A dzsihádista milíciák folyamatos támadásai után új ellenség ütötte fel a fejét Nigerben: saját katonái akarták megpuccsolni az Abdourahamane Tchiani tábornok vezette katonai juntát. A védelem kulcsa ezúttal is az oroszok voltak. A moszkvai védelmi minisztérium alá tartozó katonai magánvállalkozás, az egykori Wagnerből felállított Africa Corps (AC) mintegy 300 zsoldosa húzta ki a rezsimet újra a bajból. Az elmúlt hónapok eseményei egy régi mondást igazolnak az oroszokkal kapcsolatban: a zsoldos egység „követségnek sok, katonának kevés” – azaz a csapat mindössze arra elég, hogy hatalmon tartsa a nigeri juntát.
Augusztus 28-án az éjszakai órákban összehangolt katonai akció kezdődött Niameyben. A nigeri haderő lázadó egységei, amelyek magukat a Haza Helyreállításáért Küzdő Fegyveres Erők (Forces Armées pour la Restauration de la Patrie, FARP) néven illették, stratégiai jelentőségű objektumok ellen indítottak támadást. Az országban egyre komolyabb akciókat végrehajtó terrorszervezetekhez hasonlóan a lázadó katonák elsődleges célpontja a 101-es légibázis volt. A Diori Hamani Nemzetközi Repülőtér mellett fekvő létesítmény nemcsak a nigeri légierő kulcsfontosságú támaszpontja, hanem az oroszok logisztikai és műveleti központja is a fővárosban. Emellett támadták még az elnöki palotát és az elnöki negyedet, amivel a kormányzati struktúrát próbálták meg lefejezni. A kommunikációs csatornák átvételére is tettek kísérletet, miután a Nigeri Rádió és Televízió (ORTN) központi épületét is megpróbálták elfoglalni.
A szorult helyzetben a juntához lojális nigeri erők — elsősorban az Elnöki Gárda — az Africa Corps alakulataival együttműködve indítottak ellentámadást. Az orosz kontingens, amely becslések szerint 200–300 főnyi jól kiképzett, közvetlenül a moszkvai védelmi minisztérium alá tartozó állományt számlál Nigerben, döntő szerepet játszott a lázadók kiszorításában. Augusztus 29-én napközben a junta csapatai és az orosz erők visszaszerezték a teljes ellenőrzést a 101-es légibázis és a főváros felett. A műveletek lezárultával a katonai kormányzat közlése szerint jelentős mennyiségű, „valódi hadi arzenálként” jellemzett fegyverzetet foglaltak le a puccsistáktól. Hogy pontosan mekkorák voltak a veszteségek, csak találgatni lehet. Közlések szerint az Elnöki Gárda három katonája esett el, a lázadó erők tagjai közül pontos adat nélkül csak annyit jelentettek: többekkel végeztek, míg több tucat puccsista fogságba esett. A civil áldozatok és sebesültek pontos számáról sem tudni.
Oroszország nigeri nagykövete, Viktor Voropajev nyilvánosan is elismerte az orosz beavatkozást, kijelentve, hogy országa erői segítettek „elnyomni egy lázadást”. „Ezt szimbolikus győzelemként értékelik” — elemzte a helyzetet a BBC-nek Beverly Ochieng. A Control Risks vezető elemzője szerint olyan győzelem ez, „amely továbbra is a középpontba helyezi őket nemcsak a dzsihádisták elleni kampányban, hanem a katonai uralom védelmében és meghosszabbításában is”.
„Mr. Macron francia rezsimjére” mutogat a katonai kormányzat
A lázadási kísérlet elfojtását követően a nigeri katonai junta azonnal nemzetközi dimenzióba helyezte az eseményeket. A Tchiani tábornok elnökletével megtartott szeptember 4-i minisztertanácsi ülést követően a nigeri kormány hivatalos nyilatkozatban vádolta meg Franciaországot, valamint több regionális szereplőt – köztük Csádot és Benint – a puccskísérlet koordinálásával. A junta narratívája szerint „Mr. Macron francia rezsimje” egy összetett hálózatot működtetve „áruló és renegát” nigeri tiszteket kecsegtetett ígéretekkel és nyújtott számukra anyagi támogatást az ország szuverenitásának aláásása és a természeti kincsek – különösen az uránkészletek – feletti ellenőrzés visszaszerzése érdekében. (Ahogy arról korábban írtunk, Párizs évtizedekig többek között Nigerből szerezte be az uránt az atomerőműveibe, ám az új junta a bányákat államosította, a francia Orano vállalatot pedig még 2024 közepén kitette az országból.)
Niameyben állítják, hogy jelentős dokumentációt gyűjtöttek össze az állítólagos művelettel kapcsolatban, és fenntartják a jogot, hogy az ügyet a nemzetközi igazságszolgáltatás elé vigyék. A junta a lázadást úgy mutatta be, mint egy olyan folyamat részét, amely Niger szuverenitásának aláásására és a természeti kincsei feletti ellenőrzés megszerzésére irányul.
Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter a francia közszolgálati rádiónak, az RFI-nek adott interjújában élesen visszautasította a vádat, az állításokat „puszta fantáziálásnak” titulálva. Barrot hangsúlyozta, hogy Franciaországnak sem szándéka, sem eszközei nem voltak egy ilyen művelet végrehajtására, és a vádakat a junta bevett elterelő taktikájának nevezte, amellyel a saját belső kudarcairól próbálja elterelni a figyelmet.
A belső elégedetlenség gyökerei: dzsihádista nyomás és strukturális hiányosságok
Míg a nigeri junta a puccskísérletet külső ellenséges hatalmak szervezkedéseként mutatta be, a nemzetközi biztonságpolitikai elemzők – Egmont Institute, Timbuktu Institute – egyértelműen a Nigeri Fegyveres Erőkön belüli mély strukturális feszültségekre mutattak rá.
A lázadásban részt vevő katonák döntően az ország délnyugati és nyugati régióiból — köztük Tillabéri és Dosso tartományokból — érkeztek. Ezen területek képezik a dzsihádista erőszak elsődleges frontvonalát, ahol az az Iszlám Állam Száheli Tartománya (ISSP/ISGS) és az al-Káidához köthető JNIM (Jama’at Nusrat al-Islam wal-Muslimin) rendszeres és súlyos veszteségeket okoz a nigeri hadseregnek.
A harcoló alakulatok körében régóta növekedett az elégedetlenség többek között a logisztika – azaz az utánpótlás, a megfelelő fegyverzet, lőszer és védőfelszerelés hiánya miatt. A fronton szolgáló katonák közben úgy érzik, a junta a szűkös erőforrásokat a fővárosban állomásozó elit egységek és az Elnöki Gárda kiemelt finanszírozására fordítja a saját védelme érdekében. A dzsihádisták elleni folyamatos műveletek okozta fizikai és mentális túlterheltség közben a stratégiai áttörés elmaradásával párosult.
A junta ökleként az orosz zsoldosok végzik el a piszkos munkát
A mostani nigeri események közben világos képet adnak Oroszország megváltozott száheli stratégiájáról. Az Africa Corps felállításával, ami által az új egység közvetlenül a moszkvai védelmi minisztérium alá került, megszűnt a korábbi félhivatalos lefedettség, ami egyúttal Moszkva nyílt állami „felelősségvállalását” is jelenti a régióban.
Oroszország számára az ukrajnai háború továbbra is a legfőbb katonai és gazdasági prioritás, ami korlátozza az Afrikába átcsoportosítható erőforrások mértékét. Ennek következtében Moszkva nem engedheti meg magának, hogy nagyszabású, tartós szárazföldi katonai műveleteket folytasson a Száhel térségében. Ehelyett az orosz doktrína a kulcspozíciók és -helyszínek, illetve a rezsim védelmének elvére épül. Kis létszámú, de hatékony beavatkozásokkal a fő cél a száheli fővárosok, az állami-kormányzati központok, repülőterek és a stratégiai bányászati zónák – például a nigeri uránmezők – védelme.
Az orosz stratégia kiemelt eleme a belső puccsok vagy katonai lázadások elfojtása, amellyel a száheli junták fennmaradása közvetlenül az orosz jelenléttől függ. A katonai védelemért cserébe Oroszország geostratégiai pozíciókat, diplomáciai támogatást a nemzetközi fórumokon, valamint hozzáférést kap a helyi ásványkincsekhez.
Nem látszanak hosszútávú biztonsági garanciák
A mostani puccskísérlet is rávilágított a hatalmat 2023-ban megszerző nigeri katonai junta sérülékenységére. A nyugati szövetségesek elküldése és a szuverenitási retorika előtérbe helyezése ellenére a Tchiani-rezsim nem tudta felszámolni azokat a belső strukturális feszültségeket, amelyek a katonai szervezetben a dzsihádista nyomás hatására keletkeztek.
Bár az orosz Africa Corps gyors beavatkozása megmentette a juntát a bukástól, ez a siker rávilágít arra az ellentmondásra is, hogy Niger a francia függőséget egy közvetlen orosz biztonsági függőségre cserélte. Az orosz modell képes garantálni a szűk uralkodó elit túlélését a fővárosban, azonban nem kínál hosszan tartó megoldást a vidéki területeket – és egyre inkább a városokat is – sújtó biztonsági válságra.
Címlapfotó: Nigeri katonák egy harctéri sebesült elszállítását gyakorolják 2018 áprilisában egy amerikai erők által szervezett kiképzési gyakorlaton (Fotó: U.S. Army photo by Sgt. Heather Doppke/79th Theater Sustainment Command)
Kövessenek minket Facebookon és X-en vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre, hogy egy elemzésről se maradjanak le!
Tana Consulting 