálózatokat, de ezek a műveletek nem változtatták meg alapjaiban Oroszország afrikai katonai jelenlétének szerkezetét.
Ukrajna bárhol harcol Oroszországgal, ahol csak tud – még Afrika sivatagjaiban is címmel jelent meg egy hosszú riport a CNN honlapján, amelyben az ukrán katonai hírszerző ügynökség (Ukrajna Védelmi Minisztériumának Hírszerzési Főigazgatósága/Головне управління розвідки – HUR/ГУР) Észak-Maliba és az amerikai hírtelevízió állítása szerint Líbiába vezényelt egységeivel beszélgettek oroszellenes hadműveleteikről.
A CNN cikke három komoly állítást tett:
- Az egyik szerint az ukránok kiképzőként jelen vannak Mali északi részén, ahol a junta és az őket támogató orosz Africa Corps zsoldosai ellen harcoló tuareg lázadókat – az Azawadi Felszabadítási Front nevű szervezetet (Front de libération de l’Azawad, FLA) – támogatják, és többek között segítettek nekik Kidal városának elfoglalásában. Az ostromot a térség legradikálisabb iszlamista terrorista csoportjával, az al-Káidához köthető JNIM-mel (Jama’at Nusrat al-Islam wal-Muslimin) koordinálva hajtották végre, azaz az ukránok egy oldalon harcoltak az al-Káidával az oroszok ellen.
- A másik állítás szerint a Tripoli székhelyű líbiai kormány fennhatósága alatt álló, attól keletre fekvő Miszráta kikötővárosában 2025 vége óta állomásozik egy ukrán tengeri drónkezelő kontingens, amely onnan hajt végre akciókat a Földközi-tengeren az oroszokkal szemben. Jelenlétükről először a francia RFI közszolgálati rádió számolt be idén tavasszal, és bár Kijev hivatalosan soha nem erősítette meg, az amerikai hírtelevízió szerint mindez mostanra nyílt titok. Egy Líbiában állomásozó ukrán tengeri drónkezelő – név nélkül – arról beszélt a CNN-nek, hogy egysége a miszrátai nemzetközi katonai bázist használja kilövőállomásként az orosz „árnyékflotta” elleni támadásokhoz, cserébe a helyi erők kiképzéséért.
- Az ukrán hírszerzés egy, a hadműveleteket ismerő forrása az állította az amerikai hírtelevíziónak, hogy több ukrán szakértő Szudánban is állomásozik, valamint hogy Csádból, Nigerből és Burkina Fasóból származó csapatok korábban Maliba utaztak, hogy ott ukrán katonáktól kapjanak drónkezelési kiképzést.
A két fél egymással szemben Afrikában folytatott akcióiról a szudáni polgárháború 2023 tavaszi kitörése óta vannak szórványos, időről időre feltűnő információk. Ennek ellenére nagyon kevés az adat és a nyom, szinte alig lehet bármit is tudni létszámokról, pontos akciókról, veszteségekről. Ettől függetlenül ugyanakkor a CNN friss riportja is azt igazolja, a jelenség létezik – még ha ezt az érintettek tagadják is. A fejlemények fényében ezért az elérhető nyilvános adatok alapján megnéztük, mit lehet tudni az oroszok és ukránok egymás elleni afrikai tevékenységéről.
A Száhel és Líbia a kulcs
Az egykori Wagner-csoportból 2023-ban megszervezett, a Kreml alá becsatolt katonai magánvállalat, az Africa Corps (AC) – ahogy azt a korábban a Wagner tevékenységéről írt kétrészes, átfogó anyagunkban bemutattuk – Afrikában három helyszínen van hangsúlyosan jelen: Líbiában, Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban (KAK). Utóbbi az egyik legfontosabb logisztikai központjuk a kontinens közepén. Emellett a 2021-2023-as puccsokat követően a Száhel lett a második fókusz. Az új katonai kormányzatok ugyanis a hatalomátvételt követően a nyugati erőket – franciákat és amerikaikat – kiutasították az országból, helyüket pedig az oroszok vették át. Mali mellett Niger is fontos helyszín, beszámolók szerint az AC zsoldosai azt a 101-es drónbázist használják Niamey mellett, amelyet korábban az amerikaiak és franciák használtak és építettek ki térségbeli terrorellenes műveleteikhez.
Az orosz egységek pontos létszáma nem ismert. A becslések összesen 3500-4500 zsoldosról beszélnek a teljes kontinens vonatkozásában. Ez pedig legfeljebb néhány száz – Mali, Líbia és a KAK esetében úgy ezer – fős alakulatokat jelent országonként. Ezt igazolják a legutóbbi nigeri események – amelyről mi is részletesen beszámoltunk –, ahol az AC-egységeinek köszönhetően vertek le nemrég egy belső, a hadseregből indult puccskísérletet a juntával szemben. Az orosz beavatkozást maga Moszkva is elismerte. A nigeri események ugyanakkor azt mutatják, az Africa Corps jelenleg annyira képes, hogy hatalmon tartsa a száheli juntákat. Ez pedig arra jó, hogy így hozzáféréssel bírjon bizonyos erőforrásokhoz, nyersanyagokhoz (arany, urán) és olyan beruházásokhoz, mint egy atomerőmű építése Nigerben.
Aszimmetrikus konfliktus
Fontos megjegyezni, hogy az elmúlt három év ismert forrásai és adatai alapján Afrika nem vált az orosz-ukrán háború második frontjává. Nincs olyan összefüggő hadszíntér a fekete kontinensen, ahol orosz és ukrán reguláris erők állnának egymással szemben. A jelenleg elérhető információk alapján az orosz–ukrán konfliktus afrikai vetülete korlátozott és aszimmetrikus.
Ukrajna kis létszámú, zömében különleges műveleti eszközökkel igyekszik megzavarni az orosz jelenlétet. Keresik a fogást Moszkva afrikai katonai és politikai hálózatain, és gyengíteni próbálják azokat korlátozott tevékenységükkel és akcióikkal. A nyilvánosan hozzáférhető bizonyítékok alapján kétféle ukrán tevékenységet lehet elkülöníteni: titkosszolgálati és különleges műveleti akciók Oroszországhoz kötődő fegyveres személyek és szervezetek ellen; illetve helyi fegyveres partnerek támogatása elsősorban hírszerzéssel, kiképzéssel és dróntechnológiával.
Oroszország ezzel szemben sokkal nagyobb és tartósabb katonai infrastruktúrát épített ki a fekete kontinensen: a Wagner-csoport 2017-től több országban működött, majd Jevgenyij Prigozsin 2023-as halála és a Wagner átszervezése után a szerepet egyre inkább a már említett, közvetlenül az orosz védelmi minisztérium alá rendelt Africa Corps vette át. A washingtoni Carnegie Endowment elemzőközpont és más források szerint a Wagner korábbi embereinek jelentős része az új struktúrában is tovább szolgál.
Az első front: Szudán (2023-2025)
A szembenállás első frontja Szudánban nyílt meg. Oroszország és a Wagner 2017-től kezdve fokozatosan építette ki kapcsolatait a nílusi országban. Moszkva még a 2019-ben puccsal megbuktatott, Szudánt harminc évig irányító Omár el-Bashír diktátor idején biztonsági és kiképzési feladatokban vett részt, miközben orosz érdekeltségek jelentek meg az aranybányászatban. Az amerikai pénzügyminisztérium 2023-as szankciós dokumentuma szerint a Wagnerhez kötődő afrikai, köztük szudáni aranyüzletek finanszírozták a csoport afrikai és ukrajnai működését is.
A 2023 áprilisában kitört szudáni polgárháborúban – amely két korábbi szövetséges tábornok, a szudáni juntát elnökként vezető Abdel Fattah al-Burhan és korábbi alelnöke, a félkatonai RSF (Rapid Support Forces – Gyorsreagálású Támogató Erők) milíciát irányító Mohamed Hamdan Dagalo között tört ki – a Wagner és Moszkva érdekei kezdetben az RSF felé húztak. A Reuters hírügynökség 2024-es összefoglalója szerint az ukrán különleges erők ezért a junta hadereje, az SAF (Sudanese Armed Forces) oldalán jelentek meg, hogy fellépjenek az orosz érdekeltségek ellen (és állítólag magát al-Burhánt is kimenekítették az ostromlott Kartúmból).
A helyzetet később jelentősen bonyolította, hogy az RSF-et Líbia felől a tripoli központi kormányzattal harcoló Haftár tábornok és a Líbiai Nemzeti Hadsereg (Libyan National Army, LNA) segítségével támogató Moszkva fokozatosan közeledni kezdett a SAF-hoz is, elsősorban a vörös-tengeri, port szudáni katonai jelenlét reményében. Az EU menekültügyi szervezetének (European Union Agancy for Asylum, EUAA) összefoglalója is jelezte, hogy Oroszország 2024 folyamán fokozatosan eltávolodott az RSF-től és az SAF felé mozdult.
Ukrán nyomok Omdurmannál
A legkomolyabb nyilvánosan dokumentált szudáni ukrán műveletsorozat 2023 szeptemberében a szudáni fővárossal szemben, a Nílus partján fekvő Omdurman városában zajlott. A CNN geolokációs és videóelemzése szerint több, egymással összefüggő dróntámadás érte ott az RSF állásait és járműveit. Összesen 14 különálló csapást figyeltek meg, és hét helyszínt azonosítottak. A felvételeken ukrán nyelvű kezelőfelület volt látható, a taktika pedig erősen emlékeztetett az ukrajnai háborúban használt módszerekre.
Az amerikai hírtelevízió szerint egy ukrán katonai forrás úgy fogalmazott, hogy az akciót nagy valószínűséggel az ukrán különleges szolgálatok hajtották végre. Ez azonban nem azonos a hivatalos ukrán felelősségvállalással. Így azt is rögzítették, hogy egy magas rangú szudáni katonai vezető nem tudott az ukrán műveletről, és nem hitte el az erre vonatkozó állításokat. A nyilvánosan hozzáférhető videós és geolokációs bizonyítékok, valamint több forrás szerint az ukrán különleges szolgálatok nagy valószínűséggel részt vettek az RSF elleni 2023. szeptemberi műveletekben, de Kijev hivatalosan nem vállalta az akciót. Az amszterdami székhelyű oknyomozó újságírói kollektíva, a Bellingcat ugyanakkor egyes, ukránnak állított fegyveresekről készült videókat vizsgálva meghatározott pontos helyszíneket Omdurman környékén, de hangsúlyozták, hogy a videók egy része önmagában nem bizonyítja a résztvevők nemzetiségét.
A francia Le Monde napilap 2023 novemberében egy ukrán forrásra hivatkozva arról írt, hogy az ukrán különleges erők valóban jelen voltak Szudánban. Omdurmanban olyan éjszakai támadást is beazonosítottak, amelyben profi éjjellátó és harci felszerelést használó fegyveresek egy épületet támadtak. Az ukrán Kyiv Post hírportál 2024 februárjában olyan videót közölt, amely állításuk szerint az ukrán katonai hírszerzés, a HUR által elfogott Wagner-harcosok kihallgatását mutatta. A felvételen egy Wagner-jelvényt viselő orosz fogoly, valamint az ukrán különleges erőkhöz köthető személyek láthatók. A videó helyszínét és teljes kontextusát azonban nem sikerült minden részletében tisztázni. A brit The Guardian napilap közben több forrásra hivatkozva szintén arról számolt be, hogy az ukrán különleges erők Szudánban az orosz Wagner ellen dolgoztak.
Ukrán kiképzők a szudáni juntánál
A szudáni ukrán jelenlét 2024-ben egy új elemmel, a junta haderejének, az SAF katonáinak kiképzésével bővült. Az EUAA 2025-ös országjelentése több egymástól független sajtóforrásra hivatkozva rögzítette, hogy az ukrán különleges erők 2024 márciusától a szudáni hadsereg tagjainak kiképzésében is részt vehettek. A jelentés külön hivatkozik az amerikai Wall Street Journal napilap 2024. március 6-i riportjára.
A Carnegie szerint a Wall Street Journal által megszólaltatott ukrán HUR-források mintegy 100 ukrán különleges műveleti katonáról beszéltek, akik 2023 augusztusában érkezhettek a szudáni főváros, Kartúm térségébe. A feladatuk állítólag a szorongatott helyzetbe került al-Burhan tábornok kimenekítése volt, később azonban a műveletek az RSF és az orosz Wagner ellen irányultak.
A szudáni műveletek rövid távú eredményeinek számítottak az ukrán különleges műveletekhez köthető dróntámadások az RSF-fel szemben, illetve, hogy a Wagnerhez kötődő személyeket fogtak el, emellett ukrán taktikai módszerek – különösen kisebb drónok, éjjeli műveletek, precíziós rajtaütések – jelentek meg a junta és az SAF eszköztárában. Fontos megjegyezni azonban, hogy az ukrán műveletek nem gyakoroltak döntő hatást a szudáni polgárháború egészére. Az SAF és az RSF közötti erőviszonyok alakulásában sokkal nagyobb szerepet játszottak a helyi csapatok, az Egyiptomból, Iránból, Törökországból az Egyesült Arab Emírségekből és más szereplőktől érkező támogatások, valamint az egész szudáni katonai-gazdasági rendszer – ahogy arról nemrég mi is részletesen írtunk.
Ugyancsak fontos jelezni, hogy nincsenek megbízható, függetlenül, ellenőrzött összesített adatok arról, hány orosz Wagner-harcos vagy RSF-katona halt meg az ukrán műveletek következtében. Ugyanígy nincs ellenőrzött nyilvános adat az ukrán különleges erők szudáni veszteségeiről sem.
A második front: Mali (2024-)
Az ukrán jelenlétre Maliban 2024 első feléből vannak nyomok. A francia Le Monde napilap több, egymástól független forrásra hivatkozva arról írt, hogy a mali junta és az őket támogató oroszok ellen harcoló tuareg lázadók kapcsolatba kerültek az ukrán katonai hírszerzéssel, tőlük hírszerzési információkat kaptak, emellett kis, robbanótöltettel felszerelt drónok bevetését sajátították el, és bizonyos források szerint egyes harcosokat Ukrajnában is kiképeztek. A francia lap azt is írta, hogy ezeket a drónokat később a Tinzaouaten körzetében lezajlott harcokban is használták. A történet szempontjából fontos, hogy a tuareg lázadók nem igazolták egyértelműen az ukrán kapcsolatot, és azt hangsúlyozták, hogy drónjaik egy része más forrásból származott.
Mindettől függetlenül szinte minden forrás azt állítja, az orosz–ukrán afrikai konfrontáció szempontjából a 2024. július 22–27. között Mali északi részén, az algériai határhoz közeli Tinzaouatenben lezajlott ütközet volt eddig a legfontosabb fegyveres harc. A Reuters hírügynökség szerint a Wagner és a mali hadsereg maga is elismerte a súlyos veszteségeket. Orosz csatornák megerősítették több ismert harcos, köztük a Grey Zone Telegram-csatorna adminisztrátora, Nikita Fedjakin halálát.
A tuareg lázadók azt állították, 84 orosz és 47 mali katonával végeztek. Ezt azonban a teljes veszteségre vonatkozóan nem sikerült függetlenül ellenőrizni. A Reuters több tucat orosz és mali halottat dokumentáló helyszíni és közösségimédia-felvételeket ellenőrzött, illetve 23 eltűnt és két fogságba esett Wagner-harcost azonosított.
Az összecsapás kapcsán érdemes kiemelni Algéria érintettségét: nehéz elképzelni, hogy Algír ne támogatta volna a tuaregeket és az ukránokat a műveletben. Az pedig egészen biztos, hogy nem akadályozta meg őket ebben – pedig arra közvetlenül a mali-algériai határon került sor.
Az ukrán HUR szóvivője, Andrij Juszov, két nappal a csata után olyan nyilatkozatot tett, amelyben azt mondta: a lázadók megkapták a szükséges információkat, amelyek lehetővé tették a sikeres művelet végrehajtását az oroszok ellen. Ezért az az állítás, hogy Ukrajna semmilyen kapcsolatban nem volt a tuareg lázadókkal, nehezen tartható. A részletek ugyanakkor nem bizonyíthatóak, így például az, hogy részt vettek-e ukrán katonák közvetlenül a tűzharcban. A Le Monde szerint a tuaregek ukrán drónkiképzést kaptak; a Carnegie szerint az ukrán támogatás legalább részben hozzájárult a támadás sikeréhez. Juszov megjegyzései felháborodást váltottak ki Mali, Niger és Burkina Faso katonai juntáiból, amelyek hivatalos panaszt nyújtottak be az ENSZ Biztonsági Tanácsánál, terrorizmus támogatásával vádolva Ukrajnát. Mali 2024. augusztus 4-én megszakította diplomáciai kapcsolatait Ukrajnával, arra hivatkozva, hogy Kijev szerepet vállalt a támadásban. Niger néhány nappal később szintén megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Ukrajnával. Kijev ezt elutasította, és azt közölte, hogy az ellene felhozott vádak nem bizonyítottak. Szenegál pedig bekérette az ukrán nagykövetet, miután ukrán részről nyilvános üzenetek jelentek meg a mali támadásról.
Kijev azóta szemmel láthatóan óvatosabban nyilatkozik. Miközben ugyanis az amerikai Armed Conflict Location & Event Data (ACLED) válságfigyelő csoport Nyugat-Afrikáért felelős vezető elemzője, Héni Nsaibia szerint Kidal idei elfoglalása súlyos vereséget jelentett a mali rezsim – és az azt támogató orosz csapatok – számára, addig a CNN mostani állítását, miszerint az ukránok segítettek volna a tuareg FLA-nak és a radikális iszlamista JNIM-nek az ostromban, Kijevben már nem kommentálták az amerikai hírcsatornának. Ahogy a cikkben a Líbiára és a mali kiképzésekre vonatkozó állításokra sem reagálták érdemben az ukránok. Ez nem véletlen: bár elméletileg külön szervezetekről van szó, az FLA és a JNIM közti határvonal nagyon keskeny, ami azt jelenti, hogy Ukrajna az FLA támogatásával terrorcsoportok kezébe juttathat érzékeny dróntechnológiákat és know-how-t.
Nem igazán találják a fogást az oroszokon
Ukrajna jelenlétének talán legérdekesebb nyoma a kis harci drónok rendszerének afrikai adaptációja. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert nem egyszerű fegyverszállításról van szó, hanem egy teljes, az ukrán fronton kidolgozott harcászati módszer került át az afrikai gerillaháborúkba. Ugyanakkor az afrikai drónháború nem ukrán monopólium. Mali és Oroszország is rendelkezik jelentős drónkapacitással, és 2026-ban már orosz Geran/Shahed-típusú eszközök is megjelentek a mali hadszíntéren.
Ukrajna néhány korlátozott műveletben képes volt közvetlenül zavarni az orosz afrikai katonai hálózatokat, de ezek a műveletek nem változtatták meg alapjaiban Oroszország afrikai katonai jelenlétének szerkezetét.
Címlapfotó: A szudáni junta katonái a Sennar tartományban fekvő Jebel Moya nevű régészeti lelőhelynél 2024. október 7-én, két nappal azután, hogy elfoglalták azt az RSF-től (Fotó: X/Wikipedia)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
