Noha a katonai kiadások Afrikát tekintve 8,5 százalékkal emelkedtek 2024 és 2025 között, a fegyverek importjának volumene 41 százalékkal csökkent a 2016–2020-as periódushoz képest – derült ki a SIPRI (Stockholm International Peace Research Institute, Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet) fegyverkezési, biztonsági trendeket elemző idei évkönyvéből. A fekete kontinensen továbbra is súlyos fegyveres konfliktusok zajlanak – Szudánban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Nigériában vagy épp a Száhelben –, ahol nem érvényesülnek az emberi jogok. Ezzel összefüggésben aggasztó trend, hogy a nemzetközi – akár más afrikai országból érkező – ENSZ-békefenntartók száma tíz év alatt a felére csökkent. A problémákat tetézi, hogy szubszaharai Afrika ad otthont a világ belső menekültjeinek több mint 45 százalékának, és rekordmagas, 167 milliós népesség él akut élelmiszerhiányban.
A Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) 2026-os évkönyve a globális biztonsági rendszert ért mélyreható, rendszerszintű megrázkódtatások évtizedek óta nem látott mértékű eszkalációjaként írja le a 2025-ös esztendőt. A nagyhatalmi rivalizálás kiéleződése, az államközi háborúk visszatérése és a multilateralizmus intézményeinek gyengülése közvetlen, összetett hatást gyakorol Afrikára. A kontinens biztonsági architektúráiban a korábban domináns béketeremtési-védelmi paradigmát egyre inkább felváltja a hatalmi alapon szerveződő fegyverkezési megközelítés, miközben a külső szereplők befolyásért és stratégiai erőforrásokért folytatott versenye tovább élezi a meglévő konfliktusokat.
Az állami és a humán biztonsági kihívások egymással szorosan összefonódott, összetett válságrendszert alkotnak. A fegyveres összecsapások, a terrorfenyegetettség, az extrém szegénység, a gyenge kormányzás, közigazgatás és a klímaváltozás okozta sebezhetőség együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy a kontinens a válságok egyik legfőbb gócjává váljon.
Tíz éve folyamatosan növekednek a katonai kiadások
A SIPRI adatai szerint a globális katonai kiadások a 11. éve emelkedtek, és elérték a rekordnak számító 2900 milliárd amerikai dollárt – a globális GDP 2,5 százalékát. Afrika is kifejezetten gyors mértékű fegyverkezési növekedést mutatott az elmúlt időszakban. A kontinens teljes katonai ráfordítása 2025-ben elérte az 58,2 milliárd dollárt. Reálértéken számítva a katonai kiadások Afrikában 8,5 százalékkal emelkedtek 2024-ről 2025-re, ami a harmadik leggyorsabb növekedési ütem volt a világ régiói között Európa (+14 százalék) és Ázsia/Óceánia (+8,1 százalék) mögött, messze meghaladva a globális átlagos növekedési ütemet (+2,9 százalék). Az afrikai katonai kiadások a teljes 2016–2025 közötti tízéves periódusban folyamatosan emelkedő pályát írtak le, tükrözve a regionális fegyverkezési verseny és az állami védelmi prioritások megerősödését.
Bár az afrikai országok közül egy sem szerepel a világ 15 legjelentősebb katonai költségvetéssel rendelkező állama között, a regionális védelmi büdzsék 8,5 százalékos reálnövekedése rámutat arra, hogy a kontinentális szereplők a fokozódó bel- és külpolitikai feszültségek hatására egyre nagyobb gazdasági erőforrásokat csoportosítanak át a biztonsági struktúrák finanszírozására.
A nemzetközi embargók papíron fékezik a fegyverkezést
A nehézfegyverzet nemzetközi kereskedelmének globális volumene a 2021–2025-ös ötéves időszakban a hidegháború vége óta mért legmagasabb szintet érte el, és 9,2 százalékos növekedést produkált a 2016–2020-as időszakhoz képest. Ezzel szemben az afrikai kontinens fegyverimport trendjei eltérő mintázatot mutattak.
Afrika a világ teljes nehézfegyver-importjának 4,3 százalékát adta a 2021–2025-ös időszakban. E fegyverek importjának volumene 41 százalékkal csökkent a 2016–2020-as periódushoz képest. Ez a jelentős visszaesés részben a pénzügyi korlátoknak, a szállítók átrendeződésének és a szigorodó fegyverembargóknak tudható be.
Az afrikai kontinens továbbra is a multilaterális fegyverembargók elsődleges célterülete. Tavaly az érvényben lévő 14 ENSZ- és 22 uniós embargó jelentős része afrikai államokat vagy ottani nem állami fegyveres csoportokat érintett.
ENSZ által elrendelt fegyverembargók Afrikában:
- Közép-afrikai Köztársaság: Részleges embargó, amely kifejezetten a nem-kormányzati erők fegyverhez jutását korlátozza.
- Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK): A nem-kormányzati fegyveres csoportokra vonatkozó fegyvereladási tilalom.
- Líbia: Részleges embargó a nem-kormányzati erők ellen.
- Szomália: Embargó a nem-kormányzati erők, különösen az as-Sabáb terrorszervezet ellen.
- Dél-Szudán: Részleges embargó a nem-kormányzati erők ellen.
- Szudán: Részleges embargó, amely kifejezetten az RSF milícia uralta Dárfúr régiójára terjed ki.
Európai Uniós fegyverembargók és autonóm szankciók:
- Az EU átültette és végrehajtotta az ENSZ Közép-afrikai Köztársaságra, KDK-ra, Líbiára, Szomáliára és Szudánra vonatkozó embargóit.
- Az EU az ENSZ-nél szélesebb hatókörű, szigorúbb korlátozásokat tartott fenn Szudán és Dél-Szudán tekintetében.
- Az EU saját fegyverembargót tart érvényben Egyiptom és Zimbabwe ellen.
Az egyes államok kísérletei a szankciók kijátszására gyengítették az embargók hatékonyságát 2025-ben. A SIPRI adatai egyértelmű bizonyítékokat rögzítettek a Líbiába irányuló tiltott fegyverszállításokról. Ezzel párhuzamosan a 2013-as Fegyverkereskedelmi Szerződés (ATT) keretein belül éles viták folytak a Szudánban harcoló felekhez eljutó fegyverszállítmányok megakadályozásáról és az ezzel összefüggő felelősségre vonásról.
A konfliktuszónákban szinte mindenhol romlott a biztonsági helyzet
Tavaly a globális fegyveres konfliktusok száma kismértékben csökkent (50 államról 49-re), azonban az államközi háborúk száma megduplázódott (háromról hatra). Afrika e folyamat középpontjában állt, mind a belső, mind az államközi összecsapások tekintetében.
Kelet-Afrika:
- Szudánban a harcok 2025-ben drámai mértékben fokozódtak. Az Armed Conflict Location and Event Data (ACLED) adatai alapján Szudán a világ 5 legpusztítóbb fegyveres konfliktusának egyike volt 18 447 becsült áldozattal, ami 11 százalékos növekedést jelentett a 2024-es adatokhoz képest (úgy, hogy ezek valószínűleg erősen alábecsült adatok). A háború súlyos civil áldozatokkal járt, 2025. április 11–14. között több mint 1500 civil vesztette életét Szudán legnagyobb belső menekülttáborát ért támadások során. (Az egy éve el-Fasher ostromában feltételezhetően kivégzett tízezrek ebben a kimutatásban nem szerepeltek.)
- Szomáliában az állami struktúrák és az as-Sabáb elleni fegyveres harc továbbra is meghatározta a biztonsági helyzetet, miközben nemzetközi átmenet zajlott a békefenntartásban.
- Dél-Szudánban tavaly dokumentálták a gyújtófegyverek (incendiary weapons) katonai alkalmazását.
Nyugat-Afrika és a Száhel:
- Nigériában is tovább romlott a biztonsági helyzet 2025-ben. A konfliktushoz kapcsolódó halálos áldozatok száma elérte a 12 096 főt, ami rendkívül drasztikus, 22 százalékos növekedés a 2024-es évhez viszonyítva.
- A Száhel övezetben és Nyugat-Afrikában bekövetkezett katonai hatalomátvételek miatt 2025-ben rekordszámú, összesen 7 tagállam részvételi jogát függesztették fel az Afrikai Unióban (AU).
- A regionális kohézió súlyos csapást szenvedett el, ahogy Burkina Faso, Mali és Niger végleg kilépett a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségéből (ECOWAS) és saját Száheli Államok Szövetsége (Alliance des États du Sahel, AES) néven saját blokkot hozott létre, amely egy ötezer fős közös haderőt is felállított.
Közép- és Dél-Afrika:
- A KDK és Ruanda közötti összecsapások a világ hat hivatalos államközi fegyveres konfliktusának egyikét képezték 2025-ben. Bár a diplomáciai erőfeszítések révén születtek részleges keretmegállapodások a két ország között, a végrehajtás hiányosságai miatt a harcok kiújultak – ahogy arról mi is írtunk.
- A Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) KDK-ban működő békefenntartó missziója (SAMIDRC) 2025 végéig bezárta kapuit.
Észak-Afrika:
- Észak-Afrika és a Közel-Kelet együttesen a világ kényszerkitelepített népességének mintegy egyötödét (20 százalékát) fogadta be 2025-ben. A régiót eközben akut élelmiszer- és vízhiány sújtotta.
- Líbia továbbra is a szankciók kijátszásának és az átláthatatlan fegyveráramlásoknak a melegágya maradt, míg Egyiptom az EU fegyverexport-korlátozása alá tartozott.
Drasztikusan csökkent a nemzetközi békefenntartók száma
A geopolitikai rivalizálás és a multilaterális cselekvőképesség bénultsága drámai hatással volt a multilaterális békefenntartó műveletekre. A békefenntartók globális létszámának csökkenése döntően szubszaharai Afrikában csapódott le. A nemzetközi békefenntartó személyzet létszáma e térségben az elmúlt évtizedben több mint a felére esett vissza.
A globálisan bevetett békefenntartó személyzet 2024-ről 2025-re bekövetkezett 15 818 fős csökkenése elsősorban a fekete-afrikai létszámleépítések közvetlen következménye volt. A hagyományos ENSZ-békefenntartás visszaszorulásával párhuzamosan az olyan regionális szervezetek, mint az Afrikai Unió (AU), valamint az ad hoc államkoalíciók próbálják betölteni a keletkező biztonsági vákuumot – minimális sikerrel.
Ami a missziókat illeti, miközben elindult az Afrikai Unió Szomáliai Támogató és Stabilizációs Missziója (AUSSOM) – amely az Afrikai Unió Szomáliai Átmeneti Missziójának (ATMIS) helyébe lépett –, addig hivatalosan befejeződött a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség missziója a Kongói Demokratikus Köztársaságban (SAMIDRC).
Súlyos jogsértések
Az afrikai konfliktusok során tavaly is a nemzetközi emberi jogok súlyos és rendszerszintű megsértése volt megfigyelhető. A Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) eljárást kezdeményezett a szudáni harcok során történt feltételezett vegyifegyver-használat kivizsgálására. A Comore-szigetek közben csatlakozott az 1972-es Biológiai Fegyvertilalmi Egyezményhez (BWC), ezzel 190-re emelve a részes államok számát. Szudánban a lakott területeken a pusztító robbanófegyverek (EWIPA) alkalmazása jelentős számú civil áldozathoz és az infrastruktúra pusztuláshoz vezetett. Közben tavaly bizonyítottan alkalmaztak gyújtófegyvereket Dél-Szudán területén.
Számos afrikai konfliktusövezetben továbbra is megfigyelhető a gyermekkatonák toborzása, a szexuális erőszak elrettentő eszközként való alkalmazása, az éheztetési taktikák, és megszaporodtak az egészségügyi intézmények elleni szándékos támadások. Ezzel párhuzamosan tavaly a szubszaharai Afrika adott otthont a világ belső menekültjeinek több mint 45 százalékának. Mindezt úgy, hogy 2025-ben becslések szerint rekordmagas számú, 167 millió afrikai állampolgár nézett szembe akut élelmezés-bizonytalansággal.
Diplomáciától a kiberbiztonságig
A globális fegyverzetellenőrzési rendszer megbomlása ellenére Afrika továbbra is jelentős saját regionális és szubregionális fegyverzetellenőrzési megállapodási hálózattal rendelkezik.
Hatályban lévő afrikai fegyverzetellenőrzési egyezmények:
- Pelindaba Szerződés (1996): Az Afrikai Atomfegyver-mentes Övezetről szóló szerződés, amely megtiltja az atomfegyverek állomásoztatását és fejlesztését a kontinensen.
- SADC Lőfegyver Protokoll (2001): A Dél-afrikai Fejlesztési Közösség protokollja a lőfegyverek, lőszerek és kapcsolódó anyagok ellenőrzéséről.
- Nairobi Protokoll (2004): A Nagy-tavak és az Afrika szarva régiók kis- és könnyűfegyvereinek (SALW) proliferációjának megelőzéséről és csökkentéséről szóló egyezmény.
- ECOWAS Kisfegyver Konvenció (2006): A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének konvenciója a kézifegyverekről és lőszerekről.
- Kinshasa Konvenció (2010): Közép-afrikai egyezmény a kis- és könnyűfegyverek ellenőrzésére.
Az Afrikai Unió tavaly önálló hivatalos állásfoglalást adott ki a nemzetközi jog kibertérbeli alkalmazásáról. Ezzel az AU egyike lett annak a 35 államnak és regionális szervezetnek a világon, amelyek tisztázták a nemzetközi jogi normák érvényesülését a digitális műveletek terén is. Tavaly november 22–23-án került sor az első Afrikában megrendezett G20 csúcstalálkozóra is, amelyen kiemelten foglalkoztak az afrikai prioritásokkal, és elfogadtak egy új, a kritikus ásványkincsekre vonatkozó nemzetközi keretrendszert, amely alapvető fontosságú a kontinens geopolitikai és védelmi-ipari pozíciója szempontjából.
Nem túl biztató az összkép
A SIPRI Yearbook 2026 adatai alapján az afrikai kontinens biztonsági képe 2025-ben rendkívül riasztó trendeket mutatott:
- Fegyverkezés és forráshiány: A katonai kiadások 8,5 százalékos reálnövekedése (58,2 milliárd dollár) jelzi, hogy a kontinens kormányai egyre többet költenek a biztonsági prioritások érdekében, miközben a fegyverimport volumene 41 százalékkal esett vissza.
- Eszkalálódó konfliktusok: Szudánban (+11 százalékkal több áldozat, 18 447 fő) és Nigériában (+22 százalékkal több áldozat, 12 096 fő) rekord mennyiségű harci cselekmény zajlott, miközben a KDK és Ruanda között államközi háború tombolt.
- Súlyosbódó válságok: A szubszaharai Afrika ad otthont a világ belső menekültjeinek több mint 45 százalékának, és rekordmagas, 167 milliós népesség él akut élelmiszerhiányban.
- Békefenntartási vakfoltok: A nemzetközi békefenntartói jelenlét egy évtized alatt felére csökkent a kontinensen (110 ezer főről 55 ezerre), miközben az Afrikai Unió működését 7 katonai puccs gyengítette, az ECOWAS-ból pedig a három száheli puccsista állam – Mali, Burkina Faso és Niger – is kilépett.
Afrika így a megváltozott globális rendben a nagyhatalmi erőforrás-verseny, a visszaszoruló multilaterális békefenntartás és a halmozódó humánbiztonsági katasztrófák metszéspontjában áll.
Címlapfotó: Az UNAMID misszió nigériai ENSZ-békefenntartói a szudáni Dárfúrban 2008. márciusában (Fotó: UN Photo/Stuart Price/Flickr)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
