Az Európai Unió déli határain a migrációs folyamatok tavaly óta jelentős átalakuláson mentek keresztül. Miközben az EU külső határain észlelt illegális határátlépések összessége csökkenő tendenciát, 2025-ben össz-uniós szinten mintegy 26 százalékos esést mutatott, a migrációs nyomás egy része új, másodlagos útvonalakra terelődött át. A legszembetűnőbb elmozdulás a Kelet-Líbia–Gávdosz/Kréta tengelyen következett be. Miközben a Törökországból az égei-tengeri görög szigetekre vezető hagyományos útvonalakon a görög határőrizet és a török hatóságok szigorú fellépése miatt csökkent az áramlás, a líbiai Tobruk és Bengázi térségéből induló tengeri útvonalak használata jelentősen megugrott.
A Görögországba a tengeren át illegálisan érkezők száma Krétán és a szomszédos, apró Gávdosz szigetén a 2024-es 4935 főről tavaly 19948 főre emelkedett, ami több mint négyszeres növekedést jelent. E megugrás elsődleges kiváltó oka a szudáni polgárháború eszkalációja, a szomszédos Csád destabilizációja, valamint a Kelet-Líbiát ellenőrző Halífa Haftar tábornok és a Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) által biztosított operatív mozgástér az embercsempész hálózatok számára. A tendencia 2026-ban is folytatódott: az EU közös határ- és partvédelmi ügynöksége, a Frontex hivatalos jelentései szerint a Kelet-Mediterrán útvonalon belül a Tobruk–Kréta folyosó maradt az egyik legsűrűbben használt és legveszélyesebb átkelőhely.
Transzkontinentális migrációs folyosó
A Krétánál az Unióba lépő irreguláris migrációs folyosó megértéséhez a konfliktusok és az embercsempész-útvonalak hálózatát több ezer kilométerre délebbre, a szubszaharai térségben és Kelet-Afrikában – esetenként pedig Bangladesben – kell vizsgálni. A 2023 áprilisában – a szudáni juntával szembeforduló RSF és a katonai kormányzat közötti – polgárháború a világ egyik jelenlegi legsúlyosabb humanitárius és menekültválságát eredményezte. Ahogy arról mi is írtuk, eddig több mint 10 millió ember kényszerült emiatt otthona elhagyására.
A menekültek egy része Kelet-Csádba áramlott, ahonnan a szegénység, az ellátás hiánya és a politikai instabilitás miatt az embercsempész-hálózatok észak felé terelik a tömegeket. A Brussels Signal elemzése kiemeli, hogy a Szudánból induló és Európába – főként Görögországba és Olaszországba – érkező migránsok száma 2025-re és 2026-ra több mint háromszorosára nőtt az előző évekhez képest.
A Szudánból és Csádból elindulók a Líbia délkeleti részén, a Szahara sivatagban fekvő Kufra oázisvároson keresztül lépnek be az országba. Kufra az embercsempészek és a regionális milíciák ellenőrzése alatt álló elosztóközponttá vált, ahonnan a migránsokat teherautókon szállítják az északi tengerparti városokba. A Líbia keleti részét uraló Halífa Haftar tábornok és fiai (különösen Szaddám Haftar) által felügyelt terület – kiemelten Tobruk, Derna és Bengázi térsége – lett az Európába irányuló tengeri indulások fő központja. A kelet-líbiai hatóságok és a helyi milíciák szemet hunynak az embercsempész-klánok működése felett, vagy közvetlen részesedést kapnak az illegális kikötői indításokból. A korábban megszokott gumicsónakok helyett a csempészek egyre nagyobb méretű, kiszolgált halászhajókat vagy nagyteljesítményű motoros fémcsónakokat használnak, amelyeken akár 100–400 embert is összezsúfolnak a veszélyes, mintegy 300–400 kilométeres tengeri útra Kréta felé.
A Krétára illegálisan érkezők 85 százalékát a szudániak és az egyiptomiak adják
Ha az adatokat nézzük, a görög tengerészeti minisztréium (Υπουργείο Ναυτιλίας και Νησιωτικής Πολιτικής), a Frontex jelentései és a Libya Security Monitor statisztikái alapján 2024 óta Kréta vonatkozásában így alakultak az irreguláris migrációra vonatkozó statisztikák:
A legfontosabb megállapítás az, hogy miközben 2025-ben az EU vonatkozásában az illegális határátlépések mintegy 26 százalékkal estek vissza, a Kelet-Líbiából Krétára vezető tengeri útvonal forgalma több mint négyszeresére emelkedett. A legnagyobb görög szigeten partot érő migránsok összetétele jelentősen eltér az Égei-tenger északi szigetein (Leszbosz, Khíosz és Számosz) tapasztaltaktól:
- Egyiptomi állampolgárok (kb. 45-50%) – A líbiai határon átszivárgó egyiptomi fiatalok, akik a gazdasági válság és a szigorodó otthoni körülmények elől menekülnek.
- Szudáni menekültek (kb. 30-35%) – A polgárháború közvetlen áldozatai, akik Csádon és Líbián keresztül érkeznek.
- Egyéb nemzetiségek (15-20%) – Csádi, eritreai, szomáliai és bangladesi állampolgárok.
Operatív és humanitárius válsághelyzet
E déli migrációs folyosó forgalmának hirtelen megugrása súlyos logisztikai és biztonsági kihívások elé állította a görög hatóságokat. A Krétától délre fekvő apró sziget, a mindössze 30 négyzetkilométer területű Gávdosz – amelynek állandó lakossága alig 140-150 fő – a migrációs hullám közvetlen célpontjává vált. A Líbia partjaitól mindössze 250 kilométerre fekvő szigeten egyetlen állandó befogadóállomás vagy orvosi központ sem működik, amely alkalmas lenne több száz fős csoportok ellátására. Előfordult, hogy egyetlen hétvége alatt jóval többen érkeztek a szigetre, mint annak teljes lakossága. A görög tengerészeti hatóságok kénytelenek menetrend szerinti vagy katonai hajókkal azonnal továbbszállítani az érkezőket Kréta déli kikötőibe (Paleochora, Chora Sfakion).
De alapvetően Kréta sem képes a tömeges illegális migráció kezelésére. A sziget déli részén elhelyezkedő önkormányzatok (pl. Kantanosz-Szelino) nem rendelkeznek olyan zárt központokkal (RIC – Reception and Identification Centre), ahol tömegeket lehetne elhelyezni. A hatóságok így kénytelenek felújítatlan raktárakat, sportcsarnokokat és kikötői létesítményeket átalakítani ideiglenes szállássá Heraklionban, Haniában és Réthümnóban. A migránsok regisztrációja, azonosítása és orvosi szűrése lassú, a görög hatóságok a szárazföldre – Athén környéki táborokba – való átszállítással próbálják enyhíteni a krétai nyomást.
A helyiek nem örülnének egy állandó regisztrációs központnak a szigeten
A Kiriakosz Micotakisz vezette jobbközép görög kormány a Kréta körüli válságra válaszul több lépést is tett. Megerősítették a tengerészeti hatóságot és a partiőrséget (Hellenic Coast Guard), növelték a járőrhajók jelenlétét Kréta déli részén és a líbiai tengeri határvonal közelében. Megpróbálják diplomáciai nyomás alá helyezni Líbiát. Athén tárgyalásokat kezdeményezett mind a tripoli kormánnyal, mind a kelet-líbiai Haftar-adminisztrációval, valamint Egyiptommal az embercsempész-hálózatok felszámolása érdekében.
Közben jogi és politikai viták indultak el egy állandó regisztrációs központ (RIC) létesítéséről Krétán, amit a helyi lakosság és a turisztikai szektor ellenállása nehezít.
Ezzel párhuzamosan a Frontex kiemelt műveleti területté nyilvánította a Kelet-Mediterrán térséget. Több mint 3800 fős személyzet teljesít szolgálatot az EU külső határain, beleértve a Görögországba delegált egységeket is. A Frontex drónokkal és felderítő repülőgépekkel igyekszik észlelni a Tobrukból induló, túlterhelt lélekvesztőket, megelőzve a tengeri tragédiákat.
A válságkezelés nem szorítkozhat csak határellenőrzésre
A 2025–2026-os adatok egyértelműen bizonyítják, hogy az észak-afrikai és mediterrán migrációs útvonalak rendkívül rugalmasak és gyorsan alkalmazkodnak a határőrizeti szigorításokhoz. Miközben a klasszikus Törökország–Görögország útvonal aktivitása csökken, a Csád/Szudán ➔ Kelet-Líbia (Tobruk) ➔ Kréta útvonal az Európai Unió egyik legkritikusabb migrációs folyosójává vált.
A válság hosszú távú kezelése azonban nem szorítkozhat csupán a krétai határvédelemre és járőröztetésre. Amíg Szudánban elhúzódik a polgárháború – márpedig jelenleg úgy áll, hosszú évekig így lehet –, és Kelet-Líbiában a politikai megosztottság melegágya az embercsempészetnek, addig Kréta és Gávdosz továbbra is az észak-afrikai migrációs nyomás közvetlen frontvonalában marad.
Címlapfotó: Illegális migránsokat szállító csónak 2015. szeptember 2-án a görögországi Kósz szigete mellett (Fotó: International Federation of Red Cross and Red Crescent Societies/Flickr)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
